Elsőre meghökkentőnek tűnhet, de a zsinagógában, egy bár micva során cukorkákat dobálnak a 13 éves fiúra.
A zsinagógában repülő cukorkák nem csínytevést jelentenek, hanem azt a kívánságot fejezik ki, hogy a Tóra tanulása és a micvák megtartása egész életében édes legyen az ünnepelt számára. De miért éppen a 13. születésnap jelenti azt a pillanatot, amikor egy zsidó fiú a közösség felnőtt tagjává válik?
Aki először lát ilyet, talán megdöbben, pedig ez az egyik legkedvesebb zsidó hagyomány. A bár micvá ünnepén a közösség édességgel köszönti az ünnepeltet, azt kívánva neki, hogy a Tóra és a micvák egész életében olyan édesek legyenek, mint a cukor.
A bár micva azonban sokkal többet jelent egy szép ünnepségnél. Ettől a naptól kezdve a fiú a zsidó közösség teljes jogú, felnőtt tagjává válik. Innentől ugyanazok a vallási kötelezettségek és jogok illetik meg, mint minden más felnőtt zsidó férfit. Naponta tfilint rak, beleszámít a minjenbe, felhívható a Tórához, vezethet közösségi imát, és bizonyos micvákat mások nevében is teljesíthet.
Miért éppen 13 éves korban?
A zsidó hagyomány szerint ekkorra válik egy fiú elég éretté ahhoz, hogy felelősséget vállaljon saját tetteiért. Innen ered a bár micva – vagyis „a parancsolat fia” – elnevezés is.
A Tórában Simon és Lévi történetében a szöveg már férfiként említi a fiatalabb Lévit, aki számításaik szerint ekkor 13 éves volt. A Misna és a Talmud idejére pedig már teljesen megszilárdult az a szabály, hogy ettől az életkortól kezdve a fiúk minden parancsolat megtartására kötelezettek.
A hagyomány azt is tanítja, hogy ebben az életkorban jelenik meg teljes erejével a jó ösztön, a jécer hátov, amely segít a helyes döntések meghozatalában és az erkölcsi felelősség vállalásában.
A felkészülés hónapjai
A bár micvára nem egyik napról a másikra készül fel egy fiú. Már körülbelül egy hónappal a 13. születésnap előtt elkezdi felvenni első tfilinjét, hogy mire kötelezővé válik számára ez a micva, magabiztosan tudja teljesíteni.
A tfilin felhelyezése pontos szabályok szerint történik, ezért gyakorlást igényel. Az első tfilinrakás sok családban önmagában is kisebb ünnep, amelyen a rokonok és barátok együtt örülnek az ünnepelttel.
Felhívják a Tórához
A bár micva legfontosabb pillanata rendszerint az első szombat, amikor a fiú már felnőttként áll a közösség előtt. Ilyenkor felhívják a Tórához, és sok helyen ő olvassa fel a heti tóraszakasz egy részét vagy akár egészét, valamint az azt követő háftárát, a prófétai szakaszt. Ez komoly felkészülést kíván. A tóratekercsben ugyanis nincsenek magánhangzók, írásjelek vagy dallamjelzések, ezért a szöveget és a hagyományos dallamot hónapokon át kell gyakorolni.
A Lubavicsi Rebbe ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ha a hosszú felolvasás elsajátítása túl nagy terhet jelentene, fontosabb, hogy a fiú a mindennapi zsidó élet törvényeit és a micvák gyakorlati megvalósítását tanulja meg.
Nemcsak ünnep, hanem felelősség
Napjainkban sok bár micvára készülő fiú egy úgynevezett micvaprojektet is vállal. Van, aki jótékonysági gyűjtést szervez, mások önkéntes munkát végeznek vagy olyan kezdeményezésbe kapcsolódnak be, amely közelebb viszi az embereket a zsidó hagyományokhoz. A cél, hogy a felnőtté válás ne csupán egyetlen nap eseménye legyen, hanem valódi elköteleződés a micvák mellett.
Tálesz és új kezdet
Számos askenáz közösségben a bár micva alkalmával kapja meg a fiú első táleszét is, amelyet ettől kezdve a reggeli imák során visel. Más hagyományok szerint erre csak az esküvő után kerül sor.
A bár micvás fiú rendszerint rövid tóramagyarázatot vagy vallási beszédet is mond. Ezzel nemcsak tudását mutatja meg, hanem azt is jelzi, hogy immár aktív résztvevője a közösség életének.
Miért repülnek a cukorkák?
Amikor a bár micvás fiút a zsinagógában cukorkákkal dobálják meg, az nem tréfa és nem rendbontás. A közösség ezzel fejezi ki örömét, és azt kívánja, hogy az előtte álló életet a Tóra szeretete, a micvák öröme és az édes pillanatok kísérjék.
Fotó: afp
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.