Mózes kezdetben nehezen beszélt, mégis ő lett az, aki később egész Izraelhez szólt, a változás mögött mélyebb jelentés rejlik.
Mózes ötödik könyve a következő mondattal kezdődik:
„Ezek a szavak, amelyekkel szólott Mózes egész Izraelhez”.
Bölcseink szerint Mózes ekkor úgy feddte meg Izrael népét, hogy elkövetett vétkeiket a pusztai vándorlás egyes állomásainak nevébe rejtette. A midrás megjegyzi, hogy a Tóra második könyvének elején Mózes még így próbálta elhárítani az Örökkévaló felkérését a nép vezetésére:
„Kérlek, Uram, nem vagyok én a szónak embere sem tegnapról sem tegnapelőttről, sem amióta te szóltál szolgádhoz, hanem nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én”.
Mózes meggyógyult
Ehhez képest a mostani hetiszakaszban már gördülékenyen beszél az egész nép előtt. A midrásban Mózes megváltozott viselkedését a tóraadással hozzák összefüggésbe, mert „ahogy átvette a Tórát, megjavult a beszéde és megeredt a nyelve”. Mose Smuel Glasner, Kolozsvár egykori főrabbija érdekes kérdést tett fel ezzel a megállapítással kapcsolatban: „Mi volt ebben a különleges? Hiszen bölcseinktől tudjuk, hogy a Színáj-hegynél minden jelenlévő kigyógyult az összes bajából!”.
Mózes a világ valaha élt legszerényebb embere
Nem vitás tehát, hogy Mózes nehéz beszéde, esetleges dadogása is megszűnt abban a szent pillanatban. Glasner rabbi szerint inkább arról volt szó, hogy Mózes mint a világon valaha élt legszerényebb ember nem érezte magát képesnek arra, hogy megfeddje Izraelt népét, bármilyen bűnt kövessenek is el. Amikor azt mondta, hogy „nem vagyok a szónak embere”, valójában arra gondolt, hogy nem tudna másokat felelősségre vonni. A Tóra átvétele azonban feloldotta ezt a gátlást, hiszen annak egyik törvénye úgy szól, hogy még egy diák is megfeddheti mesterét, amennyiben az vétkezik, természetesen udvarias és tapintatos formában. Így tehát, önmagán túllépve, a Tóra hangján képessé vált arra, hogy a szükséges időben felelősségre vonja Izrael népét, a maga kíméletes módján.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.