Ki volt a rebbe édesanyja?

Tisré hónap hatodikára (idén szeptember 24.) esett a rebbe édesanyja, Cháná rebecen jórcájtja, halálozási évfordulója. Ez alkalomból az ő önfeláldozással, mások iránt való tevékenykedéssel töltött életét mutatjuk most be röviden.

Cháná rebecen 1880-ban született az ukrajnai Nyikolájevben, a közkedvelt városi rabbi, Meir Slomó  és felesége, Ráchel Janovszki gyermekeként. Már egészen fiatalon részt vett a helyi közösség életében: ha egy-egy beszéd érkezett szóban, egy hászid útján, vagy kis jegyzetek formájában apjához Lubavicsból, a fiatal Cháná írta le és tette azt elérhetővé a hászidok számára. 20 évesen ment hozzá Lévi Jicchák Schneerson rabbihoz, a harmadik lubavicsi rebbe, a Cemách Cedek (a lubavicsi Menáchem Mendel) dédunokájához. Három fiuk született: Menachem Mendel, a későbbi hetedik Rebbe, DovBer és Jiszráel Árje Leib.

Lévi Jicchák rabbi 1907-ben lett az ukrajnai Jekatyerinoszláv (ma Dnyepropetrovszk) rabbija. 32 éven át vezette a közösséget, és ebben segédkezet nyújtott neki elkötelezett felesége, a több nyelven beszélő, mindig elegáns, közvetlen és kedves Cháná rebecen. Otthona közösségi események helyszíne volt, és sok időt fordított az egyetemista zsidó fiatalok zsidósággal való megismertetésére. Fiuk 1928-as esküvőjén, melyre Varsóban került sor, nem tudtak részt venni, mivel a szovjet hatóságok nem adtak számukra utazási engedélyt. Cháná rebecen kisebbfajta ünnepséget szervezett otthon, egy időben a valódi esküvővel, hogy átérezhesse a hangulatot. Bár a gyülekezés meglehetős veszélyeket hordozott magában abban az időben, a házaspár népszerűségét jól mutatja, hogy a remélt harminc vendég helyett mintegy 300-an érkeztek a szűk körű otthoni összejövetelre.

Cháná rebecen otthona Jekatyerinoszlávban

1939-ben Lévi Jicchák rabbi engedélyt kapott peszáchra kóser macesz sütésére. Az eredmény fölött érzett öröm azonban nem tartott sokáig, mivel a rabbit néhány nappal peszách ünnepe előtt az NKVD emberei házkutatást követően elvitték. Az 59 éves rebecen minden erejét latba vetve azon kezdett dolgozni, hogy megtalálja a férjét. A rabbit néhány hónappal később szovjetellenes propaganda vádjával Kazahsztánba száműzték. Cháná rebecen 1940 tavaszán, dacolva az elemekkel, több napos vonatutat követően érkezett meg utána. Rettenetes szegénységben éltek, embertelen körülmények között. Cháná rebecen néhány hónap után visszatért Jekatyerinoszlávba, részint, hogy onnan küldhessen ennivalót a férjének, részint, hogy ne vegyék el üresen hagyott otthonukat. A hatóságoknak írott kegyelmi kérvényei nem találtak meghallgatásra, és végül újra csatlakozott férjéhez a száműzetésben. A második világháború szörnyűségei elől sok zsidó talált Kazahsztánban menedéket, és a házaspár egyre ismertebb lett a menekültek körében, akik gyakran fordultak hozzájuk segítségért és tanácsért.


Képeslap, amelyet Lévi Jicchák rabbi és Cháná rebecen küldött legidősebb fiuknak, Menachem Mendel rabbinak 1943-ban. A képeslapot Kazahsztánból küldték Brooklynba, New Yorkba. Bár a „expressz” jelöléssel ellátott, a képeslap megérkezése több mint három hónapig tartott.

Végül 1944-ben, Lévi Jicchák rabbi száműzetésének lejártával Alma-Atába költöztek. Bár a körülményeik kicsit jobbak voltak a korábbinál, így is nagy szegénységben éltek, a rabbi egészségi állapota pedig annyira leromlott, hogy néhány hónappal később visszaadta lelkét a Teremtőnek. Cháná rebecen mindvégig mellette állt, de mindeközben folyamatosan segítette a hozzá fordulókat, mindig elegánsan, mindig a lehető legkedvesebb szavakkal fogadott minden hozzá fordulót. A férje halálát követően teljesen magára maradt asszony nagy nehézségek árán Moszkvába utazott, és ott bujkált hónapokon át, házról házra költözve minden nap. Végül – számos elkötelezett segítő közbenjárásával – sikerült átlépnie az orosz-lengyel határt, Lengyelországból pedig Németországba és onnan Párizsba jutott. Itt találkozott elsőszülött fiával, a leendő Rebbével, 20 év után először. A Rebbe ekkor már New Yorkban élt, és édesanyját oda vitte magával vissza.

Párizs, 1947
A Rebbe jobbján édesanya, Cháná rebecen

Évtizedek szenvedése, súlyos elnyomatás, üldöztetés és nélkülözés után Cháná rebecen végre nyugodt és boldog életet élhetett. Négy évvel az Egyesült Államokba való érkezése után, 1951-ben vállalta magára fia, Menachem Mendel a Chábád mozgalom vezetését. Cháná rebecen boldog és büszke volt, gyakran beszélt fia nagyszerűségéről, és arról, hogy mennyire hasonlít néhai édesapjára. Az ilyen alkalmakkor ejtett örömkönnyek évtizedek keserűségét is magukban hordozták.

 

Cháná rebecen brooklyni otthona, a President Street 1418-ban

A rebecen mindig is nyitott volt mások iránt, fogékony a problémáikra, számon tartotta a hozzá fordulókat és valódi érdeklődéssel hallgatott meg mindenkit, olyannyira, hogy aki csak egy rövid ideig is beszélt vele, arról számolt be, hogy örömteli és megnyugtató esemény volt számára a találkozó. Őszintén szerette zsidó testvéreit, és ez az érzés minden egyes szavában megnyilvánult. A Rebbe nap mint nap meglátogatta édesanyját, és együtt teáztak. Cháná rebecen ezekben az években írta meg emlékiratait. Végül 84 éves korában, 1964-ben, egy szombati napon, tisré hónap 6-án adta vissza lelkét a Mindenhatónak. A New York-i Queensben található Chábád temetőben helyezték végső nyugalomra. A gyászév során a Rebbe minden szombat délután fárbrengent, hászid összejövetelt tartott, és édesanyja emlékére és tiszteletére rövid tóramagyarázatot tartott az aktuális hetiszakaszról. E magyarázatok keretében a híres középkori kommentátor, Rási (Slomó ben Jicchák rabbi) kommentárjait elemezte, és ezzel Rási tanulásának új megközelítését vezette be és folytatta végül egész életén át.

A Rebbe a temetésen

A Rebbe tisré hónap hatodikán minden évben megemlékezett Cháná rebecen halálozási évfordulójáról. Gyakran beszélt arról, hogy a neve, Cháná a hagyomány szerint a zsidó nők három különleges micvájának akronímáját adja ki: chálá (szombati kalács), nidá (a házassági tisztaság törvényei) és hádlákát nerot (szombati és ünnepnapi gyertyagyújtás). Ezzel ösztönözte a zsidó nőket arra, hogy erősítsék meg az elköteleződésüket a Tóra és a benne foglalt micvák iránt.

Édesanyja emlékére és tiszteletére a Rebbe alapítványt hozott létre Keren Cháná néven, melynek célja, hogy hosszú távú kölcsönöket biztosítson olyan lányok részére, akik zsidó tanulmányokat szeretnének folytatni. Napjainkban számos Chábád oktatási intézmény viseli a Rebbe édesanyjának nevét, és természetesen igen gyakori, hogy az újszülött kislányoknak ezt a nevet adják, így tisztelegve Cháná rebecen élete és személyisége előtt. Szolgáljon ez az elkötelezett és a zsidóságnak szentelt élet mindnyájunk számára példaként!

 

zsido.com

 

Forrás: chabad.org

  • Küldés emailben