Oberlander Báruch rabbi írása elmagyarázza, mit enged és mit tilt a szombat szellemisége, és miért lehet néha mégis beszélni olyasmiről, amit elsőre tiltottnak gondolnánk.
Sábeszkor még a beszélgetéseink tartalmára is figyelnünk kell, de meddig tart a határ? Egy magyar zsinagógai szituáció nyomán merül fel a kérdés: vajon szabad-e vallási témáról, például valaki zsidóságának igazolásáról beszélni a szombat szent napján? A háláchikus háttér sokkal árnyaltabb, mint elsőre gondolnánk. Olvassa el Oberlander Báruch rabbi magyarázatát a témában.
Kedves rabbi!
Hallottam egy beszélgetést, ami elgondolkoztatott. A szereplők megnevezése nélkül a következő történt: egy rabbi sábeszkor megkért egy, a zsinagógájába újonnan járni kezdő embert, hogy vigye be neki a zsidóságát igazoló papírjait, hogy beszámíthassák a minjenbe. Mire mások kikeltek ellene, mondván, ilyen dolgokról nem illik sábeszkor beszélni. Valóban nem illik valakinek a zsidóságát igazoló iratok bemutatásáról beszélni? Ez nem munka, és nem valami profán téma. Kérem, magyarázza el, mire gondolhattak.
Üdvözlettel,
Mojse
Oberlander Báruch rabbi válasza
Kedves Mojse!
Köszönöm a kérdést, amit érdemes egy kicsit kiszélesítve megvizsgálni és jobban kifejteni, mert egy fontos általános háláchá áll mögötte.
Olvasóink egy része már biztos találkozott vele, hogy ha sábeszkor valami hétköznapi ügyről beszélnek az emberek, akkor elhangzik a nicht im sábesz geredt, ne sábeszkor legyen mondva, de pl. a héten szeretném ezt és ezt megvenni, vagy ide és ide utazni. Tényleg így kell sábszkor beszélni, mindenhez ezt hozzá kell tenni?
Ganzfried Slomo Kicur Sulchán áruchjából idézném az erre vonatkozó háláchát, aminek az a lényege, hogy sábeszkor a testi lelki pihenéshez tartozik, hogy ne csak cselekedetekkel ne szegjük meg a szombatot, de beszéddel sem, sőt gondolatban is csak nagyon kicsit.
Röviden összefoglalva a Kicur szövegét (90. fejezet):
1. Vannak dolgok, melyek sábátkor tiltottak, noha nem hasonlítanak munkához. Miért? Mert írva van (Jesájá 58:13.): ‘Ha visszatartod a sábáttól lábaidat… szót sem beszélsz róluk’.
4. E szavakból tanították Mestereink, hogy sábát beszéde ne legyen olyan, mint hétköznapé. Ezért tilos mondani: „holnap ezt vagy azt teszem”, ha ma az lehetetlen. De, amit valahogyan ma is meg lehetne tenni, arról szabad szólni, ha nem utal egyértelműen tilos cselekedetre. Így például mondhatja: „holnap odamegyek”, de ne beszéljen róla sokat.
Haszontalan vagy fájdalmas beszéd is tilos.
A gondolat megengedett
Számadásról sem szabad beszélni, se jövőbeliről, se múltbeliről, ha az a célja, hogy emlékezzen rá.
6. Mestereink tanították: csak a beszéd tilos, de a gondolat megengedett. Mégis illendő, hogy az ember ne gondoljon anyagi ügyekre, hanem tekintse úgy, mintha minden el lenne végezve, ahogy írva van: ‘hat napon át dolgozzál és végezd el minden munkádat’. E felfogás adja meg a sábát gyönyörűségét. Még inkább kerülendő a nyomasztó gondolat.
7. Szabad mondani a munkásnak: ‘beszélnél-e velem ma este?’, ha nem mondja ki nyíltan, hogy munkáról van szó. De ne mondja: ‘készülj estére’, mert az már világos utasításnak számít.
Ezt egy pár pontban szeretném kiegészíteni.
Nemcsak olyan munkákról nem szabad beszélni szombaton, amik tórai tilalom alá esnek, hanem olyanokról sem, amik rabbinikusan vannak tiltva (Sulchán áruch RSZ 307:1.).
Az, hogy nem beszélünk a munkáról, az az előírt szombati pihenésből ered, mivel a teljes pihenésnek része, hogy nem is beszélünk olyan dolgokról, amiket nem teszünk meg.
Ezzel szemben jom kipurkor pl. nem tilos arról beszélni, hogy az ember mit fog enni másnap, vagy peszáchkor arról, hogy az ünnep után milyen chomécot fog beszerezni. Ennek oka, hogy ezeknél a micváknál csak az evés tilos kifejezetten, az arról való beszéd nem (Smirát sábát köhilchátá 1. kötet 29:59.). (Azonban haszidok között elterjedt szokás, hogy peszáchkor még a choméc szót sem ejtik ki.)
Mi a helyzet a cipeléssel?
A fentiek alapján akkor szabad-e megkérni valakit sábeszkor, hogy vigyen el valahova bizonyos iratokat, hiszen sábeszkor nem szabad cipelni?
A fenti összefoglaló 4. bekezdésében szerepel, hogy arról, ami nincs teljesen kizárva sábeszkor, és bizonyos körülmények között akár meg is lehetne tenni, arról szabad beszélni. A mi esetünkben pl., ha van eruv, akkor el lehetne vinni a papírokat, így tehát szabad arra kérni valakit sábeszkor, hogy hétköznap vigye be őket.
Mégsem ilyen egyszerű a dolog, hiszen elképzelhető, hogy ezek a régi és fontos iratok mükcék, vagyis olyan elkülönített tárgyak, amiket még lakáson belül is tilos elmozdítani, hacsak az ember sábesz előtt nem készítette elő azzal a gondolattal, hogy az sábeszkor fogja „használni”. Ehhez hasonló pl. egy útlevél (SMK uo. 28:6.). Így, ha ez áll a zsidóságot igazoló iratokra is, akkor nem lehetne beszélni a hétköznapi cipelésükről sem.
Csakhogy van egy további szempont, mégpedig az, hogy itt egy fontos micváról, vallási esetről van szó.
Zsidó, vagy nem zsidó?
Tulajdonképpen ez az egész téma olyan, ami a teljes valójában mutatja meg a mai magyar zsidó rögvalóságot. Régen, ha valaki a zsinagógába ment, akkor nem merült fel a kérdés, hogy zsidó-e. Az egy helyen élő emberek is jobban ismerték egymást, és ha idegen vetődött a zsinagógába, akkor is fel lehetett ismerni benne a zsidót (lásd SáCH a Sulchán áruchhoz, Jore déá 268:21.). Ma azonban már nem egyértelmű, nem lehet mindig bemondásra elfogadni, hiszen lehet, hogy valaki csak apai ágon zsidó, vagy csak annak definiálja magát. Márpedig sok esetben – itt pl. a minjenbe való beszámítás miatt – ez fontos háláchikus kérdés, ezért szükséges, hogy mindenkiről külön-külön megbizonyosodjon a rabbi, hogy valóban zsidó-e. Általában ezt csak dokumentumok segítségével lehet az bizonyítani, hiszen ma már nehezen lehet számítani olyan tanúk felbukkanására, akik a család státuszáról messze visszamenően tudnának tanúskodni.
A mi esetünkben, ha hétköznap nincs minjen ebben a zsinagógában, vagy az illető nem jár olyankor, akkor a rabbi nehézen tudná hétköznap személyesen megbeszélni vele az iratok kérdését. Így minden további nélkül lehet erről beszélni sábeszkor. Mivel olyan teendőről van szó, ami egy, az egész közösséget érintő micvával kapcsolatos, szabad és kell sábeszkor is beszélni róla (Kicur uo. 5.).
A micvák szent cselekedetek
Micvához kötődő cselekedetekről viszont azért szabad beszélni, mert a micvák azok szent cselekedetek, amelyek a szombathoz kapcsolódik. Azonban olyan dolgokról, amit a sábeszi megbeszélés nem visz előrébb, még ha micvával kapcsolatos is, akkor sem szabad beszélni és gondolni rájuk is csak keveset szabad (SMK uo. 60.).
A nem szombati témákról való sábeszi beszélgetés esetén a fent részletezett tilalom alapján nem segít semmit, ha a hétköznapi dolgok kitárgyalása előtt azt mondjuk, hogy nicht im sábesz geredt. Ez inkább a folklór része, ami nem változtat a háláchikus helyzeten. Az a helyes, hogy ha valamiről nem lehet beszélni sábeszkor, akkor ne is beszéljünk róla. A fenti azonban nem ez az esetet jelent, hiszen egy szent micvához kapcsolódik, amelynek megvalósulásához a szombati megbeszélés közelebb visz.
Nagyon örülök a kérdésnek, mert azt mutatja, hogy még erre a háláchára is figyelnek a magyar zsidók – remélem, a cselekedetektől való tartózkodásra még jobban figyelnek…
Gut sábesz!
Oberlander Báruch
A címlapkép a Vasvári zsinagóga újranyitóján készült, nem szombati napon.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.