Nyolc nap – nyolc vers. Chanuka ünnepének minden napjára egy-egy verssel készültünk, melyeket a 20. század eleji magyar-zsidó költészet tárházából válogattunk. A mai napon Nagy Imre (szül.: Fischer Ignác, 1882–1941) hírlapíró, költő 1913-ban megjelent versét idézzük fel.
Nagy Imrét a szélesebb közönség elsősorban mint szellemes humoristát, Az Ojság főszerkesztőjét ismerték, azt viszont elsősorban csak a zsidó tisztelői tudták, hogy a sokszor pajzán szatíra mély érzésű versek farigcsálásával is foglalkozik. A tízes évektől az Egyenlőség olvasói rendszeresen találkozhattak Nagy Imre költeményeivel, melyek 1933-ban nagyobb nyilvánosságot is kaptak verseskötetének megjelenésével.
Régi lángok
Bús lapjain a históriának
a régi lángok fellobognak,
dárdás pribékek elrobognak
bús lapjain a históriának.
A szenvedés milliárd sorát
bevilágítja régi lámpa,
edzett lelkekben vak hit állta
a szenvedések milliárd sorát.
Csodás korszaknak csengő dalait
bocsátja szárnya ma az este,
hogy lelkünk újra megszeresse
csodás korszaknak csengő dalait.
Hűs ablakunkban kigyúl ma a láng,
emlékezni csudára be jó,
kinn az utcán lassan hull a hó
és ablakunkban kigyűl ma a láng.
S a néma éjben felkacag dalunk,
szebb dal nem volt tán soha, soha,
az élet mégsem oly mostoha,
ha régi dolgon felkacag dalunk.
Elolvassuk a nagyszerű regét,
zsidó lelkünk a hit bejárja,
ki Benne bízik, sose árva,
elolvassuk a nagyszerű regét.
És körülálljuk a büszke lángot,
hótiszta lesz a lelkünk tőle,
ez az est kínok pihenője,
ha körülálljuk a büszke lángot.
|
Cseh Viktor gyűjtéséből. Források: Nagy Imre, „Régi lángok.”, Egyenlőség, 1913. 32. évf. 51. szám melléklet, 2. old. „Hirek – Nagy Imre versei.”, Egyenlőség, 1933. 53. évf. 27–28. szám, 28. old. |
