Oberlander Báruch: a Trumá hetiszakaszban a Tóra felsorolja azokat az adományokat, amelyeket a zsidóknak kellett hozzájárulniuk a Miskán, a sivatagi Szentély építéséhez. Az arany, ezüst és réz mellett a drágakövek is helyet kaptak a listán – de miért pont a végén?
Oberlander Báruch rabbi tanítása szerint ez a sorrend nem véletlen. A marokkói tóramagyarázó, Rimim Bená magyarázata alapján a drágakövek, bár anyagilag értékesek, spirituálisan kevésbé számítottak, mert nem az emberek erőfeszítésének eredményei voltak, hanem az Örökkévaló ajándékai. A valódi istenszolgálat az, amikor az ember fáradozik, akadályokat győz le és áldozatot hoz. Ez a tanítás ma is érvényes: a zsidóság értéke nem abban rejlik, hogy könnyű, hanem abban, hogy megerőltető. Ha valaki úgy érzi, hogy sokat kell tennie a hitéért, az a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy valódi kapcsolatot épít az Örökkévalóval.
Értéktelen drágakövek – Oberlander Báruch heti tanítása (Trumá hetiszakasz)
A Trumá hetiszakasz elején a Tóra felsorolja az adományokat, amelyeket az Örökkévaló elvár a zsidóktól a Miskán, a sivatagi Szentély építéséhez. A lista arannyal kezdődik, majd következik az ezüst, a réz, a különböző textíliák, végül pedig az ávné szochám – drágakövek.
Első pillantásra ez a sorrend logikus: a legdrágábbal kezdődik, majd lefelé halad. De ha így van, akkor miért szerepelnek a legvégén a drágakövek, amelyek talán a legértékesebbek?
Egy marokkói tóramagyarázó, Rimim Bená ad egy különleges magyarázatot. A Smot könyvének végén azt olvassuk, hogy a fejedelmek (nesziim) hozták a drágaköveket. Azonban a héber „nesziim” szó felhőket is jelent, ami azt sugallja, hogy ezeket a köveket az Örökkévaló küldte felhők által, vagyis nem a zsidók fáradoztak meg érte.
A valódi istenszolgálat az, amikor az ember erőfeszítést tesz, akadályokat győz le, és áldozatokat hoz. Ha valami túl könnyen jön, annak nincs akkora értéke az Örökkévaló szemében. Ezért a drágakövek, bár anyagilag értékesek voltak, spirituálisan kevésbé számítottak, mert nem igényeltek erőfeszítést.
Ez a tanítás ma is érvényes: a zsidóság nem mindig könnyű út, de éppen ezért értékes. Ha valaki úgy érzi, hogy sokat kell tennie érte, az a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy valódi kapcsolatot épít az Örökkévalóval.
