6. fejezet
Minden tíz zsidónál ott az Isten
„Azt is, ezt is Isten csinálta”.[1] Ugyanúgy, ahogy az isteni lélek tíz szent szférából [2] ered és három szent „öltözetben” jelenik meg [illetve jut kifejezésre] ugyanígy [a másik,] a szitrá áchrá-ból [3] lévő lélek, ami a Nógá nevű klipából származik, [4] és ami az ember vérében jut kifejezésre [ez a másik lélek is tíz részből áll], a tisztátalanság Tíz Koronájából. [5] Ezek a hét rossz tulajdonság – amely a négy fent említett [6] negatív elemből ered –, továbbá az ész, ami életre hívja [jobban mondva „előhívja”] őket (a rossz tulajdonságokat) és ami maga is három részre oszlik, Bölcsességre, Értelemre és Tudásra, a tulajdonságok forrásaira. Hiszen az [ember rossz] tulajdonságai arányosak az értelmével. [Hogy a tulajdonságok az ész alapján méretnek, az a bizonyítéka], hogy pl. egy gyermek olcsó és apró dolgok iránt vágyakozik, azokat szereti, mivel értelme [még] „kevés” ahhoz, hogy értékesebb dolgokat kívánjon. Ugyanígy a gyermek minden apróságon feldühödik, bosszankodik, hasonló a helyzet a dicsekvéssel és más tulajdonságokkal is.
A [fentemlített] tíz tisztátalan szférának [is megvannak a maga „öltözetei” és így] ha az ember gondol rájuk, beszél róluk vagy tevőlegesen alkalmazza őket, akkor fejének gondolatait, szájának szavait, kezének és más testrészeinek tetterejét – a „tisztátalanság öltözeteinek” nevezzük, mert bennük ölt testet a tíz tisztátalan szféra, a cselekvés, a beszéd, illetve a gondolat pillanatában. Ideértendők mindazon cselekvések amik a „nap alatt”, történnek [vagyis minden világi cselekvés], amik mind-mind „hiábavalóság és szélhajhászás” [7] vagy ahogy a Zóhár is írja Bösálách szakaszában, ez nem más mint a „szellem lerombolása”.[8] Ugyanígy [a tettekhez hasonlóan] van ez minden olyan beszéddel és gondolattal is ami nem az Örökkévalónak, az Ő akaratának és szolgálatának van szentelve [ezek mind a szitrá áchrához tartoznak], hiszen a szitrá áchrá kifejezés jelentése „a másik oldal”, [minden] ami nem a szentség oldala.
[9] [Felmerül itt a kérdés: Mi a szentség oldala?] A szentség oldala egyedül az, ahol az Örökkévaló szentsége lakozik és ahova az kiterjed, [10] és az Örökkévaló csakis olyan dolgokban „lakozik” amelyek teljesen alárendelik Neki magukat, vagy ténylegesen mint az égi angyalok, [11] vagy potenciálisan mint minden egyes zsidó ezen a világon, hiszen nekik megvan a lehetőségük [lelkierejük] ahhoz, hogy semminek tekintsék önmagukat az Örökkévalóval szemben, [12] azáltal, hogy életüket áldozzák az Ő Neve megszenteléséért. [13] Emiatt [14] mondták Bölcseink, [15] hogy ha csak egy zsidó is ül magában és Tórát tanul, az isteni Dicsfény beragyogja őt stb., és „mindenütt ahol tíz zsidó együtt van – ott állandóan jelen van az isteni Schiná”. [16] Ezzel szemben, aki, vagy ami nem veti magát alá az isteni Akaratnak és nem tartja magát semminek vele szemben, hanem magát egy önálló létező valóságnak tekinti, az nem részesül abban, hogy életereje egyenesen az Örökkévaló Szentségétől származzon, a szentség belső valójából, lényegéből, magjából, [17] hanem úgymond „hátulról”, [18] indirekt módon kapja azt. [Ez úgy történik, hogy a szentség átalakul, azaz] fokozatról fokozatra alászáll, sok-sok ezer lépésben, a világok alászállásával, [19]az ok-okozat által, [20] sok „összehúzódással”. [21] A sok összehúzódás révén addig csökken le a fény és az életerő, míg annyira össze nem húzódott, hogy lehetővé válik számára „beöltözni”, galuti módra [kényszerűen] [22] abba a bizonyos „önálló” dologba, hogy azt éltesse, és semmiből valamivé tegye, nehogy visszakerüljön az a tökéletes semmi állapotába, amelyben volt, mielőtt megteremttetett volna[23]. Ezért nevezzük ezt a világot [ami amellett, hogy anyagi, alantas is [24] minden tartozékával együtt a Klipot [25] és a Szitrá Áchrá világának, és ez az oka annak, hogy a világ dolgai durvák és rosszak, [26]és a gonoszok uralkodnak rajta, ahogy ezt az Éc Chájim írja, a 42. kapuban, a 4. fejezet végén.
Megjegyzés (Hágáhá)
[Itt RSZ megmagyarázza, hogy világunkat a Klipot és Szitrá Áchrá világának nevezi,] annak ellenére, hogy [Isten mindenütt jelen van, és ez alól világunk sem kivétel; vagyis – a Kábbálá értelmezése szerint[27] –] a „Végtelen Fény” beragyogja a Négy Világnak – az Enamáció, Teremtés, Alkotás és Cselekvés világának (Ácilut, Briá, Jöcirá, Ászijá) – mind a Tíz Szféráját és általuk a mi anyagi világunkat is. [Vagyis a „Végtelen Fény” jelenléte nem áll ellentétben azzal, hogy világunk a Klipot és Szitrá Áchrá világa, hiszen a szentség itt csak kényszerűen (gáluti módon) van jelen (Weinberg: Siurim).] (Megjegyzés vége)
[Eddig a Klipotról csak általánosságban volt szó, itt és a következő fejezetben részletes leírása következik.] Azonban [maga] a Klipot is két részre oszlik – egyik alacsonyabb szintű a másiknál. Az alacsonyabbik fokozat, az a három teljesen tisztátalan Klipá, [28] amelyben semmi jó sincs. Ezékiel látomásában ezeket „forgószélnek”, „sötét felhőnek” [és „cikázó tűznek”] nevezi. Ezekből erednek a világ pogány népeinek lelkei és testük is, továbbá a tisztátalan élőlények lelke és teste, vagyis azoké amelyeknek élvezete [a Tóra szerint] tilos, valamint az összes tiltott növényé, mint pl. az Orlá [29] vagy a szőlőbe vetett másfajta mag (Kiláj Hákerem), ahogy ezt az Éc Chájim írja (49. kapu, 6. fejezet). Úgyszintén minden olyan cselekedet, beszéd és gondolat életereje, amely a 365 tiltó parancsolat valamelyikébe, vagy valamelyikének egy Háláchá-beli ágazatába ütközik, ahogy ez meg van írva ugyanott, [30] az ötödik fejezetben.[31]
Jegyzetek [1] Prédikátor (Kohelet) 7:14. (A teljes idézet: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy azt is, ezt is Isten csinálta.”) Ld. Zóhár 3:47b. Kabbalisztikus jelentése mottóvá vált a a jó és a rossz közötti párhuzam kifejezésére (Mindel). [2] Ld. a 3. fejezetben. [3] Magyarázatát ld. alább. [4] Nógá – a Kábbálában: „fénylő Klipa”, amely nem távolodott el annyira az Istenségtől mint a többi Klipá és ennélfogva jó és rossz is vegyül benne. Szó szerint: Vénusz, vagyis a legfényesebb bolygó az égen. [5] Ld. Zóhár, 3:41a.; 70a. A Klipá tíz jellemzőjét nevezzük a tíz Koronának. A kifejezés megjelenik Chájim Vitál műveiben is. [6] Tűz, víz, szél, por, ld. az első fejezet végén. [7] Prédikátor 1:14. A röut-ruách fordítása leginkább a Zóhár interpretációja alapján érthető. [8] A hiábavalóság demonstrálása az, ha valaki a szél után fut. A „szellem lerombolása” alatt az isteni éltető erő tisztátalanság általi megszakítását kell érteni (R. Ádin Steinsaltz). [9] Vagyis, a szentség oldala és a „másik oldal” között nincsen „senki földje”, nem úgy mint a Háláchában ahol van, ami se nem tilos, se nem kötelező, hanem megengedett. A kabbalisztikus és chászid irodalomban a „vagy-vagy” elve érvényesül. Nemcsak a Tóra parancsolatainak megszegése helytelen, hanem minden olyan – ártatlannak tűnő – dolog is, ami nem egyértelműen az Istenért van. Aki nem veti magát alá maradéktalanul Istennek, az már a Szitrá Áchrához, a „másik oldalhoz” tartozik. Azaz „aki nem velünk – az ellenünk” (Á.S.). [10] A megszentelt dolgok (fogalmak, tárgyak, kegyszerek) szentsége nem fontosságukból ered, hanem az Örökkévaló szentségének visszfénye (Á.S.).
[11] Egy ismert Midrás szerint vannak angyalok, akik azért – és arra – teremtetnek, hogy egyszer életükben zengjék az Örökkévaló dicséretét és utána azonnal megszűnnek létezni. [12] Ez a fogalom – héberül bitul – az önmegtagadás művészete – ami korántsem könnyű – állandóan visszatérő téma a chászid irodalomban. [13] Ahogy ezt a továbbiakban (25. fejezet) kifejti a szerző: ha egy zsidót kényszeríteni próbálnak, hogy megtagadja Istent – akár életét is feláldozza, hogy ezt elkerülje. [14] Mivel minden zsidónak megvan a lehetősége és az adottsága, hogy magát semmivé tegye az Isten előtt. [15] Atyák 3:6. [16] Talmud, Szánhedrin 39a. [17] Máhut vöácmut, a kabbalisztikus terminológiában a dolog belső magja, vagyis a lényeg lényege, minden mellékes sallang nélkül. [18] Áchorájim – hátulról. Maga a fogalom eredete az Éc Chájimban található (34. kapu, 1.), de RSZ szerint, arról van szó, hogy amikor valaki ad valamit a haragosának, akit nem szeret és látni sem akar, akkor azt hátradobja, a vállán keresztül, miközben rá sem tekint (ld. a 22. fejezetet). [19] Ld. a 4. fejezet 5. jegyzetét (Egység 26. szám). [20] Ok-okozat – ilá vöálul . Minden szint okozata a belőle származó, eggyel alacsonyabb szintnek. [21] Az összehúzódás, amikor a Schiná „csökkenti magát” (ld. cimcum az Egység 20. számában a Fogalmakban) olyannyira, hogy elvész a kapcsolat az egymást követő fokozatok között (Weinberg: Siurim). Ezért ez a fajta leereszkedés jelentősebb, mint az ilá vöálul (ld. fentebb), hiszen abban az esetben érezhető marad a kapcsolat a fokozatok között. [22] A gálut alatt azt érti itt RSZ, hogy az isteni életerő „rosszul érzi magát” abban, amit éltet, mivel az nem ismeri el Isten egyedüliségét, és magát valaminek tartja. Ahogy a gálut (száműzetés) olyan hely ahol az ember nem akar lenni, de kénytelen, így van ez a Schinával is (Á. Steinsaltz). Továbbá ahogy a galutból az ember ki akar szabadulni és várja a megváltást, úgy az ember feladata kigyomlálni a rosszat és ezzel véget vetni a Schintá bögálutának a Schiná száműzetésének (M. Chálámis: Nötiv láTánjá).
[23] A rossz is a semmiből – ex nihilo – lett teremtve, akárcsak bármi más a világon (Mindel). [24] Mivel nagyon eltávolodott a szentség forrásától (Á. Steinsaltz). [25] Valaminek héja-burka (lásd Fogalmak, Egység 19. szám). [26] Steinsaltz megjegyzi, hogy RSZ itt felrajzolt világképe – a látszat ellenére – „nem feltétlenül pesszimista, mivel van kiút, a világ javítható, míg az jó és szent nem lesz”. [27] Éc Chájim 43. kapu; 47. kapu 2. fejezet és Széfer Gilgulim 20. fejezet. [28] Amiket már említett az első fejezetben. [29] Fák gyümölcse, amelyek élvezetét a Tóra az első három évben tiltja – 3Mózes 19:23. [30] Az Éc Chájimban. [31] Tehát, a vétekben fogant, tilalmas gondolat, beszéd és cselekvés, a legalacsonyabb rendű klipákból ered, míg az ún. „ösztön-lélek” (nefes háböhámit) a nogá klipából származik, amiben jó is van (ld. első fejezet, és ahogy ezt RSZ kifejti a továbbiakban). Ebből következik, hogy az ún. klipá „öltözetei” alacsonyabb rendűek mint az „ösztön-lélek” maga, és lealacsonyítják azt. Hasonlóképpen az isteni lélekhez, amit annak öltözetei (a Tóra tanulása, stb.) felemelnek. Ez a pontos értelme az „azt is, ezt is” kifejezésnek, ami bevezeti ezt a fejezetet (Weinberg-Siurim).
Fogalmak
„Ex nihilo” („Jes Méájin”) – A világteremtés folyamata, amelyben Isten a „semmiből valamit” teremtett, a mi világunkat. Ez csak a Briá – Teremtés – során lehetséges, és erre csak Isten képes. Amit az ember alkot, tesz, vagy csinál, azok mind a „valamiből valamit” esetei, amikor a nyersanyag már adott. Pl. a „fazekas forgatja a korongon az agyagot, amíg edény nem lesz belőle”. Gálut, Schiná a gálutban – Gálut (gólesz), száműzetés, számkivetettség – úgy tűnik zsidóknál e fogalom ezen egyszerű értelmezése, nem szorul magyarázatra. Átvitt értelemben a kábbálá azt tartja, hogy a lélek is „gálutban” van a testben. A Talmud és a Zohár szerint az Isteni Dicsfény (Schiná) elkíséri a zsidókat a gálutba és velük van ott, a megpróbáltatások idején („Schintá bögálutá”). A hagyományos zsidó felfogás szerint a gálut csak a Messiás eljövetelével ér véget, tekintet nélkül arra, hogy hol és milyen helyzetben élnek a zsidók. Tehát van jó gálut, rossz gálut, nehéz, keserves gálut, „aranykalitka” gálut – de mindez gálut, számkivetettség a megváltás eljöttéig. Hágáhá – A Tánjában néhol előfordulnak „megjegyzések”, melyekben RSZ maga lát szükségesnek részletesebben, mélyebben kifejteni egy-egy fogalmat, vagy gondolatot. Megértése nemegyszer nehezebb, mint magáé a szövegé. A Háláchá irodalomban a fogalom mint Mose Iszerlis (Römá) megjegyzései a szfárádi Joszéf Káró által írott Sulchán Áruchhoz, vált ismertté. Maga a szó héberül jegyzetet, megjegyzést és korrektúrát is jelent. Leumát ze – Chászid eufemizmus a „ze leumát ze ászá Elokim” („Azt is, ezt is Isten csinálta”) rövidítése. Ezzel jelölik az „azt”, vagyis a rosszat amit még a szájunkon kiejteni sem akarunk. A Rebbe írásaiban is gyakran előforduló kifejezés a jó ellentétére. Orlá – A fiatal fák gyümölcseinek élvezetét az első három évben egyértelműen tiltja a Tóra – ezeket a gyümölcsöket nevezik Orlának (3Mózes 19:23.). A tilalom okát, értelmét nem jelöli meg a Tóra és ez alkalmat ad sokféle exegetikus értelmezésre. A körülmetélés előtt ugyanígy hívják a körülmetélendő részt.
