Az ómerszámlálás hét hete alatt minden héten egy-egy érdekes történetet közlünk.
Táánit 23/a
A csodatetteiről ismert bölcs, Choni Hámeágel sokat töprengett a következő zsoltárvers értelmén: „Midőn visszahozta az Örökkévaló Cion foglyait [a hetvenéves babilóniai fogságból], úgy voltunk, mint akik álmodnak”. Azt mondta: „Hát van olyan ember, aki képes hetven éven át álmodni?”
Egy nap útközben meglátott valakit, aki éppen egy szentjánoskenyérfát ültetett. Megszólította: „Hány év után hoz majd gyümölcsöt ez a fa?” Az ember így felelt: „Hetven év múlva”. Choni erre azt mondta: „Az biztos, hogy te már nem élsz meg további hetven évet”. Az ember így válaszolt: „Én már egy szentjánoskenyérfákkal tele világban találtam magam. Ahogy az elődeim ültettek a számomra, úgy én is ültettek az utódaimnak”. Choni ezután leült kenyeret enni, majd elálmosodott és elaludt. Egy sziklaszirt formálódott körülötte, mely elrejtette mások elől és hetven éven át aludt. Amikor felébredt, megpillantott valakit, aki éppen begyűjtötte a szentjánoskenyérfa termését. Choni megkérdezte tőle: „Te ültetted ezt a fát?” Az ember így felelt: „Nem, én annak a fiának a fia vagyok”. Choni ebből megértette, hogy átaludt hetven évet. Hazament és megkérdezte: „Choni Hámeágel fia még él?” A következő feleletet kapta: „A fia már nem él, de a fiának a fia él”. Ekkor bemutatkozott: „Én vagyok Choni Hámeágel”. De nem hittek neki.
Elment a tanházba, ahol a bölcsek éppen ezt mondták egy társukról: „Éppen olyan világosan magyarázza a törvényeket, mint egykor Choni Hámeágel”. Ekkor bemutatkozott nekik, de nem hitték el a szavát és nem adták meg neki a kijáró tiszteletet. Chonit ez feldühítette. Kegyelemért imádkozott és meghalt. Rává mondta: „Ez jó példa arra a közmondásra, hogy »ha nincsenek barátok, jobb a halál«”.
