AZ ELÁRVULT KOMLÓSI TÓRA

Ha valaki nem hiszi el, hogy volt valaha pezsgő zsidó élet Magyarországon, olvassa el BIG könyvét, amely egyszerre állít sírkövet és dob mentőövet a még meglévő, élő, de nem viruló Braunoknak és Kohnoknak, akikből a 20. század félelmei és csalfa reményei Benedekeket, illetve Kerekeseket vagy Kőváriakat csináltak.

A komlósi Tóra autentikus és a szépíró pennájával írt elbeszéléseinek olvasása közben a recenzens nem tudja, annak a ténynek örüljön-e, hogy ez a könyv napvilágot látott, vagy azon a végső fokon pesszimisztikus hangulaton bánkódjék, amely a könyv sztorijait egyértelműen múlt időbe sorolja. Egyszer volt egy magyar zsidóság, egyszer volt egy tótkomlósi hitközség, amelynek oszlopos tagja volt a Braun család. “Régen volt falusi zsidók…” írja a fülszöveg, amely a fantázia szülte Anatevkával hasonlítja össze Komlóst. “Ma már csak emlék ez… ugyanis a Holocaust pontot tett bensőséges világukra”, vagyis arra, ami az asszimiláció sújtotta magyar zsidóságból Hitler után még megmaradt.

Így aztán nem csoda, hogy a végső pontot az 56-os forradalom tette rá a maradék komlósi kilére. Arra, amelynek Goldstein Henrik, a kántor, gábe és samesz életveszélyes pesti kalandok után – amelyek során annak az arany cigarettadózninak az árából, amit “Brón” Miksától, a volt komlósi gazdag magánzótól csent el egy óvatlan pillanatban, az ortodox főrabbitól vásárolt tízezer forintért egy Tórát – sikerült hazamentenie a vadonatúj Tórát. De Komlóson már nem volt kinek felolvasni belőle: nem volt minján. “- Miért? – kérdezte Goldstein rémülten. – Pogrom? Halál? Dögvész?” – Ó, nem – válaszolta felesége, szül. Czitrom Eszter -, csak Makón egy házra fölírták: “Icig, nem mégy Auschwitzig”. És a makóiak még aznap elindultak, és a komlósiak is velük mentek…

Ma már nincs Tóra-olvasó Komlóson; Pesten is alig van. Nincs is nagyon kinek felolvasni: a hívek kihaltak vagy szétszéledtek. “Icig” nem akart még egyszer Auschwitzba menni. A maradtak tetszhalottak: titkolják, rejtik, tagadják zsidó “származásukat”. BIG könyve tetemre hívja őket, eszükbe juttat rég feledett dolgokat: a nagypapa tfilinjét, a mama kórházi ágya fölé kiakasztott mezüzét, ami azt mondta a száz százalékig goj környezetnek: látjátok, feleim, vagyok és maradtam, aki voltam, Ráchel, mint az ősanya, akit elkergettetek Bergen-Belsenbe!…

Ha csak ezért – de nem csak ezért! -, BIG könyve akkor is egyik fontos mérföldköve az elmúlt évek magyarországi zsidó könyvkiadásának és a maradék zsidó intelligencia vissza-haza térésének. A zsidóságba.

 

Megjelent: Egység Magazin 5. évfolyam 20. szám – 2014. július 29.