Jáákov ősapa népes családdal és hatalmas nyájjal indul el a mai Törökország területén fekvő Cháránból vissza Izrael Földjére. A mai Jordánia területe felől közelítette meg a Szentföldet, és itt, Jordániában történt a fenti híres eset, Jáákov harca az angyallal. Erre egy éjszaka került sor, miután az egész családot és minden nyáját átvitte a Jábok-folyón. A Vájislách szakasszal kapcsolatban most ezt a folyót mutatjuk be olvasóinknak a hetiszakasz földrajza című sorozatunkban.
„Fölkelt azon éjjel, vette két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét és átkelt a Jábok átkelőjén. Vette őket és átvitte őket a patakon és átvitte amije volt. És hátramaradt Jáákov egyedül; és tusakodott vele valaki a hajnal feljöttéig… És elnevezte Jákob a helyet Peniélnek: mert láttam Istent színről-színre és megmenekült lelkem.” (1Mózes 32:23-31)
A Jábok a Jordán alsó folyásának második legnagyobb mellékfolyója, keleti irányból éri el azt. Vízhozamát tekintve a térség harmadik legnagyobb folyója, ám a vize nagymértékben szennyezett. Három vádi (mély folyóvölgy) összefolyásánál indul a Jordán Királyság fővárosa, Ámán környékén, mai (arab) neve Náhr ál-Zárká („kék folyó”), hossza nagyjából 70 km. Gilád hegyeit vágja ketté, természetes határt képezve ezzel a terület mindenkori urai számára a történelem egész folyamán. A bibliai időkben Ámon királyságának határa volt, és többször szerepel is az egész Bibliában, mivel ez volt a határa Ámonnal Reuvén és Gád törzsének is, akik a Jordánon túl telepedtek le a honfoglalás után.
A területnek a zsidó történelem során is komoly jelentősége volt. Jáákovon kívül valószínűleg Ávráhám, az első ősapa is ebből az irányból érkezett Isten utasítására Cháránból a Szentföldre. Elképzelhető, hogy mindketten ugyanazt a gázlót használták az átkeléshez, mely helyet Jáákov Peniélnek nevezett. Az angyal ugyanis, akivel a harmadik ősapa harcolt, a magyarázók szerint nem volt más, mint Észáv (Ézsau), Jáákov testvérének őrangyala. Peniél neve később is megjelenik: Királyok könyve szerint I. Jeroveám király egyik központja volt. Korábban, valószínűleg szintén a közelben egy másik helyet is megnevezett Jáákov, ez volt Máchánájim („táborok”). Később, Saul király halála után fia, Isbóset ide menekült és innen uralkodott.
A Jábok és környéke tehát Izrael földjéhez tartozik, annak ellenére, hogy manapság országhatár választja el a zsidó államtól.
Fotó: G. Kata
