Szukkot ünnepének első napján Ávráhám és a Báál Sém Tov mellett Szárát (Sárát), az első ősanyát kell a szukkoti sátorba invitálni. Sára másik neve Jiszká, ami annyit tesz, „látó”. A név utal a nő majdani prófétai képességeire. A leendő ősanya a híres sumér városban, Urban (Ur Kászdim) született, egy kozmopolita nagyvárosban a pusztaság közepén, s későbbi szellemi küldetése csupán ígéret volt még. Innen indult el férjével, Ávráhámmal, az Örökkévalóba vetett tökéletes hittel felszerelkezve és lett végül a zsidó nép első ősanyja. Szárá nem csak bölcs, de gyönyörű és nemes asszony is volt, Ávrahám ezt nagyon jól tudta és emiatt el is rejtette feleségét amikor a Szentföldet sújtó szárazság elől Egyiptomba menekültek, nehogy megakadjon valakinek a szeme kedvesén. Sajnos utólag kiderült, hogy félelmei nem voltak alaptalanok.
Szárá élete bővelkedett csodákban, bár kilencven éves koráig nem tudott megtermékenyülni, micváinak jutalmaként Isten lehetővé tette számára, hogy idős korában anya legyen: nemcsak méhet adott a meddő asszonynak, de meg is fiatalította testét, és amikor megfogant, a világ más meddő asszonyai is megfogantak, a siketek hallani kezdtek, a vakok láttak, a sérültek pedig ép testűek lettek. Azt mondják, annak az ételnek az érdemében kapta a zsidó nép a mannát a pusztai vándorlás során, amit Szárá készített a sátrukba látogató angyaloknak. Szárá hűségesen követte férjét mindenhová, illetve vele együtt fogadta és szolgálta ki a vendégeket, hogy Isten útjára terelje őket. Számtalan ember csatlakozott Ávráhámhoz és lett bálványimádóból egyistenhívővé a világ legszebb és legbölcsebb asszonyai között számon tartott Szárá miatt. A zsidó bölcsek szerint, Szárá képességei felülmúlták férje prófétai képességeit.
Azonban a nő élete sem volt tökéletes és volt, hogy rossz döntést hozott meddősége idején: annyira szerette volna, hogy az isteni ígéret beteljesüljön, hogy Hágárt, a szolgálót adta férje mellé, hátha rajta keresztül teljesedik majd be az isteni ígéret. A megfogant Hágártól azonban hála helyett csupán gúnyt kapott, ezért elüldözte az anyát gyermekével együtt. Végül, kilencven éves korában Szárá gyermeknek adott életet. Ő volt Jicchák – Izsák – a második ősapa. Jicchák 37 éves volt, amikor isteni parancsra apja oltárhoz kötözte, hogy feláldozza őt. Erre azonban nem került sor, ám Szárá belehalt a fájdalomba.
A Tóra furcsa módon tudatja velünk Szárá életéveinek számát halálakor. Bölcseink ezt így magyarázzák: bölcs volt és tapasztalt, mint egy száz éves ember, gyönyörű, mint egy húsz éves fiatal lány és ártatlan, mint egy hét éves gyermek. És miért kellett Ávráhámnak „eljönnie”, hogy gyászolja őt? Mert még nem ért haza az ákédá, Izsák feláldozásának helyszínéről, amikor szeretett felesége meghalt.
Szárá nemes természetét és prófétikus erejét mindenfelé ismerték és halálát nemcsak családja, hanem tágabb környezete is siratta. Bár életének aránylag rövid szakaszában volt biológiailag anya, mégis minden zsidó anyjaként ismerik őt. A zsidóságba betérők is mind egyenesen az ő gyermekei lesznek, hiszen vendégszeretetének és szilárd hitének köszönhetően megszámlálhatatlan ember kezdett hinni az Örökkévaló Istenben.
Szárá temetése
Hogy felesége számára méltó temetkezési helyet teremtsen, Ávráhám megvásárolta a hevroni Máchpélá-barlangot, ahol – a hagyomány szerint – az első emberpár nyugszik. Ez a helyszín tehát egyike annak a három helynek, amelyről már a Tóra azt írja, hogy a zsidók pénzen váltották meg saját maguk számára. Szárá temetésére hatalmas tömeg gyűlt össze. Azt mondja a midrás, hogy mindazok, akik részt vettek rajta, további harmincnyolc évet éltek, hogy jelen lehessenek férje, Ávráhám temetésén is. A Máchpéla-barlangban a mai napig látogatható Ávráhám és Szárá sírja, s évente sok tízezer ember imádkozik ott, segítséget kérve életük nehézségeinek megoldásához.
Mint minden szónak a Tórában, a neveknek is különleges jelentősége van. Sára nevének változásai – Jiszká (látó), Száráj (hercegnőm) és Szárá (hercegnő) – spiritualitásának egyre magasabb fokait jelezték.
| A midrás azt meséli, hogy az első ősanya istenfélelme olyan nagy volt, hogy soha nem aludtak el a szombati gyertyái, hanem egész héten át égtek, olyan szentségben élt, hogy a sátra fölül sosem távozott az isteni felhő és a meggyúrt tésztája soha nem száradt ki. Ez a három csoda megfelel a három női micvának: a szombati és ünnepi gyertyák meggyújtása, a házassági tisztaság (nidá) törvényei és a chálá lisztaáldozat leválasztása. |