A Tóra tiltja a boszorkányságot és a mágiát, ám a zsidó bölcsek nem értettek egyet abban, hogy valódi természetfeletti erő áll-e mögötte.
A boszorkányság és a mágia témája első pillantásra egyértelműnek tűnhet, hiszen a Tóra maga is említ varázslókat. Az egyiptomi kivonulás történetében a fáraó mágusai utánozni tudták Mózes néhány csodáját és a csapások egy részét. Emellett a Tóra több helyen is kifejezetten tiltja a varázslást, a jövendőmondást és a halottidézést.
Ha a Tóra tiltja ezeket a gyakorlatokat, akkor vajon elismeri azt is, hogy valóban működnek? A zsidó gondolkodásban erre a kérdésre nem született egységes válasz. A klasszikus bölcsek között két meghatározó megközelítés alakult ki.
Maimonidész szerint a mágia puszta megtévesztés
A Rámbám (Maimonidész) szerint a varázslásnak nincs valódi természetfeletti ereje. Miután ismerteti a Tóra által előírt büntetéseket, hangsúlyozza, hogy ezek a praktikák valójában hazugságok és csalások.
Úgy írja, hogy a pogány népek ezekkel a módszerekkel vezették félre az embereket, ezért a zsidóknak nem szabad semmiféle jelentőséget tulajdonítaniuk nekik. Aki azt hiszi, hogy ezek valódi, bölcsességen alapuló erők, csak a Tóra tiltja őket, az szerinte téved.
Maimonidész felfogásában a boszorkányság azért tilos, mert üres babona, amely eltávolítja az embert az igazságtól és Istenbe vetett bizalmától. A bibliai történetekben szereplő „csodák” pedig szerinte ügyes szemfényvesztések voltak.
Náchmánidész szerint léteznek természetfeletti erők
Ezzel szemben Náchmánidész (Rámbán) éppen azért tartja súlyosnak a varázslást, mert szerinte valóban képes hatást gyakorolni a világra.
Tanítása szerint Isten nemcsak a fizikai világot teremtette meg, hanem olyan szellemi erőket is, amelyek kapcsolatban állnak a természettel. Ezek azonban nem önálló isteni hatalmak, hanem szintén a Teremtő alkotásai.
A probléma éppen az, hogy aki ezeket az erőket próbálja felhasználni, az megkerüli azt a rendet, amelyet Isten a világ számára kijelölt. A mágia így nem azért tilos, mert képzelgés, hanem azért, mert a teremtett világ rendjének megváltoztatására törekszik.
Miért jelent ez veszélyt?
Nachmanidész szerint a legnagyobb veszély nem maga a természetfeletti jelenség, hanem az, hogy az ember azt hiheti, hogy létezik Istentől független erő, amelynek segítségével befolyásolhatja a világot.
Ez már a bálványimádás irányába vezet. A zsidó hit alapja ugyanis az, hogy minden erő, legyen akár fizikai, akár szellemi, kizárólag Istentől származik, és semmi sem működik Tőle függetlenül.
Valóban ellentmond egymásnak a két vélemény?
A későbbi magyarázók megpróbálták összeegyeztetni a két álláspontot. Szerintük Maimonidész talán nem azért fogalmazott ilyen élesen, mert teljesen tagadta volna a természetfeletti jelenségek lehetőségét, hanem mert a leghatékonyabb módja a babonák visszaszorításának az, ha az ember egyáltalán nem tulajdonít nekik jelentőséget.
A Talmud több helyen is azt tanítja, hogy bizonyos negatív szellemi hatások, például a „gonosz szem”, elveszíthetik erejüket, ha az ember nem hisz bennük, és nem ad nekik teret. E megközelítés szerint éppen a hit adhat erőt bizonyos jelenségeknek, ezért a legjobb védekezés az, ha kizárólag Istenbe vetjük bizalmunkat.
Mit tanít végül a zsidóság?
Abban a zsidó gondolkodás legnagyobb alakjai is eltérően vélekedtek, hogy a mágia valódi természetfeletti erő-e, vagy csupán csalás és önámítás. Abban azonban teljes az egyetértés, hogy a varázslás minden formája tilos.
A zsidó hit szerint ugyanis nincs olyan erő, amely független lenne Istentől. Ha léteznek is az ember számára láthatatlan szellemi hatások, azok is a Teremtő világához tartoznak, és nem önálló hatalmak.
A próféták jövőképe szerint elérkezik az idő, amikor ez minden ember számára nyilvánvaló lesz: „Az Örökkévaló lesz király az egész földön; azon a napon egy lesz az Örökkévaló, és egy lesz az Ő neve.” (Zechárjá 14:9)
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.