Egy miskolci zsidó családból indulva jutott el a királyi udvarokig és a világ koncerttermeiig. Reményi Ede élete a 19. századi művészsors egyik legizgalmasabb története.
Kevés magyar muzsikus mondhatja el magáról, hogy öt kontinensen aratott sikert, királynőknek játszott, és közben forradalmak, emigráció és kultúraszervező munka is végigkísérte pályáját. Reményi Ede ilyen alak volt: virtuóz, világpolgár és – nem utolsósorban – zsidó származású művész, aki a 19. századi asszimiláció egyik jellegzetes, mégis kivételes példáját adja.
Zsidó gyökerek és névváltoztatás
Reményi Ede 1828-ban született Miskolcon, Hoffmann Ede néven. Apja aranyműves volt, családja a magyarországi zsidóság asszimilálódó rétegéhez tartozott. A Hoffmann név később Reményire változott, ez a korszakban gyakori lépés volt azok körében, akik a magyar kulturális életben kívántak érvényesülni.
Már kilencévesen színpadon állt, majd Bécsben tanult a híres hegedűpedagógus, Böhm József növendékeként. A korai sikereket azonban hamar félbeszakította a történelem: húszévesen részt vett az 1848–49-es szabadságharcban.
Görgei Artúr segédtisztjeként szolgált, és nemcsak katonaként, hanem muzsikusként is fontos szerepet töltött be. Görgei kedvenc hegedűse lett. A szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült.
Európa és Amerika színpadain
A száműzetésből világkarrier lett. Konstantinápolyon, Párizson és Londonon át jutott el Amerikába, majd visszatérve Európába gyorsan a nemzetközi zenei élet élvonalába került.
Barátságot kötött Johannes Brahmsszal, akit egy időben magával is vitt koncertkörútjaira, és kapcsolatba került Liszt Ferenc weimari körével. Londonban pedig maga Viktória királynő tüntette ki „udvari virtuóz” címmel.
A magyar zenei élet motorja
Hazatérése után másfél évtizeden át meghatározó alakja lett a hazai zenei életnek. Hangversenyeket adott az ország számos városában, Liszttel is fellépett, és komoly szerepet vállalt a kulturális közéletben.
Nemcsak muzsikus volt, hanem mecénás is: jelentős összeget gyűjtött és ajánlott fel a Petőfi– és Széchenyi-szobor felállítására. Rövid ideig a Nemzeti Színház első hegedűse volt, de független művészi természetének köszönhetően hamar visszatért a szabad koncertélethez.
Világpolgár hegedűvel
Élete utolsó szakaszában az Egyesült Államokban telepedett le, de továbbra is bejárta a világot: Japántól Madagaszkárig koncertezett. Fellépett a New York-i Filharmonikusokkal, és még az amerikai elnökök előtt is játszott a Fehér Házban.
Virtuozitása mellett szenvedélyes, impulzív játéka tette legendássá. Kortársai szerint színpadi jelenléte szinte elementáris erejű volt, nem véletlen, hogy egyes leírások „üstököshöz” hasonlították pályáját. 1898-ban San Franciscóban hunyt el.
Borítókép: Wikipédia, AI segítségével javított fotó.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.