Köves Slomó: Tánjá, a Közepesek könyve

 

35. fejezet 

Miért nem értelmetlen, küzdelmünk a világban?

Mi a közepesek életének értelme, ha nem tudnak a Rossztól megszabadulni?

Ahhoz, hogy jobban megérthessük a „hogy megtedd” kifejezést, illetve, hogy megértsük, ha csak egy kicsit is, mi célból lettek teremtve a bénonim [a közepesek], és mi okból szállt alá lelkük ebbe a világba, hogy az állati lélekrészbe öltözzön, amely a szitrá áchrá klipájából származik. Minthogy egész életükben nem lesznek képesek megszabadulni tőle, sem pedig kilakoltatni azt [az állati lelket] lakóhelyéről, a szív balfeléből, hogy tisztátalan kívánságai nehogy az elméjükig emelkedjenek. Lévén, hogy [a bénonimban] az állati lélekrész igazi lényege, mely a klipából származik, megmarad olyannak, amilyen születésükkor volt, teljes erejében, kivéve, hogy az „öltözékei” [azaz a gonosz ösztön kifejeződése gondolatban, szóban és tettben] nem öltöznek a testükbe, mint azt fentebb[1] fejtegettük. – Ha pedig így van, miért is szálltak alá a világba, hogy hiába küszködjenek benne, Isten mentsen, hogy egész életükben hadakozzanak a [gonosz] ösztön ellen, amin nem tudnak felülkerekedni?

 

Az ember a kanóc, a micvák az olaj

 

De hadd legyen [az itt következő magyarázat] vigasztalásukra, kétszeres vigaszukra és legyen segítség nekik, hogy megvidámítsa szívüket az Örökkévalóban, aki köztük lakozik a Tórában és az istenszolgálatban. Hadd idézzük, mintegy előszóként, Jenuká kommentárját (Zohár, pársát Bálák)[2]ehhez a vershez:[3] „A bölcsnek fejében a szemei.” [A Zohár kommentárja:] „Hol máshol volnának az ember szemei? […] Nyilvánvaló tehát, hogy a vers értelme ez: megtanultuk, hogy az embernek nem szabad négy könyöknyit mennie, fedetlen fejjel. Az oka ennek az, hogy a Sechiná a fején nyugszik, s a bölcs ember szeme és minden, amit birtokol, a „fejében van”, azaz abban, aki a feje fölött nyugszik és lakozik; és ha a szeme ott van, tudnia kell, hogy a fénynek, ami a feje fölött ragyog, olajra van szüksége, mert az ember teste a kanóc, és az a tűz a feje fölött ég. És Salamon király kiáltott, mondván:[4] „Olaj ne hiányozzék fejeden!” Mert az ember feje fölött égő fénynek szüksége van olajra, azaz jótettekre, és ezt jelenti a mondat: „A bölcs ember szeme a fejében van”. A [Zohárból vett] idézet itt ér véget.

 

Miben más maga a lélek, és az isteni micvák?

 

Íme a fenti metafóra magyarázata – melyben a Sechiná fényét a mécseshez hasonlította, amelynél a kanóc nem tud égni olaj nélkül, ugyanígy a Sechiná fénye sem száll alá az ember testére, amely a kanóchoz hasonlíttatik, csakis a jó cselekedetek által, és nem elég az a tény, hogy az ember lelke maga Isten valós része fentről, hiszen (szükséges) az olaj a kanóchoz: Minden gondolkodó lény számára érthető és világos, hogy az ember lelke – még akkor is ha egy befejezett cádik, aki Istent szolgálja félelemmel és élvezet-teljes szeretettel – nem válik teljesen elemében alárendeltté, hogy alávetődjön és eggyé váljon teljességgel Isten fényével, úgy hogy tökéletes egységben váljanak eggyé. Ezzel ellenkezően: (az isteni lélek – legyen akár a legmagasztosabb is) önálló entitás marad, amely (önálló lényként) féli és szereti Istenét. Ezzel szemben a micvák és a jócselekedetek, azok maguk Isten akarata. Ugyanezen Isteni Akarat az, amely (egyben) minden élet forrása, az összes világnak és teremtménynek, de úgy száll alá beléjük, hogy keresztül szűrődik sok-sok összehúzódáson – az Isteni Ábrázat takarásán – amíg megtudnak belőle teremtődni és létrejönni creatioex nihilio, úgy hogy mindeközben különálló entitássá legyenek, és ne váljanak ismét semmivé (az Isteni Fényben), ahogy azt fent magyaráztuk. Ezzel szemben a micvák, amelyek az Örökkévaló akaratának esszenciái, az ő esetükben semmilyen szűrés vagy takarás nem jön szóba, és a bennük lévő életenergia, nem önálló entitás, hanem egy – és benne foglaltatik – Isten akaratával, úgy hogy teljes egységben van vele. Mármost a Sechiná „lakozása” az Ő isteni lényegének kinyilatkoztatását jelenti, illetve az áldott Éjn Szof fényének megnyilatkozását bármely dologban. Ezt úgy kell érteni, hogy az ilyen dolog beleolvad az Örökkévaló világosságába, és valósága teljesen felolvad Őbenne; csakis akkor lakozik az Örökkévaló Isten benne, és nyilvánítja meg Önmagát benne. De aminek a lényege nem lett még teljesen semmivé Őbenne, abban az Örökkévaló világossága nem lakozik, és nem nyilvánul meg benne, még ha tökéletes cáddik is az illető, aki ragaszkodik Őhozzá, túláradó szeretettel, hiszen semmiféle gondolat Őt igazán meg nem ragadhatja. Mert az „Örökkévaló az igaz Isten” kijelentés igazsága az, hogy Ő egyedüli és egyetlen – hogy Ő az egyetlen létező, és nincsen tőle elkülönülő létezés. Tehát az a személy, aki szereti [az Örökkévalót], [értelemszerűen] tőle elkülönülve létezik [hiszen van ő, aki szeret, és van az, akit szeret], és nem vált teljesen semmivé és üressé előtte – nyilvánvalóan nem képes gondolatával Őt megragadni; s az Örökkévaló világossága sem képes benne lakozni és megnyilvánulni általa, csakis a parancsolatok teljesítése révén, melyek az Ő áldott akaratát testesítik meg, és bölcsességét, mégpedig az Ő ábrázatának mindenféle rejtőzködése nélkül. (Megjegyzés: ez összhangban van azzal a magyarázattal és kommentárral, amit mesteremtől [a mezericsi Mágidtól], béke legyen vele, hallottam, az Éc Chájim egy szakaszáról, miszerint az áldott Éjn Szof fényessége nem lesz eggyé az Ácilut világával sem, csak ha előbb a bölcsesség szférájába öltözik – ennek pedig az az oka, hogy az áldott Éjn Szof az igaz és egyetlen Isten, aki egyedüli létező, és rajta kívül nincsen semmi sem, és ez a bölcsesség szintje stb.)

 

A Tóra, a lélek-, a micvák, a test egysége

 

Tehát ha valaki a Tórával foglalja el magát, akkor a nesámája, mely az isteni lélekrész benne, csakis a két legbelső öltözékével együtt (ezek a beszéd és a gondolkodás képességei) feloldódnak az áldott Éjn Szof isteni világosságában, és egyesülnek vele, tökéletes, valódi egységben. Ez pedig azt jelenti, hogy a Sechiná az ő isteni lélekrészén megnyugszik, ahogy Bölcseink mondják:[5] „Ha valaki szorgalmasan foglalatoskodik a Tórával, a Sechiná vele van.” Ugyanakkor ahhoz, hogy a Sechiná fényét és ragyogását a testére és állati lélekrészére (azaz a vegetatív életet adó lélekrészére, mely a fizikai testbe öltözik) is kiterjessze, be kell teljesítenie a tevőleges parancsolatokat, melyeket a test maga végez el. Mert akkor a test energiáját is, mely ebben a cselekvésben részt vesz, mintegy beszívja az isteni világosság és az Ő akarata, és egyesül vele, teljes-tökéletes egységben. Ez az isteni lélekrész harmadik öltözéke. Ezáltal a vegetatív életet adó (állati ösztön-) lélek energiája is (mely a klipá nogából ered) rosszból jóvá változik át, és valóban beolvad a szentségbe, mint az isteni lélekrész maga is, mert ez [az állati lélekrész] végzi el és hajtja végre a parancsolatok megcselekvését, mert nélküle az isteni lélekrész nem volna képes a test révén cselekedni, hiszen ő spirituális természetű, a test pedig materiális és nehézkes. A köztes összeköttetés, a közvetítő kettő között az állati, vegetatív lélekrész, mely az emberi vérbe, szívbe és az egész testbe öltözik.  

 

Az állati ösztön „kómája”

 

És bár az állati lélekrész lényege és valósága a szívben, azaz rossz tulajdonságai (middot), még nem olvadtak bele a szentségbe, mindazonáltal, – mivel megadták már magukat a szentségnek, és ha fogcsikorgatva is, de „áment” mondtak, és beleegyeztek abba, belenyugodtak, hogy elvégzik a parancsolatokat, az elméjükben működő isteni lélekrész túlsúlya révén, mely uralja a szívet, így eközben ezek [a gonosz hajlamok] mintegy a száműzetés vagy az alvás állapotában vannak, amint fentebb kifejtettük, tehát – ez nem akadályozza mégsem, hogy a Sechiná elárassza az egész testet ilyenkor. Az állati lélekrész energiája tehát beleöltözik a parancsolatok teljesítésébe, és elmerül az isteni fényben, s egyesül vele, teljes-tökéletes egységben, ezáltal bevilágítva az állati lélekrész teljességét az egész testben, és magát a fizikai testet is, mintegy „magába foglalva felülről”, fejétől a talpáig. Ezt jelenti ez a mondat: „a Sechiná a fején nyugszik”, az „-én” rag jelzi ezt. Hasonlóképpen: „ahol csak tíz [ember összegyűlik], a Sechiná megnyugszik rajtuk”.  

 

A Sechiná alászállása, nem változás Őbenne

 

Világos, hogy a Sechiná világosságának ilyen terjedése, azaz az áldott Éjn Szof fényének bármilyen megnyilatkozása nem jelent változást Őbenne, Isten mentsen, sem pedig pluralitást Őbenne. Ahogy a Szánhedrin traktátusban találjuk,[6] mikor egy hitehagyó azt mondta Rábbán Gámliélnek: „Azt mondjátok, hogy minden tíz ember összegyülekezésekor megnyugszik rajtuk a Sechiná. Hány isteni jelenlét van  tehát?” És [Rábbán Gámliél] a nap fényének példájával felelt neki, mely sok ablak üvegén hatol át… A bölcs embernek pedig ennyi elég is megértéshez.