A világhírű magyar zongoraművész Kabos Ilonka, akit Ady Endre „kedves, kis húgának” nevezett, valójában más néven látta meg a napvilágot Budapesten, és élete legalább annyira izgalmas volt, mint a művészete.
Kevés magyar művész mondhatja el magáról, hogy egyszerre kötődött Ady Endréhez, Bartók Bélához és a londoni zenei elit világához. Kabos Ilonka azonban ilyen kivételes személyiség volt. A 20. század egyik legelismertebb magyar zongoraművészeként nemcsak koncertpódiumokon aratott sikereket, hanem generációk tanáraként is maradandó nyomot hagyott a zenetörténetben.
Rosenberg Ilonából lett Kabos Ilonka
Kabos Ilonka 1893. december 7-én született Budapesten, zsidó polgári családban, Rosenberg Ilona néven. Édesapja az ismert újságíró, Kabos Ede volt, aki Ady Endre egyik fontos támogatója volt, édesanyja pedig Fisch Janka.
A család szellemi légköre már korán meghatározta a fiatal Ilona életét. A zene iránti tehetsége hamar megmutatkozott, így a budapesti Zeneakadémián tanult tovább olyan mestereknél, mint Szendy Árpád (Liszt Ferenc egykori tanítványa), valamint Weiner Leó és Kodály Zoltán.
Nem csoda, hogy már fiatalon kitűnt kortársai közül: 1915-ben elnyerte a Liszt-díjat is.
Ady Endre „kis húga”
Kabos Ilonka neve nemcsak a zenei életben kapcsolódik a magyar kultúra nagyjaihoz. Ady Endre különösen közel állt a családhoz, és a művésznőhöz is bensőséges kapcsolat fűzte.
A költő Fehér lyány virág-kezei című versének ajánlása így szólt: „Kabos Ilonka, kedves, kis húgomnak.”
Ez az egyetlen mondat sokat elárul kapcsolatuk mélységéről. Kabos Ilonka ráadásul Ady leveleinek egy részét is megőrizte, amelyeket később a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának ajándékozott.
Bartóktól Londonig
Az 1920-as évektől Kabos Ilonka egyre többet koncertezett külföldön, és hamarosan a nemzetközi zenei élet ismert szereplője lett. Olyan zeneszerzők műveit mutatta be vagy népszerűsítette, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán vagy Luigi Dallapiccola.
A zsidótörvények miatt, 1938-ban Londonban telepedett le, ahol új fejezet kezdődött az életében. Második férje Kentner Lajos zongoraművész lett, akivel gyakran léptek fel együtt. 1942-ben Londonban ők adták elő először Bartók „Két zongorára, ütőhangszerekre és zenekarra” írt versenyművét – történelmi pillanat volt ez a zenetörténetben.
A tanár, akitől mindenki tartott, és akit mindenki imádott
Bár előadóként is jelentős volt, sokan mégis pedagógusként tartják Kabos Ilonkát igazán legendásnak. Tanítási módszere különösen sajátos volt: óráin vastag piros krétával írta tele a kottákat, hatalmas megjegyzésekkel és energikus vonalakkal.
Diákjai egyszerre féltek tőle és rajongtak érte. Tanítványai között később világhírű zongoristák sora tűnt fel, köztük John Ogdon, Peter Frankl vagy Joseph Kalichstein.
A zenéhez való szenvedélyes viszonya egész életében megmaradt, még filmek zenei tanácsadójaként is dolgozott az 1950-es és 60-as években.
A művésznő 1973. május 27-én hunyt el Londonban. Öröksége azonban ma is él: felvételeiben, tanítványain keresztül és abban a kulturális hálóban, amely Adytól Bartókig ível.
A borítóképen Kabos Ilonka 1937-ben. Fotó: Fortepan / Szilágyi Marianna (AI segítségével fekvő helyzetűre méretezve.)
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.