Az esküvőjét megelőző szombaton szokás felhívni a vőlegényt a Tórához. Ezt jiddisül aufrufnak (vagy héberül sábát chátán), vagyis felhívásnak nevezik, és erről kapta a nevét az egész szombat.
A szokás eredete több ezer évre, egészen az első jeruzsálemi Szentélyig nyúlik vissza. Ennek az épületnek két különleges kapuja volt, az egyik a vőlegények, a másik a gyászolók számára. Amikor egy gyászoló keresztülment a neki szánt kapun, vigasztaló szavakkal köszöntötték. Amikor egy vőlegény keresztülhaladt az őt megillető bejáraton, áldással üdvözölték:
„Örvendeztesse meg fiaidat és lányaidat az, akinek Jelenléte ebben a házban lakozik”.
A Szentély lerombolása után bölcseink elrendelték, hogy a vőlegények és a gyászolók menjenek el a zsinagógába szombaton. Ennek megfelelően az aufruf célja, hogy a közösség tagjai nyilvánosan gratuláljanak a vőlegénynek. Ha a vőlegény otthonától távol tölti ezt a napot, akkor a megelőző szombaton hívják fel a saját közösségében, de a legjobb, ha az esküvő előtti szombaton is felhívják.
A hatodik lubavicsi rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi szerint
a vőlegény és a menyasszony úgy tartja fenn a világot, hogy gyermekeket hoznak a világra, akik tóratanulással foglalkoznak majd. A vőlegény felhívása a Tórához is ezt szimbolizálja, mivel Isten a Tórán keresztül tartja fenn a világot.
Bölcseink szerint a jegyespár két tagja a királyi párhoz hasonlít. Egy zsidó királynak két tóratekercsre van szüksége, ezért a vőlegényt kétszer hívják fel a Tórához, az esküvő előtti és az azt követő szombaton. A Talmud emellett azt is elmondja, hogy az a férfi, aki feleség nélkül él, Tóra és áldások nélkül marad. Ebből következik, hogy az, aki megházasodik, képes elérni a Tóra ismeretét az áldásokat.
Amikor a vőlegényt felhívják a Tórához az esküvője előtti szombaton, azzal szimbolikusan elkülöníti az esküvő előtt és után tanultakat, mivel azok spirituális értelemben egészen más minőséget jelentenek.
Az esküvő tervezésekor könnyű a spirituális oldalról megfeledkezve elveszni a materiális részletekben. Szombaton fizikai szükségleteink kielégítését is átjárja a szombat szentsége. Azzal, hogy az ünneplés már az esküvőt megelőző szombaton megkezdődik, a vőlegény összekapcsolja magát a Tórával és az előtte álló napokat megtölti a szombat szentségével és áldásaival.
Amikor egy férfi megházasodik, az ő felelőssége lesz felesége és közös háztartásuk megélhetésének biztosítása.
Az aufruf alkalmával cukorkával és diófélékkel dobálják meg a vőlegényt bőséget, édes életet és gyermekáldást kívánva ezzel. A tény, hogy rögtön azután érkezik felülről az áldás, hogy a vőlegényt felhívták a Tórához, azt a gondolatot (Pirké Ávot 3:5) szimbolizálja, hogy „aki magára veszi a Tóra jármát, az mentesül a világi gondok igája alól”.
Mázál tov, sok boldogságot kívánunk a Medgyesi családnak!
Fotó és forrás: Chabad.org