A kérdést Oberlander Báruch rabbihoz intézték, válaszában pedig rámutatott, hogy a körülmetélés kiemelkedő helyet foglal el a 613 parancsolat között. A Talmud és a Rámbám is hangsúlyozza, hogy míg a Tóra általában mindössze három alkalommal használja a „szövetség” kifejezést a micvákkal kapcsolatban, addig a brit milá esetében tizenháromszor. Ez is jelzi, milyen erős kapcsolatot jelent az Örökkévaló és a zsidó nép között.
A háláchá szerint a zsidó státuszt az anya határozza meg, vagyis az a férfi is teljes jogú zsidó, akit nem metéltek körül. Köteles megtartani a micvákat, tfilint rakni, kóser módon étkezni és megtartani a szombatot. A körülmetélés hiánya tehát nem érinti zsidóságát.
A Tórához való felhívás kérdésében azonban a helyzet összetettebb. Az elfogadott háláchikus vélemény szerint az a férfi, aki nincs körülmetélve, nem kap aliját, vagyis nem hívják fel a Tórához. Ennek oka, hogy a tóraolvasás előtti áldásban azt mondja: „aki megszentelt minket parancsolataival”, miközben a saját testén egy olyan alapvető micva hiányzik, amelyet teljesítenie kellene. A döntéshozók ezt olyan helyzethez hasonlítják, mintha valaki nyíltan egy tiltott ételt fogyasztana, miközben a Tórához járul.
Ezt mondja a háláchá
A háláchikus irodalomban még szigorúbb vélemények is találhatók. Mose Feinstein rabbi és Stern Mose debreceni rabbi szerint egy olyan apa sem lenne méltó a Tórához való felhívásra, aki – noha kötelessége lett volna – elmulasztotta körülmetéltetni a fiát, és ezzel megfosztotta őt ettől a kiemelkedő jelentőségű micvától. Ez az álláspont azonban nem vált általánosan elfogadott gyakorlattá.
A közösségek ugyanakkor igyekeznek megtalálni az egyensúlyt a háláchikus elvek és a közösségi befogadás között. Ezért gyakran előfordul, hogy azokat, akik nincsenek körülmetélve, a Tóra felemelésére (hágbá) vagy felöltöztetésére (glilá) kérik fel. Ezek megtisztelő feladatok, amelyek lehetőséget adnak a közösségi részvételre anélkül, hogy a Tórához való felhívás háláchikus kérdése felmerülne.
Oberlander Báruch rabbi szerint a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a megközelítés sokszor éppen ellenkező hatást vált ki, mint amitől egyesek tartanak. Nem eltávolítja, hanem közelebb hozza az érintetteket a hagyományhoz. Nem ritka, hogy valaki a közösségi életbe való bekapcsolódás során dönt úgy, hogy felnőttként pótolja a briszt.
Erre ugyanis mindig van lehetőség. A körülmetélés micvája nem évül el. Aki gyermekkorában nem részesült benne, felnőttként is teljesítheti ezt a parancsolatot. A beavatkozást erre specializálódott szakember végzi, és a modern orvosi körülmények között rendszerint gyors felépüléssel jár.
A válasz tehát röviden az, hogy a zsidóságot nem a körülmetélés hiánya határozza meg, de a hagyományos háláchikus gyakorlat szerint az a férfi, aki nincs körülmetélve, nem kap aliját a Tórához. A közösség ugyanakkor továbbra is keresi annak lehetőségét, hogy minden zsidó megtalálja a helyét a zsinagógában, és szükség esetén segítséget kapjon a brit milá micvájának teljesítéséhez.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.