„Ahol nincs más mikve, ott megengedőbbnek kell lenni” – hangsúlyozza Oberlander Báruch rabbi, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője, legújabb írásában, amely a mikvék használatának háláchikus szabályait és azok gyakorlati alkalmazását járja körül. A cikk különös hangsúlyt fektet arra, hogy ne tegyük nehezebbé a nők mikvébe járását, ugyanakkor részletesen kitér az edények alámerítésének kérdéseire is, különösen olyan esetekben, amikor ideiglenesen nem áll rendelkezésre rituálisan megfelelő mikve.”
A törvényhozók körében viszonylagos konszenzus uralkodik abban, hogy ott, ahol nincs állandó mikve, nem helyes túlzottan szigorítani (Divré Chájim – Mikváot 13.; Igrot Mose responsum JD 1. kötet 185. fejezet végén). Ez különösen igaz a nők mikvébe járására, mivel ez egy nagyon fontos előírás, a zsidó házasélet egyik sarokköve. Kiemelten fontos, hogy ne tegyük ezt a micvát túl nehézzé (Áruch hásulchán 201:42.), főleg olyan helyzetekben, ahol csupán alkalmi megoldásról van szó (Cemách cedek responsum, Mikváot 5:3. kicur 6.), például utazás vagy nyaralás idején, különösen, ha csak egyszer utaznak az adott helyre.
Engedmények és szigorítások az edénymikvéknél
A fenti források elsősorban a nők alámerüléséről beszélnek. Felmerül azonban a kérdés, hogy az edények rituális alámerítése esetében is, ami egy könnyebb előírásnak számít, ugyanilyen szigorú megközelítést alkalmazunk-e.
Erre vonatkozóan mesterem, Gávriel Zinner rabbi azt tanította, hogy mivel az edények alámerítése is sok vélemény szerint tórai előírás, amikor csak lehetőség van rá, ott is a szigorúbb álláspontot kell követni, ugyanúgy ahogy a női alámerülés esetében. Hasonlóan írja Ganzfried Slomó (1804–1886) ungvári rabbi is (Lechem vöszimlá, Lechem 201:25.): ahol elérhető mikve, ott semmilyen könnyítést nem szabad alkalmazni, és tilos a folyóban történő merítés.
Megengedhető a folyóban való alámerülés?
Felmerülhet a kérdés fordított irányban is (Chelkát Binjámin 204:50.): ha esős évszakban – különösen, ha nincs mikve – megengedjük a folyóban való alámerülést a nőknek, akkor vajon az edények esetében is alkalmazható-e ez a könnyítés? A háláchikus irodalom alapján úgy tűnik, hogy ha nincs más lehetőség, különösen ideiglenes helyzetekben, az edények folyóvízben történő alámerítése is megengedett (lásd Ábrahám Dávid Wahrman: Ámárot töhorot 12b.).
Összefoglalásként elmondható: olyan víz, amely kizárólag esővízből áll és folyik, nem alkalmas mikvének, mivel nem összegyűlt víz. Olyan folyó viszont, amely természetes forrásból táplálkozik, és olyan évszakban használják, amikor biztosan kevés benne az esővíz, alkalmas lehet mikvének.
Ha azonban csapadékos időszak van, és a folyóban jelentős mennyiségű esővíz van jelen, akkor – ha lehetséges – célszerű egy másik városba utazni, ahol van megfelelő mikve. Ha ez túl nagy nehézséget jelentene, akkor megengedett a folyó használata, de igyekezni kell, olyan részt választani, amelyik a meder állandó részének számít, nem pedig egy ideiglenesen kiáradt szakasz.
Fontos hangsúlyozni: ez a könnyítés csak ott érvényes, ahol valóban nincs más lehetőség. Ahol van mikve, ott kizárólag azt szabad használni.
Budapesten van edénymikve!
A budapesti helyzet átmeneti állapot volt, mivel egyébként működik edénymikve a városban. Amikor az edénymikve karbantartás alatt állt, és nem volt teljesen feltöltve, a Duna alkalmas lehetett az edények alámerítésére.
Mostanra azonban, hála a bőséges csapadéknak, az Örökkévaló segítségével újra használható az edénymikve is, ami a főbejáraton keresztül, az udvar felől közelíthető meg és minden hétköznap 18:00 óráig van nyitva.
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.