Oberlander Báruch: A Zohár, a Ragyogás Könyve, a zsidó misztika alapműve (212)

Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! www.facebook.com/Zsidocom/ #Oberlander

A lencsétől a kecskéig – Jákob spirituális hadviselése Ézsauval és Lábánnal szemben

A Zohár, a Ragyogás Könyve című kabbalisztikus mű 212. részének tanulásában Oberlander Báruch rabbi tovább mélyítette a Toldot hetiszakasz egyik legismertebb jelenetének értelmezését: Jákob és Ézsau piros lencsés történetét. A tanításból kibontakozott, hogy a látszólag egyszerű jelenet – egy tányér ételért eladott elsőszülöttségi jog – valójában egy komplex spirituális és kozmikus játszma része.

Piros lencse: gyász, gyengeség és rejtett hatalom

A Tóra szövegében Jákob piros lencsét főz – nazid adom adom haze –, és Ézsau kimerülten kér belőle. A Zohár értelmezésében a piros szín nemcsak fizikai jelenség, hanem spirituális kód: Ézsau egész karakterét áthatja a pirosság, már születésétől kezdve. Ő adom, a vörös, Edom ősatyja, a vér és erőszak embere. A lencse, különösen a piros lencse, hűti a vért, csillapítja az indulatot – vagyis Jákob nemcsak testi szinten, de spirituálisan is gyengíteni akarta Ézsaut ezzel az étellel.

„Jákob állandóan gyászban volt, mert Ézsau kezében volt az elsőszülöttségi jog” – idézte a rabbi a Zohárt. A lencse tehát nemcsak Ábrahám halálára való gyászként jelent meg, hanem Jákob folyamatos küzdelmeként is a szentség védelmében.

Az ajándék hatalma: lencséből rabszolgaság

A Zohár meglepő fordulattal értelmezi a jelenetet: Ézsau nemcsak eladta elsőszülöttségét, hanem „eladta magát rabszolgának” Jákobnak. Ez a motívum összekapcsolódik a jomkipuri kecske-áldozattal, ahol a zsidó nép egy kecskét küld el ázzázél (a „gonosz oldal”) számára, megvesztegetésként, hogy az ne vádolja őket. Ugyanezt a stratégiát alkalmazza itt Jákob is: egy „spirituális kenőpénzt” ajánl fel Ézsaunak – lencse formájában.

A rabbi így fogalmazott: „Aki kap valamit, az el van kötelezve. A sátán, azaz Ézsau angyala, ezért nem tudja vádolni Jákobot, sőt, végül a védelmezőjévé válik.”

A cádik, aki nem naiv: Jákob bölcsessége Lábánnal szemben

A Zohár párhuzamot von Ézsau és Lábán között. Mindketten ravaszak, manipulálnak – de Jákob, bár „sálem”, azaz „teljes ember”, képes minden helyzethez alkalmazkodni. „Az igazi jámborság nem naivitás, hanem annak tudása, mikor kell keménynek lenni” – hangzott el az előadáson.

Jákob nem passzív áldozat, hanem aktív, stratégiát alkalmazó igaz ember. A Zsoltárok könyvéből vett idézettel támasztotta ezt alá a rabbi: „A jámborral jámbor vagy, a csalóval pedig ravasz” (Zsoltárok 18:26).

A jomkipuri kecske és az elterelés technikája

A tanításban megjelent a jomkipuri két kecske motívuma is: egyik az Örökkévalónak, a másik ázzázélnek kerül kisorsolásra. Ez a „kívülre küldött” kecske az, amely „megvesztegeti” a szigor angyalát. A Zohár szerint ugyanezt a módszert alkalmazta Jákob – csak éppen lencsével. „Ugyanúgy, ahogy később egy kecskét küld Izrael Ézsau szellemi oldalának, Jákob most lencsével tette ugyanezt.”

A rabbi rámutatott arra is, hogy a jomkipuri kecskét 12 km-re kellett kivinni, messze a szent várostól. Ez szimbolikusan a szentségtől való távolságot jelenti, ami mégis egy megfontolt taktika része: gyengíteni azt az erőt, amely máskor vádolná Izrael népét.

Az igazság mérlege: Ádám vétke és az isteni türelem

A tanítás végén a Zohár egy új versszakhoz kapcsolódva (Zsoltárok 11:5) Isten viszonyát mutatta be a cádikhoz és a bűnöshöz. A rabbi Ádám példáját hozta: „Isten adott neki egy micvát, hogy legyen valami pozitív a számláján – de amikor vétkezett, még akkor is türelmet gyakorolt vele.” Ádám vétke után nem azonnali halált, hanem „egy napnyi” életet kapott – de ez isteni időszámítás szerinti nap volt: ezer év.

„Isten nem vág azonnal oda, hanem lehetőséget ad a jóra. Még a bűnben is irgalmat gyakorol” – fogalmazott Oberlander rabbi.

Tanulság: az igazi szentség nem erőtlenség, hanem stratégia

Az előadás mély tanulsága az volt, hogy a zsidó gondolkodásban az igaz ember nem együgyű, hanem bölcs és stratégikus. Jákob példája azt mutatja: a szentség nemcsak imában és áhítatban, hanem az élet nehéz helyzeteiben, a ravasz ellenféllel szembeni bölcs viselkedésben is megmutatkozik.

Ahogy a Zohár tanítja: „A teljes ember az, aki minden helyzetben tudja, hogyan kell viselkedni – akár lencsével, akár csellel, akár szeretettel.”

Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

www.facebook.com/Zsidocom/

#Oberlander

Megszakítás