Petőfi Sándor 1848-ban felemelte a hangját a zsidók zaklatása ellen, és a forradalom eszméire hivatkozva védte az egyenlő bánásmódot.
Az 1848-as forradalom jelszavai – szabadság, egyenlőség, testvériség – nemcsak politikai követeléseket, hanem társadalmi elveket is jelentettek. A forradalom egyik legismertebb alakja, Petőfi Sándor ezekre az eszmékre hivatkozva emelte fel a hangját a zsidók elleni zaklatásokkal szemben.
1848 tavaszán a forradalom első heteiben a fővárosban több feszültség is kialakult. Ezek egyike volt az a vita, amikor egyesek azt követelték, hogy zsidók ne szolgálhassanak a nemzetőrségben. Petőfi ezt élesen bírálta, és írásában a forradalom elveivel ellentétesnek nevezte az ilyen kirekesztést.
Petőfi Sándor így fogalmazott:
„Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd. Német polgárok, bevádollak benneteket a nemzet és az utókor előtt, hogy azt ti bontottátok föl! … Ők nyilatkoztak először, hogy a nemzetőrségbe magok közé zsidót nem vesznek, és így ők dobtak először sarat március 15-kének szűz tiszta zászlajára! … avagy nem áll-e azon a jelszó, és nem kiáltottátok-e velünk: szabadság, egyenlőség, testvériség?”
A költő kemény sorai
Petőfi szerint az igazságosság alapelve minden emberre egyformán kell vonatkoznia. Ha valaki másokat kizár a közösségből, saját maga is megtagadja a forradalom eszméit:
„Várhattok-e igazságot a magatok részére, ha nem vagytok igazságosak mások iránt? S miért üldözitek ti a zsidókat, hogy meritek őket üldözni itt minálunk?”
A költő külön bírálta azokat is, akik politikai vagy személyes érdekből szították az indulatokat:
„A nyomorúk! nem tudják, vagy nem akarják hinni, hogy őnáluk becsületesebb emberek is vannak, kik nem a szennyes önérdek rabszolgái, hanem a tiszta igazság és humanismus barátai.”
Az idézett részletek Petőfi Sándor 1848. március 20-án írt Miért üldözitek a zsidókat? című írásából származnak.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.