Megújulnak a törökországi Izmir történelmi zsinagógái – számol be a JTA cikke. Másfél évszázaddal ezelőtt az Égei-tenger partján fekvő Izmir városában több mint 30 ezer zsidó élt. Számos híres személyiség tartozott közéjük, például a neves Haim Pallachi rabbi, a népszerű ladino nyelvű énekes, Dario Moreno vagy a hírhedt álmessiás, Sábtáj Cvi. A város zsidó közössége mára nagyjából ezer embert számlál, ám a helyi lakosok és az oda látogatók hamarosan ízelítőt kaphatnak abból, hogyan nézett ki a város akkor, amikor az Ottomán Birodalom harmadik legnagyobb zsidó közösségének otthona volt.
Az Izmiri Zsidó Örökség Projektnek köszönhetően ugyanis a Kemeralti néven ismert óváros kilenc történelmi zsinagógáját állították helyre és ezeket múzeumként hamarosan – ez év júniusában – a nagyközönség előtt is megnyitják. A környék, amely az izmiri öböl mentén húzódó sétánytól nem messze található, a világ egyik legnagyobb nyitott piacát tudhatja magáénak és nemcsak Európából, hanem a világ minden tájáról vonzza a turistákat.
„Az ember bármit megtalál ott, amire csak szüksége van, bármilyen ételt megízlelhet és akármilyen illatot érzékelhet” – mondta Nesim Bencoya, az örökségvédelmi projekt igazgatója.
A város látképét ma megszámlálhatatlan mecset minaretjei és a görög ortodox egyházhoz tartozó templomok tornyai határozzák meg. Bencoya reméli, hogy a projekt elkészülte után a zsinagógák is csatlakoznak majd ezekhez az épületekhez és hozzájárulnak Kemeralti jellegének definiálásához.
„Ha már egyetlen zsidó sem lesz Izmirben, az emberek akkor is elmondhatják majd: nézzétek, egykor zsidó közösség létezett itt” – mondta.
A kilenc zsinagógából hat egymás mellett található egy udvar körül, a maradék három pedig a terület különböző pontjain. A zsinagógák mellett a város főrabbijának egykori hivatalát is helyreállítják. Néhány percnyi sétával közelíthető meg Sábtáj Cvi gyerekkori otthona, valamint egy hajdanvolt kóser borászat épülete. Amikor az összes zsinagóga régi fényében pompázik majd, az izmiri zsidó közösség élő múzeumaként szolgálnak majd. Megtekinthető lesz bennük a helyi szokásokat bemutató kiállítás, az egyes zsinagógák és a látogatóik története, például az Algazi zsinagógáé, amely rabbijának zenész családjáról kapta a nevét, vagy a Portekiz zsinagóga, amelyet a XVI. században alapítottak portugáliai származású észak-afrikai zsidók.
Izmir egyébként nem az első törökországi város, amely ily módon eleveníti fel az egykori zsidó élet emlékét. A bolgár határon fekvő Edirne, illetve a kelet-törökországi, Szíriához közel fekvő területen épült Kilis városa kormányzati pénzek felhasználásával szintén felújíttatta régen elhagyatottá vált zsinagógáit annak ellenére, hogy egyik városban sem él ma már egyetlen zsidó sem. A szkeptikusok szerint a művelettel Recep Tayyip Erdoğan elnök próbálja eloszlatni azokat a vádakat, amelyek őt antiszemitizmussal gyanúsítják. Mások úgy vélik, hogy az elnök valóban fontosnak érzi az ország egyre kisebbé váló zsidó közösségét.
Bencoya szerint az izmiri, legnagyobb részben az EU által finanszírozott projektet más európai városok történelmi zsidónegyedének helyreállítása inspirálta. Ezek közül első helyen említhető Prága, melynek ősi zsidónegyede ma a cseh fővárosba látogatók egyik kedvelt attrakciója.
Kisebb városok, például spanyol települések szintén kezdik felfedezni gazdag zsidó örökségüket és az egykori zsinagógák, illetve más, zsidó vonatkozású épületek helyreállításával, zsinagógák feltárásával igyekeznek emléket állítani az egykori zsidó közösségnek. A turisták által kedvelt látványosságok helyreállítása kedvez a városok idegenforgalmának.
„A prágai Zsidó Múzeumot vettük példának” – magyarázta Bencoya. – „2017-ben 716 ezer látogatójuk volt.” A férfi úgy véli, hogy amennyiben a projekt sikeres lesz, a bevételekből képesek lesznek fedezni az egyre kisebbé váló közösség kiadásait.
„Segíti majd a zsidó közösséget, lesz elég bevételük ahhoz, hogy fenntartsák ezeket a helyszíneket” – mondta és hozzátette: – „Az izmiri turizmus is jól jár, a szállodák, a taxisok, az éttermek, minden olyan vállalkozás, amely a városba érkező kultúrturizmusból profitálhat.”
Izmirt korábban, egészen az antikvitástól fogva görög néven Szmirnaként ismerték. Mivel a város a korai kereszténység egyik fontos központja volt, már a polgári időszámítás szerinti második századból származó egyházi dokumentumok is említik a zsidó lakosokat. A most rendbe hozott zsinagógák közül a legrégebbi az Éc Chájim az élet fája nevet viseli, és már az 1600-as években említették egyes ránk maradt iratokban. A helyi hagyomány azonban úgy tartja, hogy a zsinagóga még ennél is régebbi és története a Bizánci Birodalom korára nyúlik vissza.
Mint Törökország más részeinek történelmében is megfigyelhető, ez a város is több hullámban vonzotta magához a más területekről elmenekült vagy elköltözni kényszerült zsidókat a bizánci korban érkezett, görög anyanyelvű romanióta zsidóktól az ottomán korszakban, a spanyolországi kiűzetést (1492) követően befogadott zsidókig.
Az Ottomán Birodalom relatív toleranciája lehetővé tette az izmiri közösség virágzását és a XX. század fordulóján már a város lakosságának tíz százalékát tették ki a ladinó anyanyelvű zsidók. Ezzel a lakosság felét kitevő görögök után ők váltak a város második legnagyobb, nem-török nemzetiségű csoportjává.
„Nem újonnan érkeztünk ide, mi ennek az országnak igencsak régi lakosai vagyunk” – jegyezte meg ezzel kapcsolatban Bencoya. A 66 éves férfi Izmirben született és nevelkedett. Más török zsidókhoz hasonlóan 19 évesen ő is Izraelbe emigrált, akkor úgy vélte, örökre. 39 éven át élt Izraelben, azonban 2010-ben visszatért ifjúsága otthonába.
„Amikor az ember 40 vagy 45 éves lesz, elkezd gondolkozni a saját gyökerein” – magyarázta a döntését.
Izraelben Haifán dolgozott, és amikor arról értesült, hogy az izmiri közösség szeretné megkezdeni a helyi zsinagógák konzerválási munkálatait, fejest ugrott a projektbe és magára vállalta annak vezetését is.
Bencoya nem titkolt célja az antiszemitizmus elleni küzdelem, aminek érdekében bátran megmutatja saját kultúrájának vallásos és világi aspektusait is. Akárcsak a projekt többi munkatársa, ő is meg van győződve arról, hogy a látogatók túlnyomó többsége nem-zsidó lesz, és ezért szeretnének helyet teremteni a zsidók és nem-zsidók közti kulturális párbeszédre egy olyan országban, ahol az antiszemita retorika gyakran teljességgel elfogadott.
„Hogy hogyan harcolok az antiszemitizmus ellen? Természetesen nem fegyverekkel, hanem azzal, hogy büszkén mutatom meg önmagamat. Az itteni zsidók gyakran elrejtőztek és gyakran mondják, hogy nem szabad belekeveredni a politikába vagy hogy jobb, ha mások nem vesznek észre minket. Én azonban éppen azt szeretném, hogy az emberek észrevegyenek minket, számításba vegyenek. Részt szeretnék venni a döntéshozatal folyamatában. Erről szól ez a projekt” – fejtette ki határozottan a férfi, aki a helyi zsidó közösség önbecsülésének javulását is reméli:
„Minél sikeresebbek vagyunk, annál erősebbé tesszük a közösséget. És talán megtörténik, hogy az emberek nem elmennek és Izraelbe költöznek, hanem itt maradnak még vagy száz évig. Legalább száz évig!”
Címlapkép: izmirjh/Nesim Bencoya