1. 📖 Jóna könyve

Jóna szemszegül az isteni paranccsal

Jóna szökése

1. Lett az Örökkévaló igéje Jónához, Amittáj fiához mondván:
2. Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba és hirdess felőle; mert gonoszságuk fölszállt elém.
3. Erre fölkelt Jóna, hogy megszökjék Tarsísba az Örökkévaló elől; lement Jáfóba, talált egy Tarsísba menő hajót, megadta a díját és beléje szállt, hogy oda menjen velük Tarsísba, az Örökkévaló elől.
4. De az Örökkévaló nagy szelet vetett a tengerre, úgy hogy nagy vihar lett a tengeren, s már azt gondolták, hogy a hajó törést szenved.
5. Megfélemlettek a hajósok, kiáltottak ki-ki a maga istenéhez, és bevetették a hajón levő tárgyakat a tengerbe, hogy könnyítsenek magukon; Jóna pedig lement a hajó hátuljába, lefeküdt és mélyen aludt.
6. Ekkor közeledett hozzá a kormányos mester és mondta neki: mi van veled, hogy mélyen alszol? Kelj föl, szólítsd föl Istenedet, hátha ügyet vet ránk az Isten és nem veszünk el.
7. Erre szóltak egyik a másikához: Jertek, vessünk sorsokat, hogy megtudjuk, kinek dolgáért ér minket e veszedelem. Sorsokat vetettek és reá esett a sors Jónára.
8. És szóltak hozzá: Mondd meg, kérlek, nekünk, kinek dolgáért ért minket e veszedelem? Mi a mesterséged és honnan jössz, mi az országod és miféle nép közül való vagy?
9. Szólt hozzájuk: Héber vagyok s az Örökkévalót, az egek Istenét félem, aki teremtette a tengert és a szárazföldet.
10. És féltek az emberek nagy félelemmel és szóltak hozzája: Ugyan mit is tettél? Mert tudták az emberek, hogy az Örökkévaló elől akar megszökni, mert megmondta nekik.
11. És szóltak hozzá: Mit tegyünk veled, hogy elcsendesedjék a tenger körülöttünk? Mert a tenger egyre jobban viharzott.
12. Szólt hozzájuk: Fogjatok engem és vessetek a tengerbe, s majd elcsendesedik a tenger körülöttetek; mert tudom, hogy az én dolgomért jött reátok e nagy vihar.
13. És erőlködtek az emberek, hogy visszafordítsák a szárazföldre, de nem bírták; mert a tenger egyre jobban viharzott körülöttük.
14. Ekkor szólították az Örökkévalót és mondták: Oh Örökkévaló, ne vesszünk el, kérlek, ez ember lelkéért, s ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Örökkévaló, ahogy akartad, úgy cselekedtél!
15. Erre fogták Jónát s bevetették a tengerbe; s elállt a tenger háborgásától.
16. És félték az emberek nagy félelemmel az Örökkévalót s áldoztak áldozatot az Örökkévalónak, és fogadásokat tettek.

 

  • Küldés emailben

Fejezetek