Piros lencse, spirituális hadviselés – Jákob bölcsessége Ézsau ellen
A Zohár, a Ragyogás Könyve című kabbalisztikus alapmű 211. részének tanulásában Oberlander Báruch rabbi ezúttal a Toldot hetiszakasz egyik legérdekesebb jelenetét értelmezte: Jákob és Ézsau találkozását a „piros főzelék” mellett. A tanítás fókuszában Jákob cselekedeteinek spirituális jelentősége állt – és az a kérdés, vajon mi rejlik az egyszerű történet mélyén.
Nem vadat szeretett, hanem vadászott
A tanítás alapjául szolgáló vers a következő: „És szerette Izsák Ézsaut, mert vadászat volt a szájában” (1Mózes 25:28). A magyar fordításban ez úgy szerepel, mintha Izsák szerette volna a vadételeket, de a Zohár szerint itt másról van szó. „Cáid biv”, vagyis „vadászat a szájában” – ez a kifejezés arra utal, hogy Ézsau szavaival ejtette csapdába az embereket, becsapva őket akár bálványimádásra vagy nemi bűnökre.
A Zohár ezt a fogalmat a híres bibliai vadászhoz, Nimródhoz hasonlítja, akiről szintén azt olvassuk: „Hatalmas vadász volt az Örökkévaló előtt”. Itt a vadászat már nem fizikai, hanem erkölcsi csapda: „csábítás, rászedés, spirituális romlás”.
A mező nem csak táj, hanem szimbólum
Ézsaut a Tóra „mező emberének” nevezi. A Zohár tanítása szerint ez nem puszta leírás, hanem spirituális állapotot jelöl: a mező a rendezetlenség, az Isten jelenlététől mentes, „tisztátalan” tér. A város az isteni rendet és a kiépített szentséget jelképezi, a mező azonban „az emberi tekintet elől rejtett bűnök” helyszíne. Ézsau „a mező embereként” tehát a sötét oldalhoz tartozik, sőt, maga a mező is „beszél”: a bűn, az erőszak és az istentelenség terepe.
A lencse, mint spirituális fegyver
A híres jelenetben Ézsau visszatér a mezőről, kimerülten, és így szól: „Adj ennem abból a pirosból”. Jákob viszont csak akkor ad neki, ha Ézsau lemond az elsőszülöttségi jogáról. A rabbi szerint sokkal többről van szó, mint egy „testvéri alku”.
A Zohár magyarázata szerint Jákob tudatos spirituális hadviselést folytatott. A piros lencse ugyanis nemcsak Ábrahám halála miatti gyászétek volt, hanem egyfajta spirituális ellenmérg: „a piros lencse gyengíti a vér hevét – és ezzel együtt Ézsau tisztátalan energiáját is”.
A rabbi kiemelte, hogy a kabbalisztikus hagyomány szerint a lencse „hűti a vért”, azaz lehalkítja az ösztönöket, és így Jákob szándéka az volt, hogy Ézsaut nemcsak fizikailag, de spirituálisan is gyengítse. Nem véletlenül használja a Zohár ezt az ételt példaként: „a színével vonzotta be Ézsaut, de az hatásában gyengítette”.
Az elsőszülöttség: áldás vagy teher?
Ézsau válasza Jákob ajánlatára: „Íme, a halál előtt állok. Mire való nekem az elsőszülöttség?” – világossá teszi, hogy nem értékeli, sőt kifejezetten elutasítja a szellemi felelősséget. A Zohár szerint: „Ézsau már régen meg akart szabadulni az elsőszülöttségtől, és Jákob nem becsapta őt, hanem lehetőséget adott a lemondásra”.
Ráadásul a Tóra is egyértelművé teszi: „Így vetette meg Ézsau az elsőszülöttséget”. Vagyis nem Jákob csalta ki tőle, hanem Ézsau önként mondott le róla. Oberlander rabbi ezért figyelmeztetett: „már a kérdés is problematikus, ha elfogadjuk Ézsau verzióját, miszerint Jákob kétszer becsapta őt”. Ez a sátáni logika beszivárgása lenne a szent tanulásba.
Az áldás elrendezett isteni terv része volt
Az előadás egyik legérdekesebb pontja annak a kérdésnek az újragondolása volt, hogyan kaphatta meg Jákob az áldást Izsáktól. A Zohár szerint Isten direkt nem világosította fel Izsákot Ézsau valódi természetéről, hogy az áldás ne Izsák tudatos szándékából, hanem „közvetlen isteni akaratból” jusson Jákobhoz.
„Ez egy isteni elterelés volt – a látszat szerint Ézsau kapta volna az áldást, de Isten gondoskodott róla, hogy végül Jákob legyen az, aki megkapja” – fogalmazott a rabbi. Így a sátán sem tudta megtorpedózni a folyamatot, mert nem sejtette, hogy az áldás valódi címzettje más.
Tanulság: Ne ítélj a felszín alapján
A Zohár és Oberlander rabbi tanítása alapján a legnagyobb tanulság az, hogy a látszat – különösen spirituális ügyekben – megtévesztő lehet. A piros lencse példája azt mutatja: a külső gyakran elrejti a valódi szándékot, és csak a belső összefüggések ismeretében érthetjük meg, mi a valódi jelentése egy tettnek.
Ahogy a rabbi fogalmazott: „Jákob nem csaló volt, hanem bölcs stratéga, aki ismerte a tisztátalanság természetét – és tudta, hogy hogyan lehet legyőzni azt”.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
