Lásd, én teszek ma elétek áldást és átkot. Az áldást, ha hallgattok az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsaira, amelyeket én ma nektek parancsolok; és az átkot, ha nem hallgattok az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsaira és eltértek az útról, mélyet én nektek ma parancsolok, járván más istenek után, melyeket nem ismertek. És lesz, ha bevisz téged az Örökkévaló a te Istened az országba, ahova bemész, hogy azt elfoglaljad, akkor add az áldást a Grizim hegyére az átkot pedig az Évál hegyére. (5Mózes 11:26-29)

Szenzációs régészeti leletről számol be a Times of Israel. A feltáró régészek azt állítják, hogy

megtalálták a valaha előkerült legrégebbi héber nyelvű írásos emléket Izraelben,

mely ráadásul Isten nevét is tartalmazza. Az aprócska átoktáblát az Évál-hegyen találták meg. A tudósok szerint a polgári időszámítás kezdetét megelőző 1200-ból származik és azt is bizonyítja, hogy az Izraelbe bevonuló zsidók írástudók voltak. A leletet egyelőre nem ellenőrizték más szakértők.

 

Az áldás és az átok hegye

Legutóbbi hetiszakaszunk, a Röé, ahogyan az ötödik könyv többi szakasza, számos különféle témáról szól. Szól az egyetlen központi Szentélyről és a magánoltárok tilalmáról. A húsevés megengedettségéről és a vér tilalmáról. Választásról és kísértésekről, melyek az Isten által mutatott útról való letérésre késztethetik az embert. Tiszta és tisztátalan állatokról, majd adósságokról, tizedről, rabszolgákról és elsőszülött állatokról. … Olvass tovább

 

Dr. Scott Stripling régész és nemzetközi csapata a napokban tartott sajtótájékoztatót a texasi Houstonban. Ekkor mutatták be azt a táblácskát, mely állításuk szerint az Izraelben valaha megtalált legkorábbi héber betűs szöveget tartalmazza. Az Örökkévaló négybetűs nevét – jud – hé – váv – hé – is tartalmazó átoktábla az átkok hegyeként ismert Évál-hegyen került elő. Amennyiben sikerül a feltételezett késő bronzkori, i. e. 1200 körüli eredetet igazolni, akkor ez az apró, 2×2 centiméteres hajtogatott ólomtáblácska lehet a történelem egyik legnagyszerűbb régészeti lelete. Ez lenne továbbá Isten Nevének legkorábbi ismert írásos emléke és a héber írásbeliség tudományosan is bizonyított kezdetét néhány évszázaddal korábbra tolná.

„Ilyesfajta szöveget ezerévente egyszer találnak”

– mondta Gerson Gálil, a Haifi Egyetem professzora, aki maga is részt vett az összehajtogatott ólomtáblácska szövegének megfejtésében. A feliratot a prágai Cseh Tudományos Akadémia különleges képalkotó technikát használó gépének segítségével tárták fel. Stripling és csapata a képeken látható feliratok elemzése, valamint az ólom analízise nyomán datálták a tárgyat. Amennyiben a kormeghatározás helyesnek bizonyul, úgy az eddig ismert legrégebbi izraeli héber nyelvű írásos emléknél néhány száz, Isten nevének használata tekintetében pedig az eddig legrégebbinek tartott feliratnál egyenesen ötszáz évvel korábbi az átoktábla. Hasonló betűkkel készült feliratot a polgári időszámítás kezdete előtti XVI. századból találtak korábban a Szináj-félszigeten. Amíg azonban a tudományos lapokban nem jelenik meg a szakembereknek szóló elemzés és nem bocsátanak a kutatók rendelkezésére megfelelő tisztaságú képeket, más tudósok nem tudnak állást foglalni a datálás kérdésében.

A datálással kapcsolatban kérdéseket vet fel az a tény, hogy a tábla nem a helyszínen került elő, hanem az 1980-as feltárásokból származó földkupac 2019-es átszitálásakor bukkantak rá.

Az 1980-as években Ádám Zertál professzor vezetett ásatásokat az Évál-hegyen és az ekkor kitermelt és szárazon átszitált földet Stripling és csapata szitálta újra 2019-ben a Templom-hegyi Átszitáló Projekt nedves szitálásos technikáját alkalmazva. A régész jelenleg Silóban vezeti a feltárásokat; egykor itt állt a sátorszentély és itt őrizték a frigyládát is.

Sokan vannak azonban, akik érdeklődésük mellett kételkedésüknek is hangot adnak. Amíg nem látják a részletes leírásokat, pontos képeket, addig nem foglalnak állást a datálás és az eredetiség kérdésében.

„Az a tény, hogy azt megelőzően kürtölik világgá, hogy tudományos körökben bejelentették volna, kissé szokatlan”

– mondta egy kutató. Egy másik szakember arra figyelmeztetett, hogy – mivel nem bocsátottak megfelelő élességű képeket a rendelkezésükre – nem lehet tudni, hogy tényekről, vagy „túlfejlett képzelőerőről” van-e szó. Abban azonban mindketten egyetértettek, hogy „bármi lehetséges” és „igaz is lehet”. Gálil azzal érvelt a korai nyilvánosságra hozatal mellett, hogy olyan nagy jelentőségű és történelmi felfedezésről van szó, amit nem lehet a nagyközönség előtt titokban tartani.

 

Áldás és átok

Ezen a héten a Ki távo (amikor bemész) kezdetű hetiszakaszt olvassák fel szombaton a zsinagógákban. Míg az előző hét szakasza törvények gyűjteménye volt, ez a rész elsősorban arról beszél, hogy mit kell a zsidóknak megtenniük akkor, amikor bevonulnak Istentől kapott országukba, a Ígéret Földjére. A zsidó nép ezekben a fejezetekben már közvetlenül a honfoglalás előtt … Olvass tovább

 

Ahogy említettük, az átoktáblát az ősi Sechem (ma Nablusz néven arabok lakta izraeli település) városa közelében fekvő Hár Évál kultuszhelyéről származó földben találták. A hegyet Mózes ötödik könyve említi az átok hegyeként (ld. a fenti idézet, melyről itt láthatnak egy kisfilmet) és sokan úgy vélik, hogy itt emelt a zsidó népet Izraelbe bevezető Jehosua bin Nun oltárt a Tóra ötödik könyvében (27. fejezet) leírtak szerint. Az oltárról nemrégiben itt írtunk.

A helyszínt a régészek a korai zsidó letelepedés rendkívül ritka és jelentős példájának tartják. A környéken ez az egyetlen ilyen jellegű hely. A régészek a kultuszhely legkorábbi fázisát a korai vaskorra teszik, vagyis az i. e. XI. századra, vagyis arra az időszakra, amikor a zsidók megkezdték Kánaán földjének betelepítését. Más régészek egy évszázaddal korábbra, a késő bronzkorra teszik ugyanezt. „Nagyon fontos helyszínről van szó” – mondta Jiszráel Finkelstein professzor, a környékbeli vaskori letelepedés egyik legnagyobb szakértője. Ő az i. e. XI. századra teszi az első korszakot és úgy véli, hogy az Izraeli Királyságot a X. században megalapító csoportokhoz tartozott. A helyszínen az első kutatásokat a néhai Zertál professzor végezte az 1980-as években. Ő tárta fel a nagy, négyszögletes oltárt, melyet feltehetőleg egy korábbi, kör alakú oltár fölött emeltek. Striplin elmondása szerint a most bemutatott átoktáblácska az eredetileg a korábbi, kerek oltár kiásásakor kitermelt földből származik.

„Ahogy megláttam [a táblácskát], tudtam, hogy mi az, mert az átoktáblák jól ismert tárgyak. A szívem majd kiugrott a helyéből izgalmamban”

– mondta Stripling. Amellett, hogy ez a legkorábbi eddig ismert héber felirat, azt a kérdést is eldöntheti, hogy vajon az Izrael Földjére bevonuló zsidók írástudók voltak-e. „Tudjuk, hogy a bevonulás pillanatától tudtak írni, még Isten nevét is le tudtál írni. Ez nem is olyan meglepő: más helyeken is létezett már az írásbeliség ugyanebben az időben.”

A képeken kirajzolódó szöveget Gálil és a mainzi Gutenberg Egyetem szakértője, Pieter Gert van der Veen fejtették meg. Stripling szerint a feliraton szerepel az „árur” – „átkozott” szó és a J-H-V-H istennév is. „Negyven betűt azonosítottunk, a táblácska külső és belső oldalán. Mindegyik ugyanazzal a korai alfabetikus betűtípussal íródott, mely a késői bronzkorra volt jellemző”. A szöveg nagyobbrészt archaikus proto-kánaánita írással készült és néhány betűje a hieroglifákból származik. Az íráskép tanulmányozása alapján a táblácska készültének legkésőbbi dátuma az i. e. XII. század, de egyes elemei korábbra is visszanyúlnak. A héber nyelvű részletek nagy részét zsidók írták belső jogi dokumentumként vagy társadalmi szerződésként. A szöveg arra figyelmeztet mindenkit, hogy milyen rossz dolgok történnek majd, ha a felek nem tartják be a kötelességeiket. A szöveg negyven proto-alfabetikus betűt tartalmaz, közülük 11 álef. A kutatók a következőképpen fejtették meg a szöveget:

Átkozott, átkozott, átkozott – átkozott Istentől, a J-H-V-től.

Átkozottan halsz meg.

Bizonyosan átkozottan halsz meg.

Istentől, a J-H-V-től átkozott.

A szöveg szerkezete kiasztikus, vagyis a második részben fordítva ismétli meg az első rész szavait. Ez a Bibliában és más, korabeli közel-keleti írásos emlékeken jól ismert retorikai elem.

„Azt látjuk, hogy [ebben az időszakban] voltak olyanok, akik képesek voltak kiasztikus szerkezetet alkalmazni” az i. e. XII. században. vagyis már nem kérdés, hogy a jóval későbbi Dávid király korszakában a zsidók írástudók voltak-e. „Az az ember, aki ezt a szöveget írta, alkalmas volt arra, hogy a Biblia bármely szövegét megírja.”

– jelentette ki Gálil.

A helyszínen nemrégiben egy ősi amulett is előkerült, melyről itt számoltunk be.

Címlapkép és további fotók: TOI