1. Íme, szép vagy te, kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok fátyolod mögött; hajad mint a kecskék nyája, melyek leereszkednek Gileád hegyéről.
2. Fogaid mint a lenyírt juhok nyája, melyek feljöttek a mosdatóból, amelyek mind párosak és meddő nincs közöttük.
3. Mint karmazsinfonal ajkaid, és beszéded bájos; mint gránátalma hasábja a halántékod fátyolod mögött.
4. Mint Dávid tornya a nyakad, mely fokozatokban épült; ezer pajzs van rá akasztva, mind fegyverei a vitézeknek.
5. Két emlőd mint két gida, szarvasünőnek ikrei, melyek liliomok között legelnek.
6. Míg hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, elmegyek én a myrrhás hegyre és a tömjénes halomra.
7. Mindenestül szép vagy, kedvesem, és hiba nincsen benned.
8. Velem a Libanonról, arám, velem jőjj el a Libánonról, tekints le az Amána csúcsáról, a Szenír és Chermón csúcsáról, oroszlánok tanyáiról, párduczok hegyeiről.
9. Felbátorítottál engem, én nővérem, én arám, felbátorítottál egyikével a te szemeidnek, egyik lánczával a te nyakdíszednek.
10. Mily szép a te szerelmed, én nővérem, én arám, mily jó a szerelmed, inkább a bornál, olajaid illata mindon fűszernél.
11. Színméztől cseppegnek ajkaid, arám, méz és tej van nyelved alatt; s ruhád illata olyan, mint a Libánon illata.
12. Elzárt kert az én nővérem arám, elzárt kútfő, lepecsételt forrás.
13. Hajtásaid díszkert: gránátfák drága gyümölcsökkel, cziprusok nárdusokkal;
14. nárdus és sáfrány, illatos nád meg fahéj, mindenféle tömjénfákkal, myrrha és alóék, mindenféle kiváló fűszerekkel.
15. Kertek forrása, élő vizek rútja és amelyek lefolynak a Libánonról.
16. Serkenj, észak, a jőjj el, dél, leheld át a kertemet, folyjanak fűszerei. Jőjjön barátom az ő kertjébe s egye drága gyümölcseit.
