Jóna imádsága

 
1. De az Örökkévaló nagy halat rendelt, hogy elnyelje Jónát; és volt Jóna a halnak beleiben három napig és három éjjelig. 
 
2. És imádkozott Jóna az Örökkévalóhoz, az ő Istenéhez, a halnak beleiből. 
 
3. Mondta: Szólítottam szorultságomból az Örökkévalót és meghallgatott engem; az alvilág méhéből fohászkodtam, hallottad szavamat. 
 
4. Bedobtál engem mélységbe, a tengerek szívébe, s folyam vett körül engem; mind a habjaid és hullámaid átvonultak rajtam! 
 
5. Én azt mondtam volt: elűzettem a te szemeid elől; ugyan megpillanthatom-e még szent templomodat? 
 
6. Vizek körülfogtak engem lelkemig, ár vett engem körül; nád fonódik a fejemhez. 
 
7. Hegyek fenekéig szálltam alá, a földnek reteszei elzártak engem örökre, de felhoztad a veremből életemet, Örökkévaló, én Istenem! 
 
8. Mikor bágyadozott bennem a lelkem, az Örökkévalóra gondoltam – és eljutott hozzád imádságom, a te szent templomodhoz. 
 
9. Akik őrizgetnek hamis hiábavalóságokat, szeretetüket hagyják el. 
 
10. Én pedig a hála szavával áldozni akarok neked, amit fogadtam, meg akarom fizetni – a segítség az Örökkévalóé! 
 
11. És szólt az Örökkévaló a halnak, és kiköpte Jónát a szárazföldre.