Jóna szökése

 
1. Lett az Örökkévaló igéje Jónához, Amittáj fiához mondván: 
 
2. Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba és hirdess felőle; mert gonoszságuk fölszállt elém. 
 
3. Erre fölkelt Jóna, hogy megszökjék Tarsísba az Örökkévaló elől; lement Jáfóba, talált egy Tarsísba menő hajót, megadta a díját és beléje szállt, hogy oda menjen velük Tarsísba, az Örökkévaló elől. 
 
4. De az Örökkévaló nagy szelet vetett a tengerre, úgy hogy nagy vihar lett a tengeren, s már azt gondolták, hogy a hajó törést szenved. 
 
5. Megfélemlettek a hajósok, kiáltottak ki-ki a maga istenéhez, és bevetették a hajón levő tárgyakat a tengerbe, hogy könnyítsenek magukon; Jóna pedig lement a hajó hátuljába, lefeküdt és mélyen aludt. 
 
6. Ekkor közeledett hozzá a kormányos mester és mondta neki: mi van veled, hogy mélyen alszol? Kelj föl, szólítsd föl Istenedet, hátha ügyet vet ránk az Isten és nem veszünk el. 
 
7. Erre szóltak egyik a másikához: Jertek, vessünk sorsokat, hogy megtudjuk, kinek dolgáért ér minket e veszedelem. Sorsokat vetettek és reá esett a sors Jónára.
 
8. És szóltak hozzá: Mondd meg, kérlek, nekünk, kinek dolgáért ért minket e veszedelem? Mi a mesterséged és honnan jössz, mi az országod és miféle nép közül való vagy? 
 
9. Szólt hozzájuk: Héber vagyok s az Örökkévalót, az egek Istenét félem, aki teremtette a tengert és a szárazföldet.
 
10. És féltek az emberek nagy félelemmel és szóltak hozzája: Ugyan mit is tettél? Mert tudták az emberek, hogy az Örökkévaló elől akar megszökni, mert megmondta nekik. 
 
11. És szóltak hozzá: Mit tegyünk veled, hogy elcsendesedjék a tenger körülöttünk? Mert a tenger egyre jobban viharzott. 
 
12. Szólt hozzájuk: Fogjatok engem és vessetek a tengerbe, s majd elcsendesedik a tenger körülöttetek; mert tudom, hogy az én dolgomért jött reátok e nagy vihar. 
 
13. És erőlködtek az emberek, hogy visszafordítsák a szárazföldre, de nem bírták; mert a tenger egyre jobban viharzott körülöttük. 
 
14. Ekkor szólították az Örökkévalót és mondták: Oh Örökkévaló, ne vesszünk el, kérlek, ez ember lelkéért, s ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Örökkévaló, ahogy akartad, úgy cselekedtél! 
 
15. Erre fogták Jónát s bevetették a tengerbe; s elállt a tenger háborgásától. 
 
16. És félték az emberek nagy félelemmel az Örökkévalót s áldoztak áldozatot az Örökkévalónak, és fogadásokat tettek.