Noszon Nuta a falu legszélén éldegélt egy kidőlt-bedőlt viskóban. Senki nem foglalkozott a fogatlan, görnyedt hátú, rövidlátó cipésszel, aki hetvenéves is elmúlt és napi néhány falat kenyerét, régi cipők, csizmák talpalásával kereste meg. Amerre csak ment, gyerekek csúfolták és kinevették. Szombatonként soha nem hívták fel a Tórához, mert mások szemében csak egy szerencsétlen kéregető volt, akinek még a helye is a zsinagóga kormos kemencéje mellett volt, hiszen jobbat nem tudott megfizetni. Ő azonban szeretettel, mondhatni már-már örömmel fogadta ezt a sok megaláztatást.
A korabeli ukrán városkákban gyakori volt a tűzeset, két-három évente a fél falut – ha nem az egészet – újjá kellett építeni egy-egy nagyobb tűz miatt. Amióta azonban az akkor frissen megözvegyült Noszon Nuta 12 évvel korábban a faluba érkezett, egyszer sem pusztított tűz, sőt, pogrom se söpört végig itt – szokatlan jelenség volt ez az akkori világban – és egyetlen asszony sem vesztette el magzatát. A falu lakói ezt saját istenfélő mivoltuknak tulajdonították. Nem tudták azonban, hogy mekkorát tévednek…
Noszon Nuta egy fagyos téli éjszakán örökre lehunyta szemét. Amikor másnap egyik imán sem jelent meg, noha soha egyetlen imádkozást el nem mulasztott volna, senkinek nem tűnt fel a dolog. Csak a második napon lett gyanús a falu rabbija számára és ment el megnézni, mi történt. Amikor kiderült, hogy Noszon Nuta többet nem imádkozik már megszoktt helyén a kemence mellett, elrendelte, hogy a chevra kadisa, a temetkezési egylet tagjait annak rendje és módja szerint földeljék el az elhunytat a temető szegényeknek fenntartott részében.
Mivel senki nem tartotta őt semmire, még csak minjen sem volt a temetésen, így kádist se mondtak az elhunytért.
Még azon az éjszakán vérszomjas kozákok törtek be a faluba és gyilkolták halomra a zsidó lakosokat. Házakat gyújtottak fel és mindent elraboltak, amit csak elértek. A falu elszenesedett romjai között azok, akik néhány órával korábban nem voltak hajlandóak végső búcsút venni Noszon Nutától, most a saját halottaikat temették.
A zsinagóga azonban csodák csodájára épen maradt. A tóraszekrény, a tóratekercsek, mind-mind érintetlenek voltak. A rabbi nagyon csodálkozott ezen, hiszen a kozákok elsőnek mindig a zsinagógát gyújtják fel a vérengzések során. Talán valamiféle angyal őrizte a zsinagógát? Egyszer csak egy kis ólomdobozt pillantott meg a tóraszekrény mögött. A dobozban pergamenlapok feküdtek, szépen elrendezve, rajtuk gyönyörű betűkkel, kézírással kabalisztikus magyarázatok. A rabbi lélegzet-visszafojtva olvasott és bár nem értett mindent, abban bizonyos volt, hogy bárki írta is a szöveget, halként fickándozott a Tóra legmélyebb titkaiban. A rabbi olvasott, amíg csak a végére nem ért az összes lapnak. A legutolsó lap végén szerény aláírás: Noszon Nutá, a csernovici Dov Ber fia. A rabbit villámcsapásként érte a felismerés: Noszon Nuta, a jelentéktelen suszter, a hógolyókat dobáló és csúfolódó gyerekek állandó céltáblája,
Noszon Nuta, akit annyiba se vettek, hogy felhívják a Tórához vagy elmenjenek a temetésére – titkos cádik volt.
A Tóra legmélyebb titkait ismerő, de magát soha fel nem fedő igaz ember! A rabbi végre megértette, miért nem történtek tragédiák azokban az években, amíg ő köztük lakott. De ekkor már késő volt.
Sokszor előfordul ez a világban: sokan lenézik, kerülik vagy tartózkodással kezelik az egyszerűt. Sokan csak a csillogót, a mesterséges dicsőséget és a csodálatos külsőt tekintik és nem veszik észre a valódi bölcsességet, igazságot és benső szépséget. A zsidóságban nagyon fontosak a belső értékek, ahogyan az Éset chájil című dalban is olvashatjuk: „Hazug a báj, mit sem ér a szépség, az az asszony a dicséretre méltó, aki az Örökkévalót tiszteli”. Egy másik mondás szerint: a király lányának minden dicsősége belülről fakad.
Ezt a hozzáállást láthatjuk a héten felolvasott Váérá szakaszban, a békák csapásánál.
A lenézett, semmibe vett békák igenis fontos értékeket hordoznak. Isten a békákat választotta ki arra, hogy elhivatottságra tanítson bennünket.
A békák tanították Dávid királyt a szerénységre. A békák sokak számára taszítóan néznek ki, ám belső értékeik túlszárnyalják mindazt, amit külsejük alapján sokan gondolnak róluk. Kevés teremtmény szolgálja olyan elhivatottsággal az Örökkévalót, mint éppen a békák és kevesen képesek annyi dicséretet mondani Istenről, mint e kétéltűek.
A külső, ízléses, szerény és rendezett megjelenés természetesen fontos, de nem lehet az embert kizárólag ez alapján megítélni, a belső értékek sokkal fontosabbak.
Így van ez ételeinkkel is. Alapvetően az a fontos, hogy finomak és táplálóak legyenek, ám arra is érdemes figyelmet fordítani, hogy szépen és ízlésesen tálaljuk őket, hogy mindenki nagyobb kedvvel fogyasszon az egészséges falatokból. Kétféle salátát kínálunk, melyek közül mindkettő glutén- és tojásmentes, ráadásul párve is, vagyis igen sok asztalon megállja a helyét. Vitaminban gazdagok és egy kis odafigyeléssel igazán ízlésesen tálalhatók is. Az első gyorsan elkészül, a másodikhoz egy kis előkészület is szükséges.
1. változat
- ½ kígyóuborka
- 1 piros színű kaliforniai paprika
- 2 közepes méretű sárgarépa
- egy maroknyi alfalfa csíra
- 1 kis gerezd fokhagyma
- 2 ek. frissen facsart citromlé
- 1 ek. extra szűz olívaolaj
- pici só és bors
- ¼ kk. őrölt koriander (elhagyható)
- Az uborkát és a paprikát kockázza fel, a megtisztított sárgarépákat pedig nagy lyukú reszelőn reszelje le.
- A csírát aprítsa fel, a fokhagymát pedig törje át, vagy nagyon pici kockákra darabolja.
- A zöldségeket tegye tálba és ízesítse citromlével, olajjal és fűszerekkel.
2. változat
- 2 közepes méretű sárgarépa
- ¼ lila vagy vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- néhány céklalevél
- egy maroknyi lencsecsíra
- 10-12 koktélparadicsom
Az öntethez:
- 2 ek. 5%-os ecet
- 2 ek. extra szűz olívaolaj
- 2 kk. szilán (datolyaméz)
- só, bors, őrölt koriander, ízlés szerint
- A sárgarépát nagy lyukú reszelőn reszelje le. A fokhagymát törje át, a hagymát aprítsa fionmra. A koktélparadicsomot mérettől és formától függően karikákra vagy néhány darabba vágja.
- Adja hozzá a lencsecsírát és a céklalevelet, majd az öntet hozzávalóit keverje össze.
Lencsecsírát és céklalevelet a konyhaablakban termeszthet a legkönnyebben. A cékla felső, leveles részét levágjuk. Érdemes olyat választani, aminek már vannak levélkezdeményei, ez biztosabban megered. Vízbe tesszük és egy-két héten belül szüretelhető a friss, vitaminokban gazdag céklalevél.
A lencsecsíra készítése ennél rövidebb folyamat, ám több odafigyelést igényel. Egy napra vízbe áztatunk egy maréknyi apró szemű lencsét, majd a vizet leszűrjük és egy tálcán szétterítjük a szemeket. A kis csírakezdemények egy-két nap alatt megjelennek, ilyenkor már fogyasztható. A csírákat naponta kétszer (meleg időben többször) át kell mosni, nehogy kiszáradjanak, ilyenkor már nem kell a vízben állniuk, csak éppen nedvesnek lenniük. Kiváló és olcsó vitaminforrás, különösen a téli időszakban érdemes vele próbálkozni.