Veáhávtá leréáchá kámochá
Szeresd felebarátodat, mint saját magadat, mondja a Tóra a Kedosim hetiszakaszban (3Mózes 19:18.)
Ez az a mondat, melyről rabbi Akiva, az egyik legnagyobb talmudi bölcs, azt mondta, hogy ez a Tóra legalapvetőbb parancsolata. Nem egyszerű micva ez, folyamatos önreflexiót, odafigyelést kíván, reflektálnunk kell másokra és mások érzéseire ahhoz, hogy megfelelően tudjuk teljesíteni, hiszen a szeretet maga érzés, melyet igen nehéz tudatosan irányítani.
Bár a 613 tórai parancsolat mindegyike Istentől kapott ajándékunk és nem tehetünk különbséget köztük, mégis azt látjuk, hogy egy-egy különösen kiemelkedő szellemi vezető nagyobb hangsúlyt fektet bizonyos micvákra. Így volt ez rabbi Akivával is, aki a legfontosabb micvának tartotta ezt. Hasonlóképpen vélekedett egy másik talmudi bölcs, Hilél is. A Talmud meséli (Sábát 31a), hogy egyszer egy nem-zsidó férfi elment Sámájhoz, aki korának egyik legnagyobb bölcse volt. Arra kérte, hogy tanítsa meg az egész zsidóságra annyi idő alatt, ameddig ő fél lábon áll. Sámájnak nem volt hozzá türelme és elzavarta. A férfi erre a bölcs Hilélhez ment, és neki is elmondta kérését. „Amit magadnak nem kívánsz, ne tedd másoknak sem. Ez az egész Tóra, a többi csak magyarázat, menj, és tanuld meg” – mondta Hilél.
A Tóra tehát arra kötelezi a zsidókat, hogy ugyanazt a figyelmet, szeretetet, megbecsülést mutassák más emberek iránt, mint saját maguk felé. A Rámbán (rabbi Mose ben Náchmán) ugyanakkor felteszi a kérdést, hogy hogyan szerethetnénk más embereket éppen úgy, mint saját magunkat, amikor az ember saját életének kell előrébb valónak lennie. Ha viszont a saját életünk előrébb való másokénál, akkor hogyan szerethetünk másokat éppen úgy, mint saját magunkat? Szerinte ugyanazt a vágyat, mely bennünk munkál, hogy éljünk és legyünk jól, kell érezni más emberek iránt is.
Fotó: Unsplash
