Az utóbbi időszakban a közvélemény figyelme a nők elleni erőszakra irányul. A Tóra több olyan történetet tartalmaz, amelyben a nők kiszolgáltatottsága megjelenik.

Ávráhám ősatyánk családjában négyszer fordul elő emberrablás vagy emberrablási kísérlet. Elsőként Szárá, Ávráhám felesége került ilyen helyzetbe. A házaspár Kánaán országában – a később Izrael földjén – élt, amíg súlyos éhínség nem lett úrrá a térségben. Ekkor Egyiptomba költöztek, ahol bőségesen volt élelem. Miután megérkeztek, Ávráhám felfigyelt felesége különleges szépségére, és arra kérte őt, hogy húgaként mutatkozzon be, nehogy az egyiptomiak megöljék, hogy Szárát megkaphassák.

Ávráhám megérzése helyesnek mutatkozott: érkezésük után az egyiptomiak azonnal lecsaptak gyönyörű feleségére, és a fáraóhoz vitték. Őt nem bántották, sőt, a fáraó még meg is ajándékozta: ökröket, juhokat és szolgákat adott neki. Az első éjjel azonban járvány tört ki a fáraó udvarában. Az uralkodó felismerte vétkét, és visszaküldte Szárát Ávráhámhoz.

A történet mélyebb üzenete az, hogy az első ősatya és ősanya életútja egyben a zsidó nép későbbi történelmének mintájául is szolgál. Szárá fogsága a zsidók egyiptomi fogságát vetíti előre. A fáraó udvarában kitört járvány a tíz csapás előzménye. Az Ávráhámnak juttatott sok ajándék pedig az Egyiptomból távozó zsidók kincseit szimbolizálja.

Ezen kívül, a házaspár egyiptomi tartózkodása nem befolyásolta spirituális emelkedettségüket, hanem ők voltak azok, akik kiszabadították az erkölcsileg züllött országból az ott fogságba esett isteni szikrákat. Ezzel megteremtették a lehetőségét annak, hogy a később szolgaságba taszított zsidók ugyanezt tegyék.

Szárá azonban másodszor is fogságba esett. Nem sokkal Szdom és Ámorá (Szodoma és Gomorra) pusztulása után Ávráhám és felesége Gerárba költöznek. Ez alkalommal Ávráhám már nem kérte felesége beleegyezését: rögtön húgaként mutatta be Szárát a filiszteus Ávimelechnek, Gerár királyának. Ávimelech sem állt ellen a csábításnak, és azonnal palotájába vitette Szárát. Aznap éjjel azonban álmot látott, melyben az Örökkévaló megfenyegette: ha nem engedi szabadon Szárát, meghal, udvarában pedig járvány tör ki. A király megijedt, és dühös szavakkal támadt Ávráhámra, amiért az félrevezette. Áváráhám így felelt: “Azt gondoltam, hogy e helyen bizonyosan nem félik Istent”. Ekkor Ávimelech elengedte Szárát, majd szolgákat és állatokat ajándékozott Ávráhámnak, akit megkért, hogy imádkozzon érte és népéért.

Nem sokkal ezután csoda történt: a kilencven éves Szárá fiúgyermeknek adott életet, akit Jiccháknak neveztek el.

Rási magyarázata szerint azért a gerári incidens után szült Szárá, hogy megértsük: ha valaki másért imádkozunk kegyelemért, akkor az Örökkévaló bizonyosan meghallgatja könyörgésünket, amikor mi szorulunk majd hasonló kegyelemre. Ávráhám imája a járvánnyal sújtott filiszteusokért segített abban, hogy Szárá meddősége megszűnjön, és világra hozhassa gyermekét.

Ez a történet az önzetlenségben rejlő erőt példázza. Ávráhámnak minden oka meg volt arra, hogy haragudjon Ávimelechre, és megtagadja az érte való imádkozást. Mégis képes volt arra, hogy érzelmeit félretéve Isten kegyelméért könyörögjön a számára. Ennek érdemében teljesülhetett Szárá legfőbb vágya, a gyermekáldás.

James Tissot: Dina elrablása

Jichák életében csaknem megismétlődött szülei tragédiája: feleségével, Rivkával Gerárba vándoroltak az éhínség elől, ahol Jicchák húgaként mutatta be feleségét. Ávimelech azonban gyanút fogott: a hatvan éves Jicchák bizonyára házas már, ezért kémkedett utána. Gyanúja beigazolódott, amikor látta, hogy Jicchák és Rivka házaspárként viselkedik egymással. A király ekkor hazugsággal vádolta meg Jicchákot, akárcsak egykor apját. Jicchák azzal védekezett, hogy az életét féltette. Ekkor Ávimelech megtiltotta  népének, hogy kezet emeljenek a házaspárra. Ezt követően Jicchák letelepedett, az Örökkévaló megáldotta, és nagy vagyonra tett szert.

A harmadik ősatya, Jáákov életéből sem hiányoztak a megpróbáltatások. Egyetlen lánya, Dina, erőszak áldozata lett. Miután Jáákov és Észáv (Ézsau) búcsút mondtak egymásnak, az ősatya és családja Sechem közelében telepedett le. Dina ellátogatott a városba, hogy megismerkedjen a helyi lányokkal. A várost irányító Chámor fia, aki szintén a Sechem nevet viselte, szemet vetett az idegen lányra, és megerőszakolta. Ezt követően szerelemre gyulladt Dina iránt, és feleségül akarta venni. Chámor ekkor Jáákov elé járult, és megkérte fia számára Dina kezét. Azt is felajánlotta, hogy Jáákov családja és Sechem városának lakossága váljanak egy néppé, és tagjaik házasodjanak össze egymással. Jáákov fiai felzúdultak húguk meggyalázása hallatán, és azt követelték, hogy Sechem férfilakossága metélje körül magát, az ő családjuk szokása szerint. Chámor elfogadta ezt a feltételt. Amikor Sechem férfiai a körülmetélés után gyengélkedtek, Jáákov két fia, Simon és Lévi, embereikkel rátámadtak a városra, és lemészároltak minden férfit.

Egy magyarázat szerint a tragikus történet gyökere Jáákov és Észáv találkozásában rejlik.  A Tóra elmondja, hogy amikor Jáákov testvére elé járult, két felesége és tizenegy fia kísérte. Dináról azonban nem tett említést. Rási szerint azért, mert Jáákov elrejtette lányát, nehogy Észáv szemet vessen rá. E cselekedete miatt Jáákov büntetést kapott, és ez eredményezte, hogy egy idegen meggyalázta a lányát.

Dina megerőszakolásának XVII. századi ábrázolása

Felmerül a kérdés, hogy miért számított bűnnek Dina elrejtése. Végtére is a női szemérmesség a zsidóság egyik alappillére. A Midrás a következő választ adja: “Hol volt Dina? Jáákov egy dobozba zárta, mert azt gondolta, hogy gonosz testvére talán szemet vetne rá, és elvenné tőle. Isten így szólt Jáákovhoz: ‘Nem viselkedtél kedvesen testvéreddel. Ha Észáv feleségül vehette volna, végül nem rabolták volna el.”

Dináról azt tartja az Írás, hogy különleges képessége volt környezet befolyásolására. Észáv feleségeként képes lett volna arra, hogy jó irányba változtassa meg férje személyiségét. Mivel Jáákov megtagadta tőlük ezt a lehetőséget, büntetést érdemelt.

Azt nem értjük, hogy végül miért éppen Dinának kellett szenvednie. A tanulság azonban nyilvánvaló: amikor lehetőségünk nyílik arra, hogy pozitívan befolyásoljuk környezetünket, nem fordíthatunk hátat ennek az áldásnak. Kötelesek vagyunk kihasználni a bennünk rejlő különleges erőt, hogy a világot Isten lakóhelyévé változtassuk.

zsido.com

Forrás: Chabad.org