Az óvodák és lakótelepek kedves medveszobrai mögött Szőllősi Endre története húzódik meg, akit a munkaszolgálat borzalma sem tudott eltörni.
Generációk nőttek fel Szőllősi Endre állatszobrai mellett anélkül, hogy ismerték volna az alkotó drámai életútját. A mosolyt csaló mackók, teknős vagy éppen fóka mögött egy érzékeny művész állt, aki a 20. század legsötétebb időszakait is túlélte, és aki a traumákat szinte megszállott munkával próbálta feldolgozni.
Szöllősi Endre családja eredetileg Deutsch volt
Szőllősi Endre 1911-ben született Budapesten, művészet iránt fogékony családban. Édesapja Deutsch-ról magyarosított Szőllősire. Édesanyja, Laub Ilona révén rokonságban állt a világhíres festővel, László Fülöp Elekkel, és Gordon Zsuzsa színésszel is.
Korai tehetségére hamar felfigyeltek: Kallós Ede műhelyében tanult, majd Podolini Volkmann Artúr iskolájában fejlesztette tudását. Olyan mesterek és alkotók vették körül, mint Szőnyi István vagy Aba-Novák Vilmos, akik a korszak meghatározó művészei voltak.
Már fiatalon kiállított. Kisplasztikái, portréi és plakettjei mellett köztéri alkotásai tették igazán közismertté nevét.
A vészkorszak árnyékában
A zsidótörvények Szőllősi Endre pályáját is derékba törték. Művészként azonban nem hallgatott: alkotásaiban reflektált a korszak brutalitására. Az 1941-ben készült Ragadozó című reliefjén egy bárány testesíti meg a kiszolgáltatott áldozatot, míg a támadó sas – horogkeresztre emlékeztető szárnyakkal – a kegyetlen hatalmat szimbolizálja.
A munkaszolgálatot túlélte, de az ott átélt borzalmak egész életére nyomot hagytak. Ismerősei szerint a trauma elől a munkába menekült: napi 12–14 órát dolgozott, szinte megállás nélkül mintázott és rajzolt.
A mackók, amelyek generációk gyermekkorát őrizték
A súlyos életutat végül játékos állatszobrai tették igazán szerethetővé az emberek szemében. Első köztéri állatfigurája egy kutya volt 1955-ben, a Gubacsi úti lakótelepen. Ezt pedig hamarosan újabb alkotások követték.
Legnagyobb kedvence a medve lehetett: összesen négy, köztéri medvecsoportot készített különböző óvodák és lakótelepek számára. Az óbudai, miskolci és lábatlani szobrok sok gyerek számára váltak a mindennapok részévé. Később Dorogon egy teknősbéka, Vácott pedig egy fóka őrizte meg a művész emlékét.
Szőllősi Endre művei első pillantásra derűsek és játékosak. Talán éppen ezért olyan megrendítő belegondolni, hogy ezeket a szerethető figurákat egy olyan ember alkotta, aki átélte a 20. század legnagyobb embertelenségeit.
A művész szobrai ide kattintva láthatók.
Szőllősi Endre (1911–1967) emlékkiállítása. Budapest: Magyar Nemzeti Galéria, 1972.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.