1. Beszédje az Örökkévaló igéjének Izraélhez, Maleáki által
2. Szeretlek titeket, mondja az Örökkévaló. És ti azt mondjátok: miben szeretsz minket? Nemde testvére Ézsau Jákóbnak, úgymond az Örökkévaló, és én Jákóbot szerettem,
3. Ézsaut pedig gyűlöltem; és tettem hegyeit pusztasággá és birtokát a puszta sakálainak adtam.
4. Midőn azt mondja Edóm: romba döntettünk, de újra felépítjük a romokat – így szól az Örökkévaló, a seregek ura: ők építeni fognak, de én lerontok; és majd nevezik őket: Gonoszság területe és azon nép, melyet elátkozott az Örökkévaló mindörökre.
5. Szemeitek pedig látják majd és ti magatok mondjátok: Nagy az Örökkévaló, túl Izraél határain!
A papok ellen
6. Fiú tiszteli atyját, és szolga az urát. De ha atya, vagyok, hol van tiszteletem, és ha úr vagyok, hol van félelmem? mondja az Örökkévaló, a seregek ura néktek ti papok, nevemnek megvetői! De ti mondjátok: mivel vetettük meg a nevedet?
7. Azzal, hogy hoztok oltáromra bemocskolt kenyeret! De ti mondjátok: mivel mocskoltunk volna be téged? Azzal, hogy mondjátok: az Örökkévaló asztala megvetni való.
8. S midőn hoztok vakot áldozásra, nincs baj, s midőn hoztok sántát és beteget, nincs baj? Mutasd csak be helytartódnak, vajon kedvelni fog-e téged, avagy tekintetbe vesz-e téged, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
9. Most tehát könyörögjetek csak az Istenhez, hogy könyörüljön rajtunk! A ti kezetekből lett ez!
10. Tekintetbe vehet-e bárkit közületek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura. Ki is volna köztetek, hogy bezárná az ajtókat, hogy ne tüzelnétek hiába oltáromon! Nincs nekem kedvem bennetek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura, és áldozatot nem kedvelek a kezetekből!
11. Mert napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a nemzetek között; és minden helyen füstölögtetnek, áldoznak az én nevemnek, és pedig tiszta áldozatot; – mert nagy az én nevem a nemzetek közt, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
12. Ti pedig megszentségtelenítitek azt azzal, hogy mondjátok: az Úrnak asztala, – bemocskolt az már, s az ő jövedelme – megvetni való annak evése.
13. És azt mondjátok: íme, minő fáradalom! és fújtok rája, mondja az Örökkévaló, a seregek ura; és elhoztok rablottat meg a sántát és a beteget, így hozzátok az áldozatot, – vajon kedvelhetem-e azt kezetekből, mondja az Örökkévaló.
14. És átkozott is aki fondorkodik: van ugyan a nyájában hím állat, de fogad és áldoz hibásat az Úrnak.
15. Mert nagy király vagyok én, mondja az Örökkévaló, a seregek ura és nevem félelmetes a nemzetek között.
