1. Kóresnek, Perzsia királyának harmadik évében egy ige nyilvánittatott Dániélnek, aki így neveztetett el: Béltsacczár, s igaz az ige és nagy az időszak; megértette az igét s nagy értése volt a látomásban.
2. Ama napokban én Dániél gyászoltam három teljes héten át;
3. kedvelt kenyeret nem ettem s hús és bor nem jött szájamba s kenni nem kentem magamat, mígnem letelt három teljes hét.
4. És az első hónap huszonnegyedik napján – és én voltam a nagy folyamnak, a Chiddékelnek partján –
5. fölemeltem szemeimet, és láttam s ime egy lenbe öltözött férfi s dereka átövezve úfázi aranynyal;
6. teste pedig olyan, mint a tarsis s arcza mint a villám, látszata s szemei mint a tüzes fáklyák s karjai meg lábai mint a simitott réznek szine; szavainak hangja pedig olyan, mint zúgó tömegnek hangja.
7. És én, Dániél, egyedül láttam a látomást, de az emberek, kik velem voltak, nem látták a látomást; azonban nagy ijedség esett reájuk, elrejtőzve megszöktek.
8. S én egyedül maradtam s láttam ezt a nagy látomást s nem maradt bennem erő; s arczom fénye elváltozott rajtam torzulásig s nem tartottam meg erőt.
9. S hallottam szavainak hangját; és amint meghallottam szavainak hangját, mély álomban arczomra borultam s arczommal a földre.
10. S ime egy kéz érintett meg engem s megrázott, térdeimre s kezeim tenyerére állitva engem.
11. És szólt hozzám: Dániél, kedvelt férfiú, értsd meg a szavakat, amelyeket én hozzád szólok, állj fel, ahogy álltál, mert most kiküldettem hozzád. S midőn beszéltem vele e szóval, fölálltam remegve.
12. Ne félj, Dániél, mert az első naptól kezdve, hogy értésre adtad szivedet és arra, hogy bőjtölj Istened előtt, meghallgattattak szavaid s én eljöttem szavaidra.
13. És Perzsia királyságának vezére velem szemben állott huszonegy napig s ime Mikháél, a legelső vezérek egyike, jött segítésemre, és én ottmaradtam Perzsia királyai mellett.
14. És jöttem, hogy megértessem veled azt, ami érni fogja népedet az idők végén, mert még időkre szól a látomás.
15. És midőn beszélt velem e szavak szerint, földre fordítottam arczomat s elnémultam.
16. S ime valaki, aki ember fiához hasonlít, megérinti ajkaimat; s megnyitottam számat s beszéltem és szóltam ahhoz, aki velem szemben állt: Uram, a látomás által fordulnak bennem fájdalmaim és nem tartottam meg erőt;
17. s hogyan lenne képes ez uramnak szolgája beszélni ez urammal? Hisz én – mostantól kezdve nem áll meg bennem erő, lélekzet sem maradt bennem.
18. S újból megérintett engem valaki, aki embernek látszott s erősitett engem,
19. s mondta: Ne félj, kedvelt férfiu, béke veled, erős meg erős légy. S midőn velem beszélt, megerősődtem és mondtam: Beszéljen uram, mert megerősitettél engem.
20. Mondta: Tudod-e, miért jöttem te hozzád? Most pedig visszatérek, hogy harczoljak Perzaia vezérével; s amint azzal végzek, ime Jáván vezére jön.
21. Azonban megjelentem neked, ami föl van jegyezve az igazság irásában, és nincs egy sem, ki erősködik mellettem ezek ellenében, csak Mikháél, a ti vezértek.
