44. fejezet
A „saját élet” és „a könyörületes ifjú” szeretete
A gyakorlat egy, a félelem-szeretet sokféle
A szeretet mondott két szintjének – a „nagy szeretetnek” és az „örök (világi) szeretetnek” – megint csak sokféle fokozata és színezete van, mindenkiben a maga képességei szerint nyilvánulnak. Ahogy a szent Zohárban meg van írva – erről a versről: „Férjét ismerik a kapukban” – : „Ez az egyedül szent Istenre utal, áldassék, aki megismerteti magát és kapcsolatba lép kivel-kivel a maga szívének mértéke szerint…” Ezért nevezik a félelmet és a szeretetet így: „Azok a titkok, melyeket az Örökkévaló, a mi Istenünk ismer”, míg a Tóráról és a parancsolatokról ez van írva: „Megnyilatkozott nekünk és a mi gyermekeinknek, hogy ezeket tegyük…” Mert egy Tóránk van és egy törvényünk, már ami ezek cselekedetek általi megtartását illeti. Azonban nem ez a helyzet az istenfélelem és a szeretet kapcsán. Ezek ugyanis kinek-kinek a szívében és intellektusában különféle mértékben vannak meg, az Örökkévalóról szerzett ismeretei arányában.
„Te vagy az én lelkem…” – az ösztönös szeretet
Mégis van egy olyan fajtája a szeretetnek, amely valamit magába foglal a „nagy szeretet” és az „örök szeretet” minden árnyalatából és fokozatából, és amely minden zsidó lélekben egyformán megvan, mintegy örökségképpen ősatyáinktól. Ez az, amelyről azt mondja a Zohár (a vers kapcsán: „[Te vagy] az én lelkem; utánad vágyom éjjel…”): „Az embernek szeretnie kell az egyedül szent Istent, áldassék, a lélek és a szellem szeretetével, mert ezek a testhez kapcsolódnak, és a test szereti őket”, és így tovább. Ez az értelmezése ennek a versnek: „Lelkem, téged vágylak” – ami ezt jelenti: – „Mivel te vagy, Istenem, az én igazi lelkem és életem, ezért téged vágylak”, azaz: „Utánad vágyakozom és sóvárgok, miként az ember ragaszkodik a lelke életéhez, és vágyik lelke megújulására őbenne, mikor gyönge és kimerült, és mikor aludni tér, úgy vágyik arra, hogy lelke újraéledjen vele, majd ha felkel. Így vágyom és sóvárgok az áldott Éjn Szof fényére, az igazi élet életére, hogy belém költözzön a Tórával való foglalatosság által, mikor felkelek éjszaka közben álmomból” – mert a Tóra és az egyedül szent Isten, áldassék: e kettő egy és ugyanaz. Ezért mondja a Zohár, ugyanott: „Az egyedül szent Isten iránti szeretetből, áldassék, az embernek fel kell kelnie éjszaka, és gyakorolnia magát az Ő szolgálatában reggelig…”
Az önzetlen fiú szeretete
Az ennél nagyobb és intenzívebb szeretet – amely szintén el van rejtve Izráel minden lelkében, örökségképpen atyáinktól – az, amelyről a Ráájá Mehemná mondja: „Ahogy a fiú igyekszik apja és anyja kedvéért, akiket tulajdon testénél, lelkénél, szelleménél jobban szeret…”, mert „nincs-e mindannyiunknak egy közös Atyánk”?
És bár fel lehet tenni a kérdést: ki az az ember és hol van, aki merészelhetné szívében elgondolni, hogy akár csak ezredrészét megközelítheti elérni annak a szeretetnek, amely „a hűséges pásztorban” [Mózesben] megvolt? Mindazáltal az ő nagyságából és jóságából és világosságából egy rész mindig bevilágítja Izráelt minden generációban, ahogy a Tikunimban mondva van: „Az ő lényéből egy kiáradás jelen van minden nemzedékben”, „hogy megvilágítsa őket”, és így tovább. Csakhogy ez a ragyogás rejtőzködik és elleplezve van jelen az Izráel lelkeiben. De ezt a rejtőzködő szeretetet elő lehet hozni rejtekhelyéről, hogy megnyilvánuljon az ember szívében és lelkében, mert: „Nincsen ez messze tőled és túl, hanem a szó nagyon közel van hozzád, szádban és szívedben…” Azaz az embernek a száján és szavában kellene lennie, hogy felkeltse a szándékot szívében és lelkében, mintegy megmerítse gondolatait az élet életében, az áldott Éjn Szofban. Mert Ő a szó szoros értelmében igaz Atya és az élet forrása, és fel kell ébreszteni a szeretetet magunkban iránta, mint ahogyan a fiú szereti az apját. És mikor ehhez hozzászokik, a szokásból második természet lesz.
A rejtett szeretet előhívható
Még ha úgy tűnik is fel előtte elsőre, hogy ez illúzió, ne aggassza magát, mert valójában ez önmagában megfelel igazságnak, a „rejtett szeretet” szintjéből fakadóan. Azért jön ez a rejtett szeretet napvilágra, hogy cselekvéssé váltsuk, azaz a Tórával és a parancsolatokkal való foglalatosságra, mert azt fogja tanulni, illetve azokat teljesíteni e szeretet eredményeképpen, azzal a szándékkal, hogy tetszésére legyen Őneki, aki áldassék, ahogyan a fiú igyekszik szolgálni atyját.
Erről mondatik: „A jó gondolatot az egyedül szent Isten, áldassék, összeköti a tettel”, azaz „szárnyakat” ad, melyekkel felfelé lehet emelkedni, ahogyan korábban mondtuk. Ami a „tetszést” illeti, az ahhoz hasonlítható, amit korábban alkalmaztunk hasonlatképpen, mikor a király örül, mert a fia hazatért, kiszabadult fogságából, illetve abból a tényből, hogy lehetővé tettük neki az itteni alanti világban való lakozást, ahogy korábban mondtuk.
Hasonlóképpen a fent említett szeretet kapcsán is, mely az „én lelkem terád vágyakozik” kategóriájába tartozik, igaz, hogy közel van hozzánk, és ki lehet hozni rejtőzködéséből a szüntelen gyakorlás által, ha a szánk és a szívünk teljes egyetértésben van.
De ha nem tudja is megnyilvánult állapotba hozni ezt a szeretetet a szívében, el tudja magát foglalni a Tórával és a parancsolatokkal „önmagukért”, azzal, hogy a szeretet fogalmát elmélkedéssel elképzeli lelkében, és „a jó gondolatot az Örökkévaló összeköti, áldassék (a cselekedettel) …”
Az intellektus által nyilvánul meg az érzelem
A fent mondott kétféle szeretet – bár mindkettő örökség, amelyet ősatyáink hagytak ránk, és olyan, mint a természetes ösztön a lelkünkben, és ilyen a félelem is, amely bennük foglaltatik, attól való félelem, hogy elszakadnak az Örökkévalótól, Isten őrizzen, az élet forrásától és igazi Atyánktól, áldassék – mindazáltal nem nevezzük ezeket „ösztönös” szeretetnek és félelemnek, csak akkor, ha kizárólag gondolatban nyilvánulnak meg, és a szív mélyén. Ebben az esetben az ő állapotuk a jecirá tíz szefirájának állapota, amely állapotra magukkal „vonják” a Tórát és azokat a parancsolatokat, melyeknek inspirációul és okként szolgálnak.
Ha viszont megnyilvánult állapotban vannak a szívben, reutá delibá („a szív vágyai”) néven hívja akkor őket a Zohár, és akkor a brijá világ tíz szefirájának szintjére jutnak, ahová eljutatják a Tórát és azokat a parancsolatokat is, melyekre inspirációképpen szolgálnak. Ugyanis megnyilvánulásuk és előjövetelük a szív rejtekéből a „kinyilatkozásba” a dáát a tudás képessége által történik, azaz az intenzív koncentráció és az összpontosítás révén, mely szüntelenül a szív mélyeit ostromolja, és az áldott Éjn Szofra irányul. Arra, hogy ő miképpen maga az élet és igaz Atyánk. És tudott dolog, hogy mi van megírva a Tikunimban: „A brijá világában lakozik a ’legfelső anya’”, mely az elmélkedéssel azonos, az olyan elmélkedéssel, melynek tárgya az áldott Éjn Szof, az élet adója, Elijá tanításával összhangban: „Biná a szív, és a szív általa ért meg dolgokat.”
Az intellektussal lehet az érzelem hevét növelni
Ebben a kétféle szeretetben, melyekről fent beszéltünk, van egy olyan minősége a szeretetnek, ami nagyobb és fenségesebb, mint az értelmes félelem és szeretet, ezt a szeretetet hívjuk áhávát olámnak („örök szeretet”).
De azért az embernek meg kell erőltetnie az értelmét, hogy elnyerje az „örök szeretetet” is, amelyről fentebb szó volt, és amely az Örökkévaló nagyságának megértéséből és megismeréséből ered, hogy azáltal felhevítsük a tüzes szeretet lobogását, izzó szénnel és lobogó tűzzel és a névvel, amely felfelé emelkedik, az egekbe, hogy „sok vizek se tudják kioltani…, se folyók elborítani…” Mert a tüzes szénként és lobogó lángként izzó szeretetben olyan kiválóság van… amely az áldott Éjn Szof nagyságának megismeréséből és megértéséből ered, a fentebb tárgyalt kétféle szeretet fényében, melyek nem izzanak úgy, mint a szén és a láng… hasonlóképpen van az arany kiválósága az ezüsthöz képest és így tovább, ahogy azt majd később kifejtjük.
Ezenfelül az egész ember és az ő létének oka az, hogy megismerhesse az Örökkévaló dicsőségét és az Ő nagyságának fenséges ragyogását, ki-ki a maga képességei szerint, ahogyan írva van a Ráájá mehemnában, a Tóra Bo szakaszánál: „Hogy megismerjék őt”, és így tovább, amint az köztudott.
