A zsidó élet egyik legmeghatározóbb pillanata a születés. Hiszen nemcsak egy új élet érkezik, hanem egy új lélek is belép a zsidó nép történetébe. A hagyomány szerint a gyermek tisztán és bűntelenül jön a világra, és a szülők felelőssége, hogy szeretettel, gondoskodással és erkölcsi iránymutatással segítsék őt abban, hogy ezt a tisztaságot minél tovább megőrizze. A fiúgyermekek esetében jól ismert, hogy nevüket a brit milá (brisz), azaz a körülmetélés szövetségének szertartásán kapják meg, amelyre a születés utáni nyolcadik napon kerül sor. Ez az esemény nemcsak egy micva teljesítése, hanem egyben a gyermek hivatalos „belépése” Ábrahám szövetségébe, és ezzel együtt a névadás pillanata is.
De mi történik a kislányokkal?
A lányok névadása
A lánygyermekek névadása más módon történik, mégis ugyanilyen jelentőségteljes. A születést követő első héten, amikor az édesapát a zsinagógában a Tórához szólítják, elhangzik egy külön ima – a mi sebérách –, amelyben áldást kérnek az édesanyára és az újszülöttre. Ekkor mondják ki a kislány nevét is először nyilvánosan.
Ez a pillanat kevésbé látványos, mint a brisz, mégis mély spirituális jelentéssel bír. A közösség előtt hangzik el a gyermek neve, és ezzel ő is bekapcsolódik a zsidó nép életébe.
Miért fontos a héber név?
A zsidó hagyományban a név több, mint egyszerű megszólítás. A héber név az, amelyen a (fiú)gyermeket a Tórához szólítják, amelyen imádkoznak érte, és amely szerepel a vallásjogi dokumentumokban, például a házasságkötéskor.
A diaszpórában élő zsidók gyakran viselnek polgári, nem héber neveket is, de a héber név külön hangsúlyozza a zsidó hovatartozást. Ugyanakkor a hagyomány figyelmeztet arra, ha ezt a nevet nem használják a mindennapokban vagy a közösségben, akkor elveszítheti jelentőségét.
Hagyomány és választás
Sok közösségben elterjedt szokás, hogy a gyermekeket elhunyt rokonokról nevezik el, ezzel is őrizve emléküket. Ez különösen az askenáz zsidóknál gyakori. Bár ez szép és tiszteletre méltó hagyomány, nem kötelező, és csak akkor van valódi értelme, ha a név valóban használatban marad.
A modern időkben egyre többen választanak olyan héber neveket, amelyeket nemcsak a zsinagógában, hanem a polgári életben is használnak. Ez különösen Izrael Államának újjászületése óta vált hangsúlyossá, de a diaszpórában is erősödik ez a tendencia. Erről a témáról korábban már több cikkben is írtunk.
Nem a szertartás tesz zsidóvá
Fontos hangsúlyozni, hogy sem a brit milá, sem a névadási szertartás nem „teszi” zsidóvá a gyermeket. A zsidó identitás alapja a származás és az életvitel. A név és a szertartás ezt az identitást fejezi ki és erősíti meg, de nem helyettesíti.
Két út, egy jelentés
Bár a fiúk és lányok névadása különböző módon történik, a lényeg ugyanaz, hogy a gyermek nevet kap, amely összeköti őt a hagyománnyal, a közösséggel és az Örökkévalóval.
A brit milá ünnepélyessége és a zsinagógai névadás csendesebb pillanata ugyanannak az üzenetnek két formája. Egy új élet érkezett, és most már neve is van Izrael népében.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.