4. fejezet
A három „öltözet”
Ezen kívül és felül minden Isteni léleknek három „öltözetévé” van[1]. Ezek a gondolat, a beszéd és a cselekvés, amelyek megnyilvánulnak a Tóra 613 parancsolatában[2]. Amikor az ember cselekvően[3] betartja a tevőleges parancsolatokat, beszédében értelmezi azokat és magyarázza a belőlük fakadó háláchákat, gondolataiban pedig feléri és megérti mindazt, amit felfogó képessége alapján megérteni képes a Tóra ligetében[4], akkor lelkének 613 részecskéje[5], a Tóra 613 parancsolatának részévé („öltözetévé”) válik. Ezen belül a CHáBáD[6], a Tóra megértésének válik szerves részévé, vagyis annak, amit a „liget”-ben felfogni képes értelme és lelke gyökerei alapján. Ezzel egyidejűleg a midot vagyis tulajdonságok, ill. kifejezési formák – Isten félelme és szeretete, továbbá az ezekből eredő és „leszármaztatott” tulajdonságok – a tevőleges parancsolatokban öltenek testet, jutnak kifejezésre cselekvés és beszéd által. „Beszéden” tulajdonképpen a Tóra tanulását értjük, azt ami „minden micvával felér”[7].
Azért jutnak a midot kifejezésre a gyakorlati parancsolatokban, mert a szeretet (áhává) mind a 248 tevőleges parancsolat alapja és gyökere; azok belőle fakadnak és nélküle igazából nem létezhetnek[8], mivel csak az tartja be valójában a micvákat, aki szereti Istent, valóban ragaszkodik Hozzá, hiszen nem is lehet Hozzá igazából másként ragaszkodni, mint a 248 parancsolat betartásával, hiszen a parancsolatok „a király orgánumai”[9], ahogy ennek magyarázata máshol megtalálható[10].
Továbbá az Istenfélelem (jirá) a 365 tiltó parancsolat gyökere, mivel az ember fél fellázadni a Királyok Királya, az Örökkévaló ellen, vagy pedig még egy ennél is mélyebb félelem ill. szégyenérzet vezérli, ami arra viszi az embert, hogy szégyellje magát Isten végtelen nagysága előtt, és ne tegye azt, ami rossz az Ő szemében; mindazon undorító dolgokat amiket Ő gyűlöl[11], amik a klipá és a szitrá áchrá[12], melyek az alsó világ emberétől[13] nyerik erejüket és megragadják az embert a 365 tiltó micvá megszegése által[14].
Ez a három „öltözet” gondolat, beszéd és cselekvés, ami a Tórából és parancsolataiból származik, annak ellenére, hogy csak „öltözetnek” hívjuk őket, a Nefes, Ruách és Nesámá „öltözetének”, mégis sokkal magasabb szinten állnak, mint maga a Nefes, Ruách és Nesámá, ahogy ezt maga a Zohár tanúsítja, mondván: „A Tóra és az Örökkévaló egy és ugyanaz”[15]. Ez azt jelenti, hogy a Tóra – ami az Örökkévaló bölcsessége és akarata – és maga Isten, egy egységet alkotnak, mivel „Ő a dolgok tudója és a Tudás maga…” ahogy azt már korábban leírtuk Maimonidész alapján[16].
S[17] annak ellenére, hogy az Örökkévalót Végnélkülinek nevezzük, „nagysága felfoghatatlan”[18] és „az ész által felfoghatatlan Ő”[19], továbbá akarata és bölcsessége ami, mint már mondottuk ugyanaz, szintén felfoghatatlan, ahogy írva van „…értelme kifürkészhetetlen”[20], és „Ki tudod-e találni, mi az Isten titka?”[21], valamint „a ti gondolataitok nem az én gondolataim…”[22], mindennek ellenére az Örökkévaló lehetővé teszi a lehetetlent, azt, hogy az ember felérje Őt.
Íme, erre mondták[23], „ahol találod az Örökkévaló nagyságát ugyanott megleled szerénységét is”, vagyis, hogy az Örökkévaló úgymond „összehúzta Magát” és beleszorította akaratát és bölcsességét a Tóra 613 parancsolatába, az azokból fakadó Háláchákba, valamint a Biblia betűibe és azoknak az Agádákban, valamint Bölcseink Midrásaiban található magyarázataiba. Azért tette ezt, hogy minden emberi lélek – a Nesámá, Ruách és Nefes, – ami az emberi testben van, megérthesse és ésszel fölérhesse akaratát és bölcsességét és betartsa a parancsolatokból mindazt, amit be lehet tartani, cselekedettel, beszéddel és gondolatban, és ezáltal „beöltözzön” a lélek, mind a tíz megjelenési formájával az említett három „öltözet”-be.
A fent említett okból hasonlítják a Tórát a vízhez[24]. Ahogy a víz természete az, hogy a magasból lefelé folyik, hasonlóképpen a Tóra leereszkedett magas piedesztáljáról – hiszen a Tóra nem más, mint a Teremtő akarata és bölcsessége, és „a Tóra egy és ugyanaz az Örökkévalóval”[25], és „az ész által felfoghatatlan Ő”[26] – és onnan „vándorolt”[27] és ereszkedett le fokozatról fokozatra, a világok alakulása során[28], míg csak be nem öltözött ezen világ ügyeibe és anyagi dolgaiba, amelyek a Tóra legtöbb parancsolatának, törvényeinek kellékei[29], és a Biblia 24 könyvének tintával írott betűibe, azért, hogy ezek ésszel felfoghatóak legyenek[30], és még a beszéd és cselekvés, amelyek alacsonyabb rendűek mint a gondolat[31], az is felfoghassa Isten akaratát és bölcsességét, és „beöltözzön” abba.
Ebből következik az is, hogy miután a Tóra és parancsolatai betöltik önmagukkal, ill. tartalmazzák a lélek mind a tíz ismérvét, és mind a 613 részecskéjét tetőtől talpig a legmagasabb röptűtől a legalacsonyabbikig, így tehát a lélek olyannyira „beöltözik” a Tóra fogalomkörébe, hogy teljesen, valóságosan „be van kötve az Isteni Lét kötelékébe”[32] és az Isteni Fény teljesen betölti és körülveszi – tetőtől talpig – ahogy az írva van: „Kősziklám, benne keresek oltalmat”[33]és „körülveszed akaratoddal mint pajzzsal”[34]. Ez az akarat az isteni akarat és bölcsesség megnyilvánulása, ami a Tórában és parancsolataiban jut kifejezésre.
Ennélfogva tehát mivel tudjuk, hogy ezen a világon van lehetőség arra, hogy az ember egyesüljön a Tórával, ami tulajdonképpen az isteni akarattal és bölcsességgel való egyesülés, mondták Bölcseink azt, hogy „többet ér[35] egy óra megtérésben és jó cselekedetben ezen a világon, mint az egész túlvilági üdvösség”[36].
Miért van ez így? Azért mert, a túlvilág, ami ugyan sokkal magasabb rendű mint a mi árnyékvilágunk jellemző meghatározója, hogy lakói élvezik az isteni Sechiná dicsfényét[37], ami nem más mint az Istenség felfogásának öröme már amennyire ez lehetséges, hiszen teremtett lélek nem képes felfogni az Isteni Fényből többet csekély villanásnál – még a magasabb szintűek sem – és ezért ezt a túlvilági üdvösséget csak a Sechiná dicsfényének nevezzük, ami nem azonos magával a Sechinával[38]. Maga az Örökkévaló – áldott legyen az Ő neve – igazi mibenléte azonban teremtett lélek számára „az ész által felfoghatatlan”, kivéve, ha a lélek „beöltözik” a Tóra és parancsolatainak öltözetébe. Ekkor, de csak ekkor beöltözik és felfogja magát Istent, aki azonos a Tórával ahogy már mondtuk a Zohár alapján.
Annak[39] ellenére, hogy a Tóra és törvényei, parancsolatai alantas, anyagi dolgokban jelennek meg, mégis a Tóra egy és ugyanaz, mint Isten. Ez olyan, mint például amikor valaki megöleli a királyt, amikoris az ölelő közeli volta és a király iránti ragaszkodása szempontjából lényegtelen, hogy a király egy vagy több ruhát visel-e – mivel a király maga van jelen ezekben a ruhákban. Ugyanígy, amikor a király megöleli karjával az illetőt az ölelés – ölelés marad, akkor is, ha a karját ruha fedi, ahogy ez írva van: „és az Ő jobbja átölel”[40], ami a Tórára utal, mivel a Tóra jobb kézzel adatott[41], mert a Tóra a vízhez és az isteni Kegyhez (Cheszed) kapcsolódik[42].
[1] A három „öltözet” értelemszerűen kifejezési, ill. megjelenési formát jelent. Ahogy „a ruha teszi az embert”, de nem válik szerves részévé, ugyanúgy a három kifejezési forma megjeleníti az Isteni három „öltözetet” (értelemszerűen lelket), gondolatban, szóval és tettel.
[2] A 613 parancsolat, mint ismeretes, olyan keret, amit csupán az egész zsidó nép, mint kollektív egész, képes betartani. Az egyes emberekre és egyes korokban a parancsolatoknak csak egy része vonatkozik, mivel vannak parancsolatok, amelyek pl. csak férfiakra, illetve csak nőkre, csak kohénokra, vagy csak a Szentéllyel kapcsolatban érvényesek. Egy ember – legyen bár a legnagyobb cádik – nem képes mindent egy személyben magvalósítani.
[3] Mindel helyesen mutat rá, hogy RSZ elsőnek említi itt a cselekvést, utána a beszédet és csak a végén a gondolatot, utalván arra, hogy a cselekvés a legfontosabb.
[4] A „Tóra ligete” – párdész háTóra – kabbalisztikus fogalom, mely a párdész betűiből (P.R.D.SZ.) vezeti le a Tóra négyféle értelmezési módját: Psát, Remez, Drus, Szod vagyis egyszerű, vagy értelemszerű magyarázat, utalás, homiletika és kabbalisztikus (titkos) magyarázat. A talmudi eredetről lásd 41Párdész a Fogalmakban.
[5] Ahogy – a Talmud-bölcsek szerint – az emberi szervezet 248 testrészecskéből és 365 véredényből tevődik össze, melyek megfelelnek a 248 tevőleges és 365 tiltó, összesen 613 parancsolatnak (lásd Mákot 24a.) úgy – a kabbalisztikus felfogás szerint – a lélek is 613 részecskéből áll (lásd 51. fejezet).
[6] Az ember lelkének Chochmá, Biná és Dáát jellemzője.
[7] A kifejezés a Misnából ered (Péá 1:1.), és a mindennapi reggeli imában is szerepel (lásdSámuel imája – Zsidó imakönyv 9. oldal).
[8] Ellentétben a parancsolatok mechanikus, lélektelen, automatikus betartásával, itt a hangsúly a parancsolatok igazi, szívvel-lélekkel való betartásán van, ami csak akkor lehetséges, ha az ember szereti Istent.
[9] „A király orgánumai” – lásd a Fogalmakban.
[10] Tikuné Zohár 30., valamint Tánjá 23. fejezet.
[11] Ebben az egy mondatban két utalás van, két Bibliai versre (5Mózes 12:31. és Jesájá3:8.).
[12] Lásd a Fogalmakban.
[13] Világunk a „legalsóbb”, leganyagiasabb, legföldhözragadottabb, minden világ közül és ennélfogva a bennélő ember az „alsó világ” embere (Steinsaltz); ellentétben a felsőbb világ lényeivel, az angyalokkal.
[14] Tehát a tekintélytisztelet és Istenfélelem, illetve az ezekből fakadó szégyenérzet, nem engedik, hogy vétkezzen az ember. Ilymódon Isten szeretete és félelme együtt az összes cselekvő és tiltó micvá betartását eredményezi.
[15] Zohár 2:60a., 1:24a. (Ugyancsak megtalálható Mose Lucattónál, valamint Résit Chochmá, Sáár HáTsuvá3:6.)
[16] Tánjá 2. fejezet. Maimonidész, A Tóra alapjainak törvénye 2:10. Így aztán érthető, hogy a Tóra betartásából eredő „öltözet” – ami azonos az Örökkévalóval! – magasabb rendű, mint a lélek különböző kifejezési formái, amelyeknek „öltözetéül” szolgál.
[17] Itt azonban felmerül a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a Tóra megértésével és alkalmazásával, szinte automatikusan felfogjuk és magunkévá tesszük az Örökkévaló bölcsességét és akaratát, hiszen az Örökkévaló bölcsessége, akárcsak Ő maga, végtelen, szemben az ember véges, behatárolt értelmével? A Tánjá az alábbiakban meg is válaszolja ezt a kérdést anélkül, hogy feltenné.
[18] Zsoltárok 145:3.
[19] Tikuné Zohár 12b.
[20] Jesájá 40:26.
[21] Jób 11:7.
[22] Jesájá 55:8.
[23] Megilá 31a.
[24] Bává Kámá 17a. és Táánit 7a. Az alapgondolat azon prófétai mondat, amely szerint „Ti szomjazók, mind, jöjjetek vízért…” (Jesájá 55:1.), amit a Bölcsek úgy értelmeztek, hogy a „víz” alatt a Tóra értendő.
[25] Lásd a 13. lábjegyzetet.
[26] Lásd a 16. lábjegyzetet.
[27] „Vándorolt”, szó szerint „utazott”. Lehet, hogy a szerző itt arra a Talmud-szövegre utal(Ros Hásáná 31a.), amely a Sechiná „utazásairól” beszél, ami a gyakorlatban leereszkedést, degradációt jelent (Chálámis).
[28] A világok „alakulása” – histálselut – szó szerint leereszkedése, a Kabbala szerinti négy világra utal, aminek utolsója, legalacsonyabb rendűje, a mi árnyékvilágunk a Cselekvés (Ászijá) Világa. Lásd még a Fogalmakban.
[29] Majdnem minden micvát csak fizikai tárgyak segítségével lehet megvalósítani, mint pl.tálit, tfilin, macesz, stb.
[30] Az érthetőség és érthetetlenség közötti különbség a Tóra tanulásában és értésében rejlik, mivel ebben „rejtőzik” az isteni bölcsesség. Aki tehát a Tórát tanulja és „megfejti”, az megérti és felfogja Isten nagyságát.
[31] A beszéd és a cselekvés kevésbé szellemi mint a gondolat és mégis fel és meg tudják fogni a Tórában gyökerező isteni akaratot, ami annyira áthatja még a matériát is, hogy még a tinta, amivel a Tóra betűit írják is szentté válik(Wineberg). Steinsaltz hozzáteszi, hogy a Tórát nem csak gondolatban – vagyis elvont, elméleti síkon – lehet művelni, hanem lehet „Tórát beszélni” és „Tórát csinálni”, a parancsolatok fizikai betartása által is.
[32] 1Sámuel 25:29. alapján azt magyarázza RSZ, hogy a lélek tökéletesen fedve van az Isteni Fény által, ami betakarja. Ezáltal az ember ezen a világon magasabb szellemi régióba kerülhet, mint a túlvilágon (lásd a 31.=== lábjegyzetet és a Fogalmakban).
[33] Zsoltárok 18:3. A hangsúly a „benne” szón van, mivel a Kőszikla Isten elnevezése – Cur Jiszráél – és Isten körülveszi és védi az embert.
[34] Uo. 5:13. Az isteni akarat, az ami körülöleli a lelket, ahogy a pajzs körülveszi és védi a testet.
[35] Szó szerint: jobb.
[36] Atyák bölcs tanításai 4:17. Rabbi Jákob ismert mondásának óriási irodalma van az Atyák kommentátorainak népes körében. RSZ a kabbalisztikus interpretációt idézi itt, ami megfelel a Tánjá koncepciójának. További értelmezéseket lásd Naftali Kraus: Zsidó morál és Etika.
[37] Bráchot 16b.
[38] Ez csupán távoli visszfénye magának a Sechinának, vagyis egy halvány visszatükröződése annak (Mindel). Lásd Fogalmak: Ziv háSechiná.
[39] A szerző újra és újra szükségesnek találja megválaszolni az akaratlanul is felmerülő kérdést: Ha a Tóra gyakorlati, anyagi kérdésekkel foglalkozik, és evilági problémákat szabályoz, a micvák által, hogyan állíthatjuk, hogy a Tóra és Isten, akit itt végtelen bölcsessége jelenít meg egy és ugyanaz? (Steinsaltz). A szerző a válaszát az alábbiakban találó hasonlattal világítja meg.
[40] Énekek Éneke 8:3.
[41] 5Mózes 33:2.
[42] Kabbalisztikus felfogás szerint – amit több Írásvers támaszt alá – a jobb oldal a kegy oldala. Összefoglalva a Tóra két dologhoz kapcsolódik: a vízhez, mert mindkettő lefele tart, és a Cheszedhez, mert mindkettőt a jobb kéz szimbolizálja.
