A vőlegény esküvő előtti Tórához hívása, az aufruf évszázados szokás, amely a házasság spirituális jelentőségét és a közösség áldását fejezi ki.
A zsidó esküvőt megelőző szombatnak különleges pillanata, amikor a vőlegényt felhívják a Tórához. Ezt a szertartást jiddisül aufrufnak – vagyis „felhívásnak” – nevezik. Bár sokan elsősorban a cukorkaszórásról és a közösségi ünneplésről ismerik ezt a hagyományt, valójában mély spirituális jelentéssel bír. De honnan ered, és miért ilyen fontos?
Áldással köszöntik a vőlegényt
A szokás gyökerei egészen a jeruzsálemi Szentély idejéig nyúlnak vissza. A hagyomány szerint a Szentélyben külön kapun léptek be a vőlegények és külön a gyászolók. A közösség mindkét csoportot megszólította, a gyászolókat vigasztalták, a vőlegényeket pedig áldással köszöntötték: „Az, Akinek jelenléte ebben a Házban lakozik, örvendeztessen meg téged fiúkkal és lányokkal!” A második Szentély pusztulása után a bölcsek úgy rendelkeztek, hogy ez a közösségi köszöntés a zsinagógában, szombaton folytatódjon.
Ennek emlékét őrzi az aufruf is. A közösség nyilvánosan kifejezi örömét, áldást kér az új élet küszöbén álló vőlegényre, és együtt ünnepli vele a közelgő házasságot.
A hatodik lubavicsi rebbe, Joszef Jichák Schneersohn rabbi arra is rámutatott, hogy a házasság nem csupán két ember összekapcsolódása, hanem a világ fennmaradásának egyik záloga. A zsidó család feladata, hogy olyan gyermekeket neveljen, akik továbbviszik a Tóra tanulását és értékeit. Éppen ezért a vőlegény még az esküvő előtt a Tórához járul, így ezzel jelképesen ahhoz a forráshoz kapcsolódik, amely a zsidó hagyomány szerint élteti és fenntartja a világot.
A zsidó bölcsek azt is tanítják, hogy a menyasszony és a vőlegény olyanok, mint egy királynő és egy király. A zsidó királynak két tóratekercset kellett birtokolnia, ezért alakult ki az a szokás, hogy a vőlegényt nemcsak az esküvő előtti, hanem sok helyen az azt követő szombaton is felhívják a Tórához.
A családdal lesz teljes az élet
A Talmud szerint az ember, aki még nem alapított családot, bizonyos értelemben nélkülözi a Tóra teljességét és áldást. A házassággal új szakasz kezdődik az életében. Más felelősségek, más lelki feladatok várnak rá. A Tórához való felhívás ezt az átmenetet is jelképezi, mintha a tanulás és a spirituális fejlődés egy új fejezete nyílna meg.
Az aufruf arra is emlékeztet, hogy a készülődés során könnyű elveszni a gyakorlati részletekben – a vendéglistában, a menüben vagy a dekorációban –, miközben az esküvő valódi lényege a szövetség megkötése. Mivel az aufruf szombaton történik, amikor a hétköznapi tevékenységek is különleges szentséget kapnak, a vőlegény ezt a szentséget viszi magával az esküvő hetébe és közös életének kezdetére.
A felolvasás után sok közösségben cukorkával és diófélékkel hintik meg a vőlegényt. Ez a bőség, az édes élet és az isteni áldás jelképe. Arra utal, hogy aki életét a Tóra értékeire építi, arra az Örökkévaló gondviselése is különleges módon kiterjed.
Az aufruf egy emlékeztető arra, hogy a zsidó házasság alapja nem csupán a két ember egymás iránti szeretete, hanem a Tórára épülő közös élet és a jövő nemzedékeinek felnevelése.
Forrás: chabad.org Fotó: afp
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.