Oberlander Báruch: Mit mond a háláchá a szombati közéleti részvételről?

Oberlander Báruch bemutatja, hogy egy háláchikus kérdésnél miként mérlegelik a tilalmakat és kivételeket, akár egy szombati, kiemelt állami esemény kapcsán is.

Korábban írtunk arról, hogy szabad-e elmenni egy szombati napra tett miniszterelnöki beiktatásra. Ebből láttuk, hogy amikor valaki egy sájlével, háláchikus kérdéssel fordul a rabbihoz, akkor elsőként a rabbinak meg kell vizsgálni, hogy melyik törvénybe ütközhet az adott dolog, és ezután kell megvizsgálni, hogy ez egy tórai vagy rabbinikus tilalom, esetleg egy szokás, vagy csak félreérthető, rossz lesz az üzenete, aztán meg kell vizsgálni, hogy megengedhető-e. Ahogy múltkori válaszomba rámutattam – mondja Oberlander Báruch rabbi-, ha valami nem ütközik semmilyen törvénybe, akkor nem kell pászkenolni. Tehát ami nem tilos, azt nem kell megengedni. Így háláchikusan el lehetett volna menni a miniszterelnöki beiktatásra, a többi tényező pedig az ember saját döntésén múlik.

Dr. Feldmájer Péter levele

Erre az írásomra dr. Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ korábbi elnöke a következőket írta nekem:

Kedves Báruch!

Távol áll tőlem, hogy beleszóljak a parlamenti részvétellel kapcsolatos halachikus álláspontokba.

Példaként írom meg az Antall József miniszterelnök temetésével kapcsolatos eseményeket.

Amikor a miniszterelnök 1993-ban meghalt, a felesége felhívta Schweitzer főrabbi urat zc”l, hogy vegyen részt a temetésen és ott búcsúztassa el Magyarország szabadon választott miniszterelnökét.

A temetés szombaton volt, ezért felmerült, hogy azon részt vegyünk-e, a főrabbi úr, mint a búcsúztató személy, illetve én, mint a MAZSIHISZ elnöke.

Dávid Moskovits-hoz (legyen egészséges – a szerző) fordultunk, aki megkérdezte a szatmáriakat, hogy mi a véleményük.

Egyértelműen az volt a válasz, hogy ha egyébként betartjuk a szombat szabályait, akkor nemcsak, hogy részt lehet, hanem részt is kell venni a temetési szertartáson.

Így is történt, persze gyalog mentünk, mivel ez szabad téren zajlott, így az általad jelzett egyéb problémák nem merültek fel.

Egyértelmű volt a vélemény, hogy egy ilyen jelentőségű esemény során a „könnyítéseket” kell figyelembe venni.

Egyébként, amikor meghalt II. Erzsébet, akkor a londoniak ugyanígy cselekedtek, félbeszakították a szombati imádkozást és kijöttek az utcára, hogy az elhaladó menet mellett róják le a kegyeletüket.

Szóval ez már csak afféle régi emlék, de valami támpontot adhat.

Üdvözlettel

Péter

Oberlander Báruch rabbi válasza

Örültem ennek a levélnek, mert ebből látszik, hogy Schweitzer József professzor felismerte, hogy amikor felmerül egy háláchikus kérdés, akkor nem a Google-hoz fordul az ember, hogy talán van egy professzor, aki írt valamit a témában (és nem azért, mert még nem volt Google…), hanem olyan rabbikhoz kell fordulni, akik autentikusan foglalkoznak a háláchával és hagyományos módon döntenek a kérdésekről. Ezt első kézből is tudom, mert Schweitzer professzor többször felhívott vagy felkeresett, hogy különböző kérdésekben kikérje a rabbinikus álláspontomat.

A temetési kérdés egy valódi sájle, hiszen a háláchá szerint (Sulchán áruch, Jore déá 400:1.) szombaton nincs nyilvános gyász, még akkor sem, ha valakinek a legközelebbi rokona, ne adj Isten a szülője halt meg: felveszi a szombati ruháját és elmegy a zsinagógába. Sőt, régi askenáz szokás (Nité Gávriél – Ávélut 1. kötet 86:6.), hogy péntek este, akkor jön be a gyászoló a zsinagógába a mááriv ima előtt, mielőtt elmondják a Mizmor sir lejom hásábát fejezetet (Sámuel imája – Zsidó imakönyv 171. oldall) és a Borchut. Ekkor a közösség tagjai elémennek és „likrát ávél!” mondással fogadják, és a Hámákom jenáchém… szavakkal vigasztalják, mintegy befogadva a nem gyászolók közé, hiszen a sábesz miatt számára is szünetel a nyilvános gyász.

Oberlander Báruch: „Miről lehet beszélni sábeszkor?”

Oberlander Báruch rabbi írása elmagyarázza, mit enged és mit tilt a szombat szellemisége.

Temetőlátogatás szombaton

Ugyanígy nem szokás szombaton temetőbe menni (NG uo. 2. kötet 83:1.) és nem tartunk gyászbeszédet valaki után, aki a napokban hunyt el (uo. 1. kötet 52:5.), mert nem szeretnénk szomorúvá tenni a szent szombati hangulatot.

Így az, hogy egy miniszterelnök esetében, amikor személyes meghívást kap a zsidó közösség egyik vezetője. Főleg, ha azzal is megtisztelik, hogy még beszédet is mondjon, olyan kérdés, amit a rabbival kell megkonzultálni. A szatmári rabbik helyesen is válaszolták meg, hogy annak ellenére, hogy nem lenne szabad elmenni egy temetésre szombaton, ha egy államfőről van szó és a zsidóságot kell képviselni, akkor helyes elmenni. Ahogy már korábban utaltam egyes forrásokra, amik szerint bizonyos tilalmak meg vannak engedve ilyen esetben. A szombatszegésnek persze még a látszatát is el kell kerülni, de a részvétel és a beszéd ilyenkor megengedett.

Talán érdemes a következő háláchára is utalni. A Talmud szerint (Gitin 61a.; SÁ uo. 367:1.), ha szükség van rá, egy nem-zsidó eltemetésében is részt kell venni, még akkor is, ha nem államfőről van szó, és nem a zsidóságot kell képviselni. Ez az egész téma kapcsolódik Jeremiás (29:7.) útmutatásához: „keressétek azon város békéjét, ahova száműztelek benneteket és imádkozzatok érte”.

Adja az Örökkévaló, hogy csak jó híreket osszunk meg egymással, és mindenki egészségben éljen 120 éves koráig!

Oberlander Báruch