Ebben az évben április 6-án, csütörtök este kezdjük a számolást.

Ebben az évben április 6-án, csütörtök este kezdjük a számolást.

Április 6. – 1

Április 7. – 2

Április 8. – 3

Április 9. – 4

Április 10. – 5

Április 11. – 6

Április 12. – 7 – ami egy hét

ÓMERSZÁMLÁLÁS

Az áldás szövege:

בָּרוּךְ אַתָּה ה’ אֱלֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָםאֲשֶׁר קִדְּשָׁנוּ בְּמִצְוֹתָיו וְצִוָנוּ על ספירת העמר.

Báruch Átá Ádonáj Elohénu melech háolám, áser kidsánu bemicvotáv, vecivánu ál szfirát háomer.

Áldott vagy Te, örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, aki megszentelt minket parancsolataival és elrendelte az ómer számlálását.

Az áldás után a nap számát mondjuk:

Hájom … jom sehem … báomer. – Ma van az ómerszámlálás … napja, ami … hét és … nap.

Majd egy lezáró könyörgés következik:

הרחמן הוא יחזיר לנו עבודת בית המקדש למקומה במהרה בימינו אמן סלה.

Háráchámán hu jáchzir lánu ávodát bét hámikdás bimherá vejáménu ámen szelá.

A Kegyelmes állítsa vissza a szentélyszolgálatot minél hamarabb, még napjainkban, ámen, szelá.

Bár maga a micva egy perc alatt teljesíthető, ezért első látásra könnyen betarthatónak tűnik, mégsem ennyire egyszerű, hiszen heteken keresztül minden este emlékeznünk kell a számolás szükségességére. Manapság ez igazán nem okozhat nehézséget, hiszen számos manuális módszer, telefonos applikáció, valamint e-mailes figyelmeztető szolgáltatás áll rendelkezésünkre. A zsinagógákban az esti ima végén mindig sort kerítenek a számolásra.

 

Az ómerszámlálás hét hete alatt minden héten egy-egy érdekes történetet osztunk meg.

Táánit 23/a

A csodatetteiről ismert bölcs, Choni Hámeágel sokat töprengett a következő zsoltárvers értelmén: „Midőn visszahozta az Örökkévaló Cion foglyait [a hetvenéves babilóniai fogságból], úgy voltunk, mint akik álmodnak”. Azt mondta: „Hát van olyan ember, aki képes hetven éven át álmodni?” Egy nap útközben meglátott valakit, aki éppen egy szentjánoskenyérfát ültetett. Megszólította: „Hány év után hoz majd gyümölcsöt ez a fa?” Az ember így felelt: „Hetven év múlva”. Choni erre azt mondta: „Az biztos, hogy te már nem élsz meg további hetven évet”. Az ember így válaszolt: „Én már egy szentjánoskenyérfákkal tele világban találtam magam. Ahogy az elődeim ültettek a számomra, úgy én is ültettek az utódaimnak”. Choni ezután leült kenyeret enni, majd elálmosodott és elaludt. Egy sziklaszirt formálódott körülötte, mely elrejtette mások elől és hetven éven át aludt. Amikor felébredt, megpillantott valakit, aki éppen begyűjtötte a szentjánoskenyérfa termését. Choni megkérdezte tőle: „Te ültetted ezt a fát?” Az ember így felelt: „Nem, én annak a fiának a fia vagyok”. Choni ebből megértette, hogy átaludt hetven évet. Hazament és megkérdezte: „Choni Hámeágel fia még él?” A következő feleletet kapta: „A fia már nem él, de a fiának a fia él”. Ekkor bemutatkozott: „Én vagyok Choni Hámeágel”. De nem hittek neki. Elment a tanházba, ahol a bölcsek éppen ezt mondták egy társukról: „Éppen olyan világosan magyarázza a törvényeket, mint egykor Choni Hámeágel”. Ekkor bemutatkozott nekik, de nem hitték el a szavát és nem adták meg neki a kijáró tiszteletet. Chonit ez feldühítette. Kegyelemért imádkozott és meghalt. Rává mondta: „Ez jó példa arra a közmondásra, hogy »ha nincsenek barátok, jobb a halál«”.

 

Megszakítás