ÓMERSZÁMLÁLÁS
Az áldás szövege:
בָּרוּךְ אַתָּה ה’ אֱלֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם, אֲשֶׁר קִדְּשָׁנוּ בְּמִצְוֹתָיו וְצִוָנוּ על ספירת העמר.
Báruch Átá Ádonáj Elohénu melech háolám, áser kidsánu bemicvotáv, vecivánu ál szfirát háomer.
Áldott vagy Te, örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, aki megszentelt minket parancsolataival és elrendelte az ómer számlálását.
Az áldás után a nap számát mondjuk:
Hájom … jom sehem … báomer. – Ma van az ómerszámlálás … napja, ami … hét és … nap.
Majd egy lezáró könyörgés következik:
הרחמן הוא יחזיר לנו עבודת בית המקדש למקומה במהרה בימינו אמן סלה.
Háráchámán hu jáchzir lánu ávodát bét hámikdás bimherá vejáménu ámen szelá.
A Kegyelmes állítsa vissza a szentélyszolgálatot minél hamarabb, még napjainkban, ámen, szelá.
Bár maga a micva egy perc alatt teljesíthető, ezért első látásra könnyen betarthatónak tűnik, mégsem ennyire egyszerű, hiszen heteken keresztül minden este emlékeznünk kell a számolás szükségességére. Manapság ez igazán nem okozhat nehézséget, hiszen számos manuális módszer, telefonos applikáció, valamint e-mailes figyelmeztető szolgáltatás áll rendelkezésünkre. A zsinagógákban az esti ima végén mindig sort kerítenek a számolásra.
Április 27. – 22, ami három hét és egy nap
Április 28. – 23, ami három hét és két nap
Április 29. – 24, ami három hét és három nap
Április 30. – 25, ami három hét és négy nap
Május 1. – 26, ami három hét és öt nap
Május 2. – 27, ami három hét és hat nap
Május 3. – 28, ami négy hét
Rábán Gámliel és a császár (Szánhedrin 39a)
A római császár így szólt rábán Gámlielhez, aki a Talmud egyik nagyszerű bölcse volt: A te istened egyszerű tolvaj, amint írva van: „Akkor bocsátott az Örökkévaló Isten mély álmot az emberre, hogy elaludt; ekkor kivett egyet annak bordáiból és húst zárt helyébe” (1Mózes 2:21). Azt mondta az uralkodó lánya rábán Gámlielnek: „Hagyd csak, majd én válaszolok neki”. Így szólt az apjához: „Kérlek, adj mellém egy katonatisztet, hogy megbosszuljak egy csalást”. Azt kérdezte az uralkodó: „Miért van szükséged rá?” A lány pedig így felelt: „Fegyveres gazfickók törtek be hozzánk az éjjel, elloptak tőlünk egy ezüstserleget és itt hagytak helyette egy aranyserleget”. Azt felelte az uralkodó: „Ha ez így van, akkor az ilyesfajta fegyveres gazfickók akár minden nap meglátogathatnának.” Azt mondta erre a lány: „Hát nem így történt, amikor Isten kivett egy részt az első emberből és szolgálónak adta a számára, hogy szolgálja őt?”
Az uralkodó így szólt a lányhoz: „Ha az első ember számára ez jót hozott, miért nem vette ki belőle Isten a részt nyíltan, nem pedig mély álmában, akárcsak egy tolvaj?” Azt mondta a lány: „Hozzatok nekem egy szelet nyers húst.” Odavitték neki. A lány rárakta a parázsra és amikor megsült, levette onnan. Azt mondta a lány az uralkodónak: „Egyél a húsból”. Így felelt neki az uralkodó: „Nem kívánatos a számomra”. Bár tudta, hogy hogyan készül a sült hús, a nyers hússzelet látványa taszította őt. Azt mondta erre a lány: „Ugyanez áll Ádámra, az első emberre. Ha Isten nyíltan vette volna ki egy részét, az asszony taszította volna őt. Ezért aztán akkor cselekedett Isten, amikor Ádám aludt”.
