A purimot megelőző szombat a sábát záchor, vagyis az Ámálékra való emlékezés szombatja.
Ez a négy egymást követő különleges szombat közül a második, és kiemelt jelentőséggel bír a zsidó hagyományban. De mitől ilyen fontos ez a nap, és miért olvassuk fel ilyenkor külön az Ámálékról szóló szakaszt?
Miért olvasunk Tórát?
A Tóra rendszeres felolvasása ősi gyakorlat. A hagyomány szerint már Mózes elrendelte, hogy szombaton, hétfőn és csütörtökön is olvassanak a Tórából, hogy ne teljen el három nap tóratanulás nélkül. Ez a minimum, amelyre a zsidó léleknek szüksége van. Később Ezra próféta bevezette a szombat délutáni felolvasást is, hogy azok is hallhassanak Tórát, akik hétköznap nem jutnak el a zsinagógába.
Ám a tóraolvasásnak csupán egyetlen része számít bibliai kötelezettségnek, az a néhány vers, amely így kezdődik:
„Emlékezz, mit tett veled Ámálék… el ne felejtsd!” (5Mózes 25:17–19)
Hogyan lehet parancsba adni az emlékezést, amikor a felejtés természetes emberi jelenség? A válasz, hogy azáltal, hogy rendszeresen szóban felidézzük. Bölcseink szerint ha évente egyszer meghallgatjuk ezt a szakaszt, eleget teszünk az emlékezés micvájának.
Miért éppen a purim előtti szombat?
A purimot megelőző szombaton két tóratekercsből olvasnak a zsinagógákban. Az elsőből a hetiszakaszt, a másodikból pedig a záchor-szakaszt.
Ennek oka, hogy purim történetének főgonosza, Hámán, a hagyomány szerint Ámálék leszármazottja volt. Így közvetlen kapcsolat van az egyiptomi kivonulás után támadó Ámálék és a perzsa birodalomban pusztításra készülő Hámán között.
Mi történik szökőévben?
Szökőévben – amikor 13 hónap telik el két sábát záchor között – felmerül a kérdés, hogy nem sérül-e a „12 havonta egyszer” elve?
Egyes vélemények szerint a „12 hónap” kifejezés egyszerűen annyit jelent, hogy évente egyszer. Mások rámutatnak, hogy a heti tóraolvasás során az év folyamán úgyis újra halljuk az Ámálékra vonatkozó részt, így sosem telik el 12 hónapnál hosszabb idő anélkül, hogy említés történne róla.
A felolvasás különleges szabályai
A tóraolvasó a „zecher” (emlék) szót kétféle kiejtéssel is felolvassa (zécher–zecher), mert nincs teljes egyetértés abban, melyik magánhangzó a helyes.
A micva teljesítéséhez minden szót hallani kell. Vannak, akik több zsinagógába is elmennek, hogy különböző kiejtésekkel is meghallgassák a felolvasást. A háláchá azonban nem határoz meg kizárólagos akcentust, így minden hagyományosan kialakult kiejtés érvényes.
Ki volt Ámálék?
Ámálék Ézsau unokája volt, és népe már az egyiptomi kivonulás után megtámadta a fáradt, legyengült zsidókat. Támadásuk különösen érthetetlen volt, hiszen Izrael népe nem fenyegette őket.
Ámálék ezzel a tettével a zsidó nép ellenségeinek archetípusává vált. A Tóra két parancsolatot ad velük kapcsolatban:
- Törölni el Ámálék emlékét.
- Emlékezni arra, amit tettek.
A történelem során három nagy összecsapásról tudunk:
- A pusztai támadás Mózes idején
- Saul király harca Ámálékkal
- A purimi történet Hámán fellépésével
Az emlékezés jelentősége
Ma már nem tudjuk azonosítani Ámálék leszármazottait, így a fizikai megsemmisítés parancsa nem alkalmazható. Az emlékezés micvája azonban változatlanul érvényes.
A zsidó nép fennmaradásának egyik kulcsa az emlékezés. Emlékezni a szombatra. Emlékezni az egyiptomi kivonulásra. És emlékezni arra, hogy voltak és vannak erők, amelyek el akarják törölni a zsidó népet, de minden korszakban felülkerekedtünk rajtuk.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.