Egy apró hegyaljai faluban, Mádon áll Magyarország egyik legöregebb zsinagógája, ahol a bor, a hit és a közösség története szinte kézzel tapintható.
A Tokaj-Hegyalja dombjai között megbúvó Mád első pillantásra csendes borvidéki településnek tűnik, ám aki feltekint az északi domboldalra, egy olyan épületet pillant meg, amely évszázadok történetét őrzi. A mádi zsinagóga nemcsak építészeti ritkaság, hanem egy egykor virágzó közösség lenyomata is, ahol a szőlőművelés, a vallás és a mindennapi élet szorosan összefonódott.
A kezdetek: bor és hit találkozása
Mádon már a 17. század elején megjelentek az első zsidó családok, akik a helyi borkészítésbe és kereskedelembe kapcsolódtak be.
A bor itt nem csupán gazdasági termék volt: a kóser borkészítés szigorú vallási előírásai miatt a szürettől egészen a hordóba töltésig minden munkát vallásos zsidók végeztek. Ez a különleges kapcsolat a földdel és a hittel hamar megerősítette a közösséget. A következő évtizedekben Galíciából és Morvaországból érkező családok telepedtek le, és Mád a kóser borkultúra egyik fontos központjává vált.
Elhatározzák a mádi zsinagóga felépítését
A 18. század közepére a mádi zsidóság már jelentős és viszonylag jómódú közösséget alkotott. 1764-ben megalapították a Nér Támid Egyesületet, amely egy zsinagóga felépítését tűzte ki célul, majd nem sokkal később létrejött a Chevra Kadisa is.
A ma is álló imaház végül 1798-ban készült el. A hagyomány szerint az épület köveit maguk a közösség tagjai, férfiak, nők és gyermekek hordták össze, hogy „tisztátalan kéz” ne érje az Örökkévaló házát.
Az épület különlegessége, hogy bár mérete szerény, elhelyezkedése miatt mégis uralja a tájat: a domboldalon állva egyszerre simul bele a falusi környezetbe és emelkedik ki abból.
A visszafogott külső valóságos ékszerdobozt rejt
A visszafogott külső után a belső tér szinte meglepetésként hat. A középen álló bima köré szervezett tér a közösségi vallásgyakorlat fókuszát hangsúlyozza, fölötte pedig kilenckazettás mennyezet feszül.
A Tóra-szekrény gazdag ornamentikája és a körülötte látható festett drapéria különösen figyelemre méltó: a trompe-l’œil technika, amely optikai illúzióval „megtéveszti” a szemet, ritka és kifinomult példája ez a magyarországi zsinagógák között.
A díszítések több ütemben készültek el: a 18. század végi alapoktól egészen a 19. század elejéig formálódott az a vizuális világ, amely ma is látható.
Virágkor és csend
A mádi zsinagóga a közösség fénykorának tanúja. Ebben az időszakban a helyi zsidóság meghatározó szerepet játszott a tokaji bor kereskedelmében, és az imaház nemcsak vallási térként, hanem a tanulás és a közösségi élet központjaként is működött.
A 20. század tragédiái azonban ezt az életet megszakították. A holokauszt után a közösség eltűnt, az épület pedig hosszú időre elnémult.
Újjászületés és élő örökség
A 21. század elején új fejezet kezdődött: hazai és nemzetközi összefogással a zsinagóga teljes felújításon esett át. Ma ismét látogatható, és nem csupán műemlékként létezik.
Kulturális események, koncertek és közösségi alkalmak helyszíne lett, miközben megőrzi eredeti funkcióját is. Az EMIH gondozásában a mádi zsinagóga ma élő emlékhely: egyszerre idézi fel a múltat, szolgálja a jelent és mutat utat a jövő felé.
Mélyebben érdekli a mádi zsinagóga
Akkor április 19-én csatlakozzon dr. Negyela László kulturális örökségvédelmi szakemberhez és Zubreczki Dávid építészeti szakújságíróhoz! Az egynapos, buszos kirándulásra, melynek keretében a gyöngyösi, egri és mádi zsinagógákat látogathatja meg.
Jelentkezés és bővebb információ a zsidoprogramok.hu oldalon.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.