Az esküvő, melyre egy egész ország hivatalos volt

A jegyespár története Izrael szimbóluma lett.

Milyen az, amikor egy egész ország, sőt, egy egész nép készül az esküvőre? Amikor hihetetlen lelkierővel feláll valaki egy tragédia után, és megmutatja a világnak, hogy minket nem lehet eltaposni? Vannak olyan hétköznapi hősök, akiket a tragikus körülmények emelnek ki az ismeretlenségből, hogy aztán felülemelkedve a személyes tragédiájukon az egész zsidó népet képviseljék: ezerféleképpen próbálnak megsemmisíteni minket, de újra felkelünk, és soha nem adjuk fel.

Szárá Tchijá Litman és Áriel Biegel történetének hatására tapinthatóvá vált az összetartás érzése az országban, olyan egységet teremtve, amely a világon sehol máshol nem képzelhető el, csak Izraelben.

Eskövő helyett gyász

Ugyanazon a napon, amikor a párizsi merényletek híre megrázta a világot, Izraelben is halálos áldozatokat követelő merénylet történt. Egy család hét tagja utazott lányuk leendő férjének sábát chátánjára. Ez az esküvőt megelőző szombat, amikor a vőlegényt utoljára hívják fel egyedülálló emberként a Tórához.

A várakozásteljes öröm azonban tragádiába fordult: amikor a Hevron közelében fekvő Otniel mellett hajtottak el a kocsijukkal, egy palesztin rendszámú autó megelőzte őket, és golyózáporral árasztotta el az utasokat. Ketten – apa és 18 éves fia – a helyszínen meghaltak, a család más tagjai megsebesültek. A fiút, akiben még volt annyi erő, hogy mentőt hívjon, talán meg lehetett volna menteni, ha a mellettük elhaladó Vörös Félhold mentősei úgy gondolták volna, hogy egy zsidó is ér annyit, hogy megálljanak, és ellássák a sérülteket. Az arab mentősök azonban segítségnyújtás helyett elhajtottak.

A menyasszony, Szárá Tchijá, nem volt az autóban, hiszen zsidó szokás szerint a menyasszony és a vőlegény nem találkozhat az esküvőt megelőző egy hétben. A fiatal pár nem házasodhatott össze a kijelölt időpontban, hiszen közvetlen hozzátartozó halála esetén hét nap nagyon szigorú gyászt tartanak, amikor a már korábban eltervezett esküvőt sem szabad megtartani.

A történet vége azonban korántsem lett szokványos. A leendő házaspár nem halasztotta el határozatlan időre az esküvőjét. Sőt, nem is csendes, szűk körben megtartott szertartást mellett döntöttek. Válaszuk jellegzetesen izraeli volt. Néhány nappal a tragédia után bejelentették: az esküvőjükre meghívják az egész zsidó népet, hogy részt vegyenek az ünnepségen, és megmutassák, a terror nem töri meg Izrael népét.

Az eredeti időpontban sem maradt üresen a terem. Egy egész országra kiterjedő iskolalánc igazgatója felismerte, hogy ebben az időszakban, nagy szükség van azon üzenet megerősítésére, hogy az életünk értékes, és képesek vagyunk azt a maga teljességében megélni, a terrorfenyegetettség ellenére is. Ezért azon az estén, amikor az esküvőt kellett volna megtartani, hatalmas összejövetelt rendezett fiatal lányok és asszonyok számára, melyen több százan vettek részt. Az estén, amelyen nagy tekintélyű rabbik is beszéltek, több híres zenekar fellépett.

A legközelebbi hozzátartozók halála után a zsidók hét napnyi mély gyászt tartanak, ez a siva – a gyászolók a földön ülve, megtépett ruhával fogadják a látogatókat, akik azért jönnek, hogy részvétüket nyilvánítsák, és jelenlétükkel segítsék a veszteség feldolgozását. Ahogy a terrorista merényletek esetében megszokott, néhány politikus és egyéb közéleti személyiség is tiszteletét tette a gyászolóknál. Számos olyan asszony – anya, feleség vagy testvér látogatta meg őket, és adott lelki támogatást, akiknek szintén volt olyan hozzátartozója, aki terrorista merényletek áldozata lett.

Gyász után esküvő

A gyászhét leteltével  nem szűnnek meg a gyászolókra vonatkozó előírások (melyek egy évig tartanak), de könnyebbek lesznek. Így amikor felkeltek a sivából, a család tagjai rögtön az új esküvő szervezésének láttak neki – az egész nép közreműködésével. Létrejött egy nonprofit alapítvány, melyen keresztül ajándékokat gyűjtöttek nekik. Meglátogatta őket az izraeli mentőszolgálat,  Vörös Dávidcsillag (Mágen Dávid Ádom) vezetője is, és átadta a családnak azt az új egyenruhát, melyet meggyilkolt fiuk, Netánel rendelt egy héttel a halála előtt. Netánel önkéntes mentős volt, ő volt az első, aki a helyszínre érkezett két héttel korábban egy hevroni merénylet után. Kezét a szúrt sebre szorítva állította el a vérzést, míg megérkezett a további segítség, ezzel megmentette a sebesült fiú életét. A mentős küldöttsége megígérte, hogy rengetegen vonulnak majd ki az esküvőre – így is tettek.

Az eküvőt megelőző héten több helyen, azon belül is több chábád-közösségben, köztük az ausztráliai Melbourne-ben és a kanadai Ottawában, több száz embert vonzó sorsjátékot tartottak, melyben eldöntötték, hogy ki képviseli majd az adott közösséget az ünnepségen. A befolyt pénzből vásárolták meg a repülőjegyeket és a tekintélyes mennyiségű ajándékot is az ifjú pár számára. A küldöttek, köztük az ottawai chábád központ képviselői az esküvőn való részvétel után meglátogatják az elmúlt két hónap terrohullámának néhány sebesültjét, valamint a héten meggyilkolt Ziv Mizráchi gyászoló családját.

A párnak fényképészek ajánlották fel, hogy ingyen fényképeznek, zenészek, hogy ellenszolgáltatás nélkül szórakoztatják az egybegyűlt tömeget. A ceremúnia előtt néhány órával egy autókölcsönző cég teherautója állt meg a vőlegény jesivája előtt, és egy feldíszített autó gördült ki belőle, melyet a pár rendelkezésére bocsátottak a nagy napra. Egy másik autókölcsönző cég az esküvő utáni két hétre ajánlott fel számukra autót.

Az ország esküvője

A nagy nap november 26-án, csütörtökön érkezett el. A családot és a közeli barátokat este 7 órára várták, a nagyobb közönség pedig 10 órától csatlakozhatott az ünneplőkhöz. A tömeg nem is maradt el: több ezer ember özönlött a jeruzsálemi Binjánéj Háumá épületkomplexumhoz, annyian voltak, hogy sokan az utcán rekedtek, és ott táncoltak, énekeltek, teljesítve a házasulandók felvidításának micváját. Az ország minden részéből érkeztek vendégek. Megjelentek nagy rabbik és közéleti hírességek, köztük a miniszterelnök felesége, Szárá Netanjahu is.

A legnagyobb meglepetést a híres énekes, Ávráhám Fried váratlan felbukkanása okozta, aki népszerű dalaival örvendeztette meg az ifjú párt. Az esküvőt nagy tekinélyű rabbik vezették le. A szertartás minden mozzanatát tánccal és dallal kísérték, új és új lendületet adva az érzelmekkel telített és szívbe markoló pillanatok után az eseménynek. Érdemes legalább részleteiben megnézni a videófelvételt, azon keresztül is érezhető az este intenzitása.

Különleges egybeesés, hogy ez a zsidó év a tórai hákhel éve, a hetedik, smitá évet követő 8. év, amikor a Szentély idejében szukot ünnepén az egész nép összegyűlt, hogy meghallgathassa, amint a király felolvassa a Tóra meghatározott részleteit. Ma, amikor nincsen Szentély, de a smita évet megtartjuk Izraelben, a következő évben a rabbik szerint jó, ha minél több összejövetelt tartunk, melyen Tórát tanulunk, hogy megszenteljük az Örökkévaló Nevét. Ez az esküvő biztosan ilyen esemény volt.

A másik különleges egybeesés, hogy kiszlév hónapban történik mindez. Kiszlév a hanuka hónapja, azé az ünnepé, melynek üzenete a fény örök győzelme a sötétségen, a jó győzelme a gonoszon: a fiatalok szerelmének győzelme a terroristákon, akik az életükre törtek. Szenes Hanna szavaival:

És mi, kik ilyen ősöktől származunk,

nem csüggedünk, mi tovább harcolunk,

hisz biztatóan int a gyertyafény,

ne csüggedj Izráel, van még remény.