Nyolc nap – nyolc vers. Chanuka ünnepének minden napjára egy-egy verssel készültünk, melyeket a 20. század eleji magyar-zsidó költészet tárházából válogattunk. Az első napot az egykori nagykátai rabbi fiának, Barát Endre (1907–1976) író, költőnek egy 1934-es versével nyitjuk meg s ezzel is kívánunk szép ünnepet!
Sötétek az éjszakák
Chanuka van és este van…
Elő a csöppnyi lángokat!
Sebaj, ha sápadt, reszketeg
fényükben messzi álmokat
látunk csak s bennük múltakon
merengő könnyek rezegnek,
mint napsütésben szép achát…
Gyújtsátok fel a lángokat,
mert sötétek az éjszakák,
be’ sötétek az éjszakák…
Az éjszakát eloszlató
apró tűz-bimbók, nyíljatok!
Chanuka-lángok, illanó
kis lenge fények, mámoros
kedv-szikrákat csiholjatok
zsidó szívekben mindenütt!…
Mert kell kis meleg, tiszta fény
úgy kell egy kis vigasztaló,
mikor minden bánt, minden üt…
Vak-sötétben a házsorok
között a Rossz leselkedik
és vad poroszló ácsorog…
A lélek gyásszal eltelik
s nincs, aki pártol, aki véd,
kerget a gyűlölet, a Vád
s kerek világon szerteszét
oly sötétek az éjszakák!…
Elő a csöppnyi lángokat:
ők a sötéttel harcolók!
Szent bűv-körükbe nem jöhet
a gyűlölködő martalóc,
nem hallathatja uszító,
vádoló, rekedt, mély szavát…
Chanuka van… Sok bús zsidó,
gyújtsd fel a hitnek lángjait,
mert sötétek az éjszakák,
sötétek, ó, az éjszakák…
Cseh Viktor gyűjtéséből.
Forrás: Barát Endre, „Sötétek az éjszakák”, Egyenlőség, 1934. 54. évf. 46–47. szám, 2. old.
