1. Hová ment barátod, legszebbike te az asszonyoknak, hová fordult barátod, hadd keressük együtt veled?
2. Barátom lement kertjébe, a fűszeres virágágyakhoz, hogy legeltessen a kertekben és hogy liliomot szedjen.
3. Én barátomé vagyok és barátom az enyém, ki liliomok között legeltet.
4. Szép vagy te, kedvesem, mint Tircza, bájos mint Jeruzsálem, félelmetes, mint a zászlós hadak.
5. Fordítsd el tőlem szemeidet, mert azok megzavartak engem! Hajad mint a kecskék nyája., melyek leereszkednek a Gileádról.
6. Fogaid mint a juhok nyája, melyek feljöttek a mosdatóból, melyek mind párosak és meddő nincs közöttük.
7. Mint gránátalma hasábja a halántékod fátyolod mögött.
8. Hatvanan vannak a királynők és nyolczvanan az ágyasak, leányzók pedig szám nélkül: egy ő,
9. az én galambom, jámborom, egy ő az anyjának, kiváló ő a szülőjének; látták a leányok és boldognak mondtak, királynők és ágyasak a dicsérjék.
10. Ki az, ki letekint mint a hajnal, szép mint a hold, fényes mint a nap s félelmetes mint zászlós hadak?
11. A diófás kertbe mentem le, megnézni a völgynek rügyeit, látni, vajjon kivirult-e a szőlő, kivirágoztak-e a gránátfák. Nem tudom, lelkem tett engem Amminádáb szekereire.
