A tesuvá folyamata az ember szájában kezdődik azáltal, hogy elismeri, vétkezett, hibát követett el, és ezáltal felelősséget vállal a tetteiért.

Mert ez a parancsolat, melyet én neked parancsolok, nem elérhetetlen számodra és nincs távol az; nem az égben van … hanem nagyon közel van hozzád az ige, szádban és szívedben, hogy megtedd azt. (M.V. 30:11, 14)

A Rámbán (rabbi Mose ben Náchmán, Náchmánidész) szerint ez a mondat foglalja magában a Nicávim hetiszakaszban olvasható egyetlen micvát a tóra 613 parancsolatából, ami nem más, mint a tesuvá, a megtérés micvája. A Tóra kiemeli, hogy az ember képes a megtérésre, és ezt a szánkkal és a szívünkkel tehetjük meg. Vajon miért van arra szükség, hogy a Tóra hozzánk való közelségét néhány mondaton belül másodszor is megerősítse a szöveg, és ráadásul éppen e két testrészünket, illetve szervünket emelje ki a megtérés eszközeként? Mint tudjuk, a Tórában semmi sincsen véletlenül, és még ha felesleges ismétlésnek vagy részletezésnek hangzik is egy-egy mondat, valójában annak mindig jelentősége és célja van, hogy pont úgy és pont az szerepel a szövegben, amit olvasunk.

Miért kell tehát elismételnie a Tórának, hogy a megtérés lehetősége itt van, egészen közel hozzánk, a szánkban és a szívünkben? Ez az a két szerv, ami ebben a folyamatban leginkább részt vehet. A megtérés két fázisa a bocsánatkérés, annak a kifejezése, hogy elismerjük, hibáztunk, de megbántuk, valamint a szívben megfogalmazott érzés és döntés, hogy azt, amit elkövettünk soha többet nem tesszük meg még egyszer. A szánkkal azonban nemcsak megbocsátást kérhetünk, hanem ez az a szerv, amellyel kifogásokat is keresünk, hogy miért nem térünk meg, hogy saját hibáink hogyan fakadnak környezetünkből, neveltetésünkből, genetikai adottságainkból, vagyis hogy miért nem kell erőfeszítéseket tennünk a tesuvára, a megtérésre. Ezt láthatjuk már az első emberpár esetében, amikor a fáról való evésért felelősségre vont Ember azt feleli az Örökkévaló kérdésére: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és én ettem”, majd pedig Chává (Éva) hozzáteszi: „A kígyó rászedett engem, és én ettem” (M.I. 3:12,13)

A tesuvá folyamata tehát az ember szájában kezdődik azáltal, hogy elismeri, vétkezett, hibát követett el, és ezáltal felelősséget vállal a tetteiért. Nem számít, hogy ki mennyi idős, milyen hibát vétett, vagy mit követett el, és mennyi időn át folytatta e cselekedetét. A lényeg a megtérés pillanata, a vétkek elismerése és a szívből jövő megbánás. Ezt ráadásul senki más nem teheti meg az ember helyett, hanem önmagának kell kijelentenie és teljes szívéből megbánnia minden cselekedetét. Példa erre egy talmudi történet (Ávodá zárá 17a), mely Elázár ben Dordijáról szól. Elázár eredetileg jó eszű bölcs volt, azonban később letért a Isten útjáról, és számtalan tórai parancsolatot szegett meg. Amikor végül, évek múltán, rádöbbent, hogy mit tett, arra kérte a hegyeket, hogy járjanak közben az érdekében. A hegyek azonban azt mondták, hogy nekik saját magukért kell imádkozniuk. Azután az eget és a földet kérte, hogy avatkozzanak közbe az érdekében, utána pedig a naphoz és a holdhoz fordult. A válasz mindannyiszor elutasítás volt. Végül rájött, hogy a megtérés, és ezáltal a megbocsátás elérése csak és kizárólag az ő saját felelőssége. Ekkor a térde közé hajtotta a fejét, és sírni kezdett. Addig zokogott keservesen, amíg a lelke el nem távozott belőle. Ekkor egy Égi Hang kinyilatkoztatta Elázár ben Dordijá rabbinak helye van az eljövendő világban. Vagyis az Égben elfogadták a megtérését, akármennyi bűnt követett is el, hiszen az tiszta és szívből jövő volt. Elázár ben Dordijá rabbi felismerte és megértette, hogy „éjn hádávár táluj élá bánu”, vagyis a megtérés csak és kizárólag tőlünk függ és rajtunk áll. Nem mondhatjuk, hogy én is csak ember vagyok, túl öreg vagyok, bárcsak másként lenne – a tesuvá, a megtérés a szívünkből kell, hogy jöjjön, akármilyenek is a körülmények. Ha képesek vagyunk belülről fakadóan ezt felismerni és szívből megtérni, akkor elnyerhetjük a megbocsátást.

Ktivá vechátimá tová – jó beírást és jó bepecsételést kívánunk minden olvasónknak!

zsido.com

Forrás: r. Mayer Twersky