Zsidó jog és etika
A géntechnológia zsidó szemszögből
Akiva Wolff
Az ember viszonya a természethez • Haláchikus szempontok
Humán géntechnológia • Állati és növényi géntechnológia
Zsidó etikai szempontok • Konklúzió
Korunk egyik technikai csodája a géntechnológia – a génállomány módosítása, az élőlények különféle fajtái közti géncsere, génkeresztezett és génmódosított élőlények (GMO) létrehozása, módosított jellemzőkkel. A géntechnológia alkalmazása egyre gyorsabban terjed olyan hagyományos területeken, mint az orvoslás, a mezőgazdaság, és olyan új tudományterületeken is, mint a biotechnológia. A gyors terjedéssel párhuzamosan egyre élesebb a vita is a géntervezés jótékony hatásairól és rizikóiról, és a számos komoly etikai problémáról, amit az új technológia alkalmazása felvet.
Már megvalósult és a jövőben is várható haszna például a géntechnológiának számos új gyógyszer és orvosi eljárás, melyek képesek megmenteni és meghosszabbítani az emberi életet, elejét venni bajoknak vagy utólag orvosolni őket, sejtkárosodást helyreállítani. A géntechnológia ezenfelül azzal is kecsegtet, hogy általa képesek lehetünk nagyobb termelékenységet elérni a mezőgazdaságban, többeket ellátni kevesebb növényvédőszer alkalmazásával, akár szélsőséges éghajlati körülmények közt is. A géntechnológia hívei gyakran emlegetik olyan új fajok létrehozásának lehetőségét, melyek a környezet védelmében segítenének, olajkárokat volnának képesek felszámolni, mérgező anyagokat felemészteni. A technológia lehetséges kockázata viszont például az, hogy olyan új betegségfajták keletkeznek, amikre nincs természetes ellenállásunk, sem alkalmazható gyógyeljárás; olyan új élelmiszerek, amik allergiás vagy mérgezési reakciót váltanak ki, netán visszafordíthatatlan károkat okoznak az ökoszisztémában és a környezetben. A géntechnológia, mondják hívei, az emberiség történetének egyik legnagyobb tudományos vívmánya lehet, illetve a bolygónkon otthont kapott életre nézve az egyik legkomolyabb fenyegetés, mondják az ellenzői.
Az ember viszonya a természethez
Hogyan áll a zsidó hagyomány a géntechnológia modern jelenségéhez? A válasz keresésekor először is tisztáznunk kell, hogy a zsidó hagyomány általában nagyon is optimistán tekint a természetre és az emberrel való viszonyára is. Pozitívan látja a természet világát is, gyakran hangsúlyozva, hogy a föld teremtésének minden egymásra következő, előrehaladást jelentő lépése „jónak” tűnt az Örökkévaló, a Teremtő szemében[1]. A szabad akarattal és a teremtett világ átformálására irányuló képességgel bíró emberről, miután megteremtetett, azt mondja a Szentírás, hogy „igen jónak” látszott az Örökkévaló előtt[2]. A zsidó hagyomány szilárdan vallja, hogy az ember az Örökkévaló „képére és hasonlatosságára” teremtetett[3], hogy társa legyen az Örökkévalónak önmaga és a világ tökéletesítésében és az azzal való sáfárkodásban, ahogyan azt a következő források jelzik:
* A Biblia parancsa az embernek: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hódítsátok meg; és uralkodjatok a tenger halain és az ég madarain és minden állaton, amely mozog a földön”[4]; ebből világos, hogy az embernek szóló tevőleges parancsolat, hogy uralmat vegyen a természeti világon. Nachmanidész, a 12. századi Szentírás-kommentátor azt írja, hogy az Örökkévaló adott az embernek képességet és hatalmat a föld fölött, hogy saját akarata szerint intézze az állatok, a növények és a lélektelen anyag dolgát[5].
* Egy midrási történetben rabbi Akivához azt a provokatív kérdést intézi Turnus Rufus római hivatalnok, hogy mivel tudná értelmesen megokolni a körülmetélkedés zsidó szokását, mely látszólag a Teremtő munkájának megcsonkítása ugyebár. Rabbi Akivá a „természetes” búzaszemek és az ember alkotta búzakenyér analógiájával magyarázza el Turnus Rufusnak, hogy az ember alkotó munkája mintegy az „utolsó simítás” a természeten, és azzal jobbá válnak a dolgok, mint voltak a Teremtő befejezetlen munkájaként[6]. Az embernek meg van engedve, sőt olykor meg is van parancsolva neki, hogy megmásítsa a természetet, és azzal tökéletesebbé tegye a Teremtő munkáit.
De míg a zsidó hagyomány az ember Isten adta jogának, sőt kötelességének tekinti, hogy beavatkozzon a természet működésébe a világ és az ember hasznára, ugyanakkor azt is vallja, hogy az ember a szabad akaratával nem megfelelően élve negatív hatást is gyakorolhat a teremtésre, egészen odáig, hogy elpusztítja saját magát és a világot is, amint az a következő midrásban olvasható[7]:
Amikor az Örökkévaló megteremtette az első embert, maga mellé vette, és megmutatta neki az Édenkert minden fáját, és azt mondta neki: „Lásd az én kezem munkáját, milyen szép és milyen kívánatos. Mindent, amit alkottam, neked alkottam. De légy óvatos, ne zsákmányold ki, és ne pusztítsd el a világomat – mert ha úgy teszel, nem lesz, aki utánad megjavítsa.”7
Az Örökkévaló korlátokat állított az ember tevékenykedése elé, hogy ne hasson negatívan a világra, és el ne pusztítsa a teremtést. Ezek a korlátok egyrészt a természeti törvények formájában állnak előttünk, másrészt vallási parancsolatokban. A vallási parancsolatok példája az emberiség Noénak adatott hét törvénye és az egyéb, a zsidó népnek adatott rendelkezések, amilyen például a báál táschit, a szükségtelen pazarlás és pusztítás tiltása.
Láthatjuk tehát, hogy zsidó szemszögből a természet mint az Örökkévaló alkotása lényegileg jónak „indult”. Az embert is az Örökkévaló teremtette, és neki adta a világ használatának és tökéletesítésének feladatát, de korlátok között, mely korlátok elejét veszik annak, hogy elpusztítsa azt.
Zsidó jogi szempontok
Hogyan jön mármost a géntechnológia az ember és a világ kapcsolatának zsidó felfogásába? Csak nemrégiben fedezte fel az ember, hogyan kerülheti meg a természeti törvényeket, és manipulálhatja, illetve átvihet génanyagot egyik fajból egy másikba. Az etikai implikációit ennek az újonnan felfedezett „szabadságnak” később tárgyaljuk. Most a zsidó vallási törvénykezésnek a géntechnológia felől releváns szabályait vesszük sorra.
A géntechnológia nagyjából háromféle területre osztható:
- Humán géntechnológia – orvosi eljárások, amelyek képesek megmenteni vagy meghosszabbítani az emberi életet, javítani az emberi életminőségen, illetve egyéb módon változtatni az emberi létfeltételeken.
- Állati géntechnológia – olyan eljárások, amelyek képesek az állati fajjellemzőket módosítani a jobb termékenység érdekében, hogy nagyobb legyen a tápértéke a húsuknak, jobban ellenálljanak a betegségeknek, javítsanak az esztétikai jellemzőiken.
- Növényi géntechnológia – olyan eljárások, amelyek módosítani képesek a növények jellemzőit, hogy termelékenyebbek legyenek, javuljon a tápértékük, jobban ellenálljanak a betegségeknek, kártevőknek, sőt a növényvédő szereknek is, és hogy jobban nézzenek ki.
Humán géntechnológia
A zsidó vallási törvény (háláchá) szerint a pikuách nefes – az emberi élet megőrzésének követelménye – felülír minden más parancsolatot a Tórában, kivéve a gyilkosság, a bálványimádás és a házasságtörés tilalmát[8]. Tehát a géntechnológia alkalmazása emberi életek megmentésére vagy meghosszabbítására nyilván megengedett dolog, sőt megkívánható, amíg a beavatkozás valószínű hatékonysága elfogadhatóvá teszi a kockázatát. Példa erre mondjuk az olyan eljárás, ami eltávolítja, kijavítja vagy semlegesíti a genetikai hibákat; az olyan eljárás, ami megnöveli a betegséggel és más stresszhatásokkal szembeni ellenállást. Ugyanakkor a géntechnológia alkalmazása, de különösen a humán klónozás számos etikai problémát vet fel, pláne ha nem életmentés a dolog célja. Ezek a kérdések igen-igen összetettek, és messze túlmutatnak mostani tárgyalásunk keretein[9].
Állati és növényi géntechnológia
Az állati és növényi géntechnológia, ha az a célja, hogy megmentse vagy meghosszabbítsa az emberi életet, nyilvánvalóan megengedett, ha nem mindjárt kötelező a halácha alapján. Ilyen lehet a genetikusan módosított élelmiszer, ami az emberi táplálkozás minőségét vagy mennyiségét javítja, s az olyan genetikusan módosított élő szervezetek, amik feltakarítják a környezetszennyezés nyomait. Másrészt viszont a géntechnológia egyes alkalmazásai fenyegethetik az ember életét és egészségét. Az olyan eljárások, amelyek számottevő kockázatot rejtenek az emberi életre és egészségre nézvést – akár közvetve, akár közvetlenül –, tilalmasak lehetnek a halácha szempontjából.
A fenti megfontolásoktól függetlenül is fontos az állati és növényi géntechnológia szempontjából a halácha két területe: a kásrut (a tiltott ételek) és a kilájim (az állati és növényi fajok keresztezésének tilalma). A géntechnológia szempontjából ezek a rendelkezések csak annyiban jönnek számításba, amennyiben a génanyag átvitelekor a fajok közti határt átlépjük, egyazon fajon belül nem.
A genetikailag megváltoztatott kóser állatok
A kásrut rendelkezései különbséget tesznek az olyan állatfajok közt, melyeknek húsából a zsidók ehetnek, s az olyan fajok között, melyek húsa tilalmas[10] (a növényfajok mindegyike kóser). Amikor egy nem kóser állatfaj génanyaga keveredik kóser állatfaj vagy növényfaj génanyagával, vajon azt is tréflivé teszi-e? A legtöbb rabbinikus tekintély szerint az olyan génanyag, ami el van választva vagy ki van vonva abból a szervezetből, amelyből származik, lényegét tekintve „hatástalan”, azaz független annak a szervezetnek a meghatározó jellemzőitől, melyből származik. Rabbi Elijáhu Baksi-Doron, Izrael volt szefárd főrabbija szerint az a génanyag, ami egy nem kóser állatfajból származik, nem tekinthető „ételnek”, nincs íze, s a mennyisége tökéletesen elhanyagolható a kóser gazdaszervezethez arányítva[11] – ezek mind fontos tényezők, s ezek szerint az átvitt anyag voltaképpen hatástalan. A legtöbb tekintély szerint a nem kóser fajból származó génanyag önmagában nem számít tréflinek, és a befogadó gazdaszervezetet sem teszi tréflivé.
A géntechnológia egy másik aspektusa, ami a kasrut rendelkezéseit érinti, az olyan fizikai jegyek megváltoztatása, amelyek a kósersági státusz megállapítására szolgálnak bizonyos emlősök és a tenger élőlényei esetében. Példának okáért emlősök közül csak az kóser, aminek hasadt a patája, és kérődző, a tengeri élőlények közül pedig csak az, aminek úszószárnya és pikkelye is van. No de ha egy nem kóser emlős, mint amilyen a disznó, aminek hasadt a patája, a géntechnológiával kérődzővé tehető? Vagy ha a macskahal, aminek nincs úszószárnya, valami géntechnológiai manőverrel úszószárnyat növeszt? Rabbi S. R. Auerbach és Rabbi Baksi-Doron is tárgyalja ezt a komplikált kérdéskört haláchikus responsumaiban[12].
Kilájim – fajok genetkiai keresztezése
A kilájim bibliai tilalma, miszerint nem szabad a más fajhoz tartozó állatokat és növényeket keresztezni, a 3Mózes 19:19-ben olvasható: „Törvényeimet tartsd meg; barmodat ne párosítsd másféle fajúval, és meződet ne vesd be kétféle maggal.” A kilajim tilalma úgy általában csak magára a fajok keresztezésének aktusára vonatkozik, arra nem, hogy hasznot húzzunk a keresztezés eredményéből (kivéve a szőlő keresztezését más növényfajokkal, mert az ilyennek az eredményét élvezni is tilos). Ezenfelül a legtöbb rabbinikus tekintély megegyezik abban, hogy a kilájim tilalma csakis a zsidókra érvényes, a nem zsidókra nem.
A legtöbb rabbinikus tekintély abban is egyetért, hogy a kilájim tilalma csakis azokra a külön is megnevezett keresztezésekre érvényes, melyek a 3Mózes 19:19-ben fel vannak sorolva. Tehát a nem szexuális úton átvitt génanyag állati fajok között vagy állati és növényi fajok között nem tartozik a tilalom hatálya alá. A génanyag átvitele különböző növényfajok között kevésbé világos eset, s a rabbinikus tekintélyek között nézetkülönbség tapasztalható, ami a géntechnológia egyes műveleteinek alkalmazását illeti növényfajokon. Sok haláchikus tekintély azon az állásponton van, hogy a kilájim tilalma a növényi géntechnológia esetében csakis akkor jön számításba, ha az egyik növényfajból a másikba átvitt génanyag rendelkezik azzal a képességgel, hogy ha földbe ültetik, teljes növényt hoz – márpedig a géntechnológia alkalmazásakor ez igen-igen ritka eset.
- Goldshmidt és A. Maoz[13] ellenben azon az állásponton van, hogy míg az állati fajok keresztezése dolgában csakis maga a proaktív szexuális aktus tiltott, a nem szexuális úton való génanyagátvitel megengedett, a géntechnológia növényfajok közti alkalmazásának némely formái haláchikus problémákat vetnek fel. Goldshmidt és Maoz S. Z. Auerbach rabbbit, a 20. század nagyrabecsült haláchikus tekintélyét idézik. Auerbach rabbi szerint:
Amíg az állati [géntechnológia] nem érinti a fajok keresztezésének tilalmát, minthogy a keveredés csakis az egyik állatfajból a másikba átvitt „génanyag” révén következik be, a növények beoltása esetében [a fajkeresztezés] akkor is tiltottnak tűnik, ha a keveredés eszköze kizárólag a növényi nedvek átvitele, melyek ugyebár nem hoznának a földben semmiféle hajtást, a mező végül mégis kétféle magból volna bevetve[14].
Meg kell jegyeznünk, hogy a donor fajból kivont génanyag laboratóriumban is szintetizálható, s ezzel az eljárással talán elkerülhetőek a fentebbi haláchikus nehézségek.
Egy másik haláchikus tényező, ami a géntechnológiával kapcsolatos vitákban gyakran előkerül, az az általános alapelv, hogy a tiltott dolgoknak sincs haláchikus következményük, amennyiben az emberi szem segítség nélkül nem képes felfedezni őket, vagy nincs látható hatásuk. Minthogy az átvitt génanyag csak mikroszkóppal láható, és gyakran a hatása sem észrevehető, egyesek szerint a törvényi tiltás nem érvényes rá. Ezügyben megintcsak vita van. Rabbi S. Z. Auerbach azt írja, hogy ez a kivétel nem érvényes a géntechnológiára, mert annak alkalmazásakor a génanyag maga az, ami a munkálkodásunk és figyelmünk középpontjában áll, akármilyen csekély mennyiség legyen is[15].
A haláchikus döntvényeket hozók többnyire megengedő állásponton vannak a géntechnológia dolgában. Ez a hozzáállásuk összhangban van azzal az alapelvvel, hogy ami nincs explicit módon tiltva a Szentírásban vagy a Talmudban, az megengedettnek is tekinthető. A 19. század eleji kommentátor, rabbi Jiszraél Lifshutz szavaival: „Amit nincs értelmes okunk megtiltani, azt meg kell engedni, anélkül, hogy különösebben vizsgálnánk, miért is megengedhető. Mert a Tóra sem sorol fel minden megengedett dolgot, hanem inkább csak azokat, amik kimondottan tilalmasak.”[16] Dr. Avraham Steinberg hasonlóképpen nyilatkozik: „Amíg a világ tökéletesítésével nem ütközünk haláchikus tilalmakba, illetve amíg nem vezet olyan eredményekhez, melyeket a halácha tiltana, addig a mi feladatunk, hogy a tudományt és a technológiát a világ megjobbítására használjuk.”[17]
Zsidó etikai szempontok
Zsidó etikai szempontból kevésbé tiszta ügy a géntechnológia, mint jogi szempontból. A géntechnológia átlép bizonyos az Örökkévaló által kijelölt határokat, amelyek az emberiség előtt zártak voltak mindeddig. A judaizmus megadja az embernek azt a jogot, hogy változtasson a világon, de az ember cselekedeteinek mindenkor közelebb kell hozniuk a világot a tökéletességhez, nem pedig tovább távolítaniuk. A géntechnológiának az emberre és környezetére gyakorolt (akár spirituális, akár fizikai) hatása tekintetében még nagy a bizonytalanság, különösen hosszabb távon. Az emberi élet megőrzésének eléggé nem hangsúlyozható fontossága megkívánja tőlünk, hogy átlépjük azokat a bizonyos határokat. A nem az emberi élet megőrzésére alkalmazott géntechnológia (NHLP) etikus volta viszont szintén kevésbé tiszta ügy.
Az NHLP célokra bevetett géntechnológia vajon megsérti-e a „törvény szellemét”, ami a fajkeresztezés tilalmát illeti, ha a betűjét nem is? Nincs egyetértés a bölcsek közt atekintetben, hogy a fajkeresztezést tiltó törvény mögöttes értelme egyáltalában megragadható-e az emberi belátás számára? Rási, a nagy kommentátor azt írja, hogy a chukim, azaz ezek a törvények a „Király rendelkezései”[18], és mint ilyenek, túl vannak minden emberi értelmen. Márpedig ha nem tudjuk felfogni ezeknek a tiltásoknak az értelmét, akkor talán az etikai szempontokat is korlátozhatjuk azokra a konkrét esetekre, amelyeket a Tóra megemlít, ahogyan a jogi szempontokat is korlátoztuk fentebb. Nachmanidész ezzel szemben úgy véli, hogy az ember képes ezeknek a törvényeknek a megértésére, legalább részlegesen. Szerinte aki fajokat keresztez, az „megváltoztatja, és azzal meg is tagadja e világ isteni teremtését”[19], ami bűn, és sokkal szélesebb körben is elkövethető, mint csupán a Tórában adott haláchikus tilalmakat megsértve.
A Nachmanidész nézetén lévők közé tartozik a Széfer HáChinuch 13. századi szerzője, aki így ír a fajkeresztezésről: „Minden, amit az Örökkévaló tett, annak tökéletesítésére irányult, amire e világnak szüksége van… A fajokat teát nem szabad keresztezni, nehogy elvegyünk a tökéletességből, és ne legyen a dolog az [Örökkévaló] áldásával.”[20] Samson Raphael Hirsch 18. századi német rabbi azt írja Szentírás-kommentárjában:
A jelek szerint a Tóra igen-igen fontosnak tartja emberi és zsidó hivatásunk szempontjából ezt (a fajok keresztezését tiltó) törvényt, amit az Örökkévaló az élővilágra felállított, mert implikációi átszövik az egész életet. Nem csak azt tiltja meg a törvény, hogy az állati és növényi fajkeresztezés tilalmát áthágjuk, és természetellenes módon elegyítsünk más-más fajhoz tartozó növényeket és állatokat, hanem, az élővilághoz való egész viszonyunkra érvényes ez – a vetésre és palántázásra, az állati munka igénybevéelére, az állatokból és növényekből nyert anyagok használatára, az öltözködésünkre, a táplálkozásunkra… Arra tanít minket, hogy megtartsuk ezt a rendet, és ezzel emlékezetünkbe idézzük újra meg újra a nagy parancsolatot – „tartsd a létezők fajainak elkülönülését tiszteletben” –, és annak adóját, a Törvényadót[21].
Lévi Jichák Halperin rabbi, kortárs rabbinikus tekintély és az Institute for Science and Halakhah igazgatója azon az állásponton van, hogy azoktól az esetektől eltekintve, amikor a Tóra kifejezetten megengedi a géntechnológia alkalmazását – az emberi élet megőrzésére és az ember szaporodásának segítésére (ilyenek például a termékenységi kezelések) –, tartózkodnunk kellene a géntechnológia alkalmazásától. Halperin rabbi ugyan elismeri, hogy az NHLP-céllal alkalmazott géntechnológiát a zsidó vallási törvénykezés megengedi, de szerinte nem értjük még eléggé, hogy mi is történik pontosan, amikor a különféle fajok génanyagait vegyítjük, és így beláthatatlan károkat okozhatunk annak a jó világnak, amit az Örökkévaló alkotott nekünk[22].
A legtöbb kortárs zsidó (rabbinikus és más) tekintély megengedőleg, de azért óvatosan viszonyul az NHLP-célú géntechnológiához. A nagyobb tekintélyek közül egy sem nyilvánította teljes elutasítását az NHLP-célú géntechnológiával szemben, sem jogi, sem etikai alapon. Avraham Steinberg rabbi, a zsidó orvosi etika szakértője szerint folytatnunk kell az NHLP-célú géntechnológia alkalmazását addig, amíg hitünk szerint a haszna jócskán felülmúlja a rizikóit[23].
A fajok keresztezését tiltó törvény szelleme megsértésének kérdésétől eltekintve az NHLP-célú géntechnológia számos más etikai és haláchikus problémát vet fel, melyek további kutatást és tárgyalást igényelnek. Például:
* Hogyan döntsük el mégis, mely célok teszik elfogadhatóvá a géntechnológia alkalmazásának kockázatát, és milyen fokú bizonyosság szükséges az illető eljárás haszna és kockázata mérlegelésekor, hogy etikusnak tekinthessük?
* Mi van akkor, ha bizonyosnak látszik, hogy egy génmódosított élelmiszer (GM) ártalmára lehet az emberiség egy csekélyebb hányadának, de hasznára sokaknak? Ehhez kapcsolódik, hogy vajon meg kellene-e követelnünk, hogy az élelmiszergyártók feltüntessék az összes GM-adalékot a termékeiken – ahogy az ma gyakorlat Európában, de az USA-ban nem?
* Mi a helyzet akkor, ha egy termék visszafordíthatatlan károkat okozhat bizonyos növényeknek és állatoknak az ökoszisztémában, ahol a hatását kifejti, de ugyanakkor lehetővé teszi olcsóbb élelmiszer előállítását, és ezzel hasznára van a fogyasztóknak?
Konklúzió
A judaizmus hite szerint a természet az Örökkévaló alkotása, és mint ilyen, eredendően jó. Az embernek adatott a parancsolat, hogy önmagát és a világot is tökéletesítse, a Teremtő munkatársaként. Ennek a feladatnak a beteljesítése érdekében az ember bizony átalakíthatja a teremtést, de csakis határok között – ez utóbbiakat a Teremtőtől adott természeti és vallási törvények állítják fel. A meghatározó etikai kritérium minden törvényesen megengedett eljárás esetében az, hogy a világot közelebb kell hoznia a tökéletességhez, nem pedig távolabb vinnie attól. A géntechnológia még most is viszonylag új dolog, nagy ígéreteket rejt magában és egyesek szerint komoly rizikót is jelent az emberiségnek. Az emberi élet megőrzése és gazdagítása érdekében végzett géntechnológiai beavatkozásokat többnyire bátorítják a zsidó tekintélyek, bár vannak megkötések, és vannak olyan etikai problémái is a géntechnológia alkalmazásának, amiket ez a cikk nem érintett. Eltekintve mármost az olyan helyzetektől, melyekben az emberi élet és egészség forog kockán, a rabbinikus tekintélyek többsége úgy véli, hogy az állati és növényi géntechnológia alkalmazása általában nem sérti a zsidó törvényeket. A tekintetben viszont nincs egyetértés, hogy az NHLP-célú géntechnológia etikus-e, de a kifejezett tiltás nagyon kevéssé fordul elő, szinte egyáltalán nem. Ahogy a géntechnológia fejlődik és alkalmazása terjed, nagy szükség lesz további kutatásokra és vitákra a zsidó tekintélyek közt, hogy a haláchikus és etikai problémákra választ találjunk.
A szerző megjegyzése: Ez a cikk a zsidó vallási törvénykezés és jog némely, általános elveit tekinti át. Specifikusabb kérdések és a közvetlen alkalmazás tekintetében érdemes szakértővel konzultálni.
[1] 1Mózes 1:1–25.
[2] Uo. 1:31.
[3] Uo. 1:26-27.
[4] Uo. 1:28.
[5] Nachmanidész kommentárja az 1Mózes 1:28-hoz.
[6] Midrás Tánchumá, Tázriá 19.
[7] Kohelet rábá 7:13.
[8] Lásd: Sábát 132a; Jomá 85b; Sulchán Áruch, Orách Chájim 328.1.
[9] Az emberi klónozásról lásd még Beor HáTorá, XII., (5761/2001) (angol).
[10] 3Mózes 11:1-47.
[11] Binján Áv, IV., 43:2.
[12] Binján Áv, uo. 3.; Minchát Slomo, II., 97:27.
[13] Genetic Engineering in Plants: Scientific Background and Halachic Perspectives = Assia 60 (1999), szeptember – a 66–67. oldalon találhatók további cikkek, értekezések és tanulmányok a halácha és a gyógyulás összefüggéseiről.
[14] Minchát Slomo, uo.
[15] Uo.
[16] Tiferet Jiszraél megjegyzése a Misnához, Jádájim 4:3.
[17] Idézi: Beor HáTorá, XII. (5761/2001) (angol).
[18] Rási kommentárja a 3Mózes 19:19-hez.
[19] Nachmanidész kommentárja a 3Mózes 19:19-hez.
[20] Széfer HáChinuch, 62. micva.
[21] Samson Raphael Hirsch rabbi kommentárja az 1Mózeshez.
[22] Magánbeszélgetés, 2001. május.
[23] Magánbeszélgetés, 2001. július.
