Nyolc nap – nyolc vers. Chanuka ünnepének minden napjára egy-egy verssel készültünk, melyeket a 20. századforduló magyar-zsidó költészet tárházából válogattunk. A mai napon Roboz Andor (szül.: Rosenzweig Ármin, 1869–1945) műfordító, író 1899-ben megjelent versével kívánunk fényes ünnepet!
A chanuka-mécsek előtt
Lobogjatok, kicsiny mécsek,
Lobogjatok szépen,
Mintha szólna lobogásotok,
Szinte hallom, érzem.
… Lángotok most nyugodt, merev,
Alig-alig rebben,
Régi bánat, elnyomatás
Tükröződik ebben!
Fájó szívvel, elborongva
Nézem, nézem hosszan…
Én Istenem! Be sok részünk
Volt a bajba’, rosszban.
Én Istenem! Hát csak azért
Választád ki népünk,
Hogy a világ, egész világ
Csúfot űzzön vélünk!?
S míg a lelkem búba mélyed,
Chanuka-mécs lobban,
Megélénkül… libeg, lobog
Egyre-egyre jobban!
S szemem elé új kép tárul:
Új alakok, arcok,
Tespedésnek csendes helyén
Diadalmas harcok!
Csüggedt lelkem új erővel
Mozgatja meg szárnyát:
S elsöpri ím sötét napok
Vigasztalan árnyát!
Nem borongok sírgödröm,
Sem halottas ágyon,
Új reménység hevít által,
Küzdelemre vágyom!
Vén Izrael, örülj vélem,
Várd a jövőt bátran!
Chanukának mécsesében
Sorsod tükrét láttam:
S ha egy percig szíved, lelked
Alig dobban, lobban:
A másik hevül, szárnyal
Élénkebben, jobban!…
Cseh Viktor gyűjtéséből.
Forrás: Roboz Andor, „A chanuka-mécsek előtt.”, Egyenlőség, 1899. 18. évf. 48. szám melléklet, 9. old.
