„Zsidóság-körkép” sorozatunkban annak járunk utána, hogyan látják a zsidóságot a közösség tagjai, illetve a közélet különböző szereplői. Somogyi Zoltán szociológust, kommunikációs szakembert kérdeztük.
Most jöttél haza Izraelből, ahol életedben először voltál. Eddig miért nem jártál arrafelé?
Sokszor gondoltam már rá, de csak most jutottam el a konkrét elhatározásig. Izraeli és kint élő magyar barátaink invitáltak minket, ebben az évben tudtunk eleget tenni a feleségemmel a meghívásnak. A barátaink révén azonban valószínűleg nem egy klasszikus első út sikeredett, hiszen az első perctől az utolsóig jól megszervezték a programunkat. Kaptunk autót ahhoz, hogy keresztül-kasul bejárjuk Izraelt, miközben olyan helyekre vittek el minket, ahová átlagos turista nem megy, mert nem tud róla, illetve olyan emberekkel találkozhattunk, akik erőteljesen oldották a turistaút-jellegét az utunknak.
Milyen élmény volt? Mi tetszett legjobban?
Nagyon nagy élmény volt. Már az első napokban egyértelművé vált, amit számos barátom mondott korábban: a médiában élő Izrael-kép a háborús, így életveszélyes, ezáltal élhetetlen országról nagyon nem igaz. Tel-Aviv olyan kozmopolita, mint New York, ugyanazokkal a hangulati elemekkel. Jeruzsálem pedig annyira megindító és szent hely, mint semelyik másik város a világban. Eilat, Haifa, Názáret, Hadera és sorolhatnám még, mind nagyon kedves, szerethető helyek.
Van-e valami, amit másképp csinálnál a munkádban, mint az elmúlt években tetted?
Természetesen sok mindent nem úgy tennék, ahogy tettem, de ez csak annyiban érdekes, amennyiben segít a jelenben és a jövőben. Azaz, előre nézek és a múlttal nagyon nem szeretnék foglalkozni.
Tíz év múlva hogyan látnád magadat, illetve hogyan látnád magad körül a zsidó közösséget?
Szeretnék boldogan élni a hétköznapokban, nincs ennél magasabb rendű elvárásom. A zsidó közösségnek én a szélén mozgok azáltal, hogy gyerekkoromban nem voltam a tagja. Otthon nem kaptam zsidó nevelést, és mivel nem beszélem a héber nyelvet, nem ismerem mélyebben a zsidó kultúrát és hagyományokat, sajnos ez nem is alakulhatott másként. A nagyszüleim holokauszt-traumáját a szüleim úgy próbálták kezelni, hogy velem erről nem beszéltek. Minden ízében a többségnek próbáltak megfelelni, ezért nálunk például csehszlovák összeszerelhető műkarácsonyfa volt NDK-ás karácsonyfa-spray-vel, amelyet évről évre felépített a nagyapám, hogy én is kapjak ajándékot, ahogy az osztálytársaim. Ezért nehezen tudom megmondani, milyen lesz tíz év múlva a zsidó közösség. Remélem, boldogok lesznek a tagjai, és valamennyi korosztály vidáman élheti a mindennapjait.
Ha társadalmi párbeszéd indulna Magyarországon, hogy épüljön egy újabb holokauszt-emlékmű, tanácsadóként mit javasolnál?
Én Zsidók Házát építenék, amelynek két épülete lenne. Az egyik a borzalmas és felejthetetlen holokauszt emlékezetére szolgálna, a másik pedig a nagyszerű zsidó kultúra bemutatásáról szólna: az élet vidám, vicces és okos igenléséről, táncokkal, kulturális eseményekkel, sok-sok nevetéssel.
Egy lakatlan szigetre kit vinnél magaddal a minjenbe?
A családomat. Remélem, lenne még minimum kilenc másik férfi, aki ugyanígy hozná a családját.
Milyen számodra egy ideális zsidó vezető?
Nyugodt és nyitott. Ez lehet a válasz minden közösségen belüli konfliktusra, de az antiszemitákkal szemben is.
Ha egy névtelen adományozó 10 milliárd forintot adna neked, hogy azt fordítsd a zsidó közösség javára, mihez kezdenél?
Megforgatnám a pénzt, és annak kamatait adnám erre a célra (nevet – a szerk.). A viccet félretéve, ez pont akkora összeg, hogy magyarok százezreit lehetne kedvezményesen nyaraltatni Tel-Avivban és Jeruzsálemben. Annál többet nem tudnék tenni a magyar zsidó közösségért, mint hogy sokaknak megmutatom, milyen kedves emberek az izraeliek és mennyire nem kell senkinek sem félnie a zsidóktól.
A Siratófalnál mit kérnél a magyar zsidó közösségnek?
Már kértem, Magyarország összes lakosának. Hogy mit? Maradjon az én titkom.
Van-e kedvenc imád/tórai tanításod?
Talán ez: „ha nem most, akkor mikor, ha nem te, akkor ki”? Nem emlékszem pontosan, honnan származik ez az idézet, de sokszor eszembe jut, amikor nehezebb helyzetekben vagyok.
Lefkovics Zsófi
A sorozat eddigi részei: