1. Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
2. Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
3. Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
4. Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
5. Erősítsetek engem szőlőlepónynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
6. Balja fejemen alól és jobbja átölel!
7. Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébresszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
8. Hallga, barátom ímhol ,jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
9. Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
10. Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
11. Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
12. a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
13. a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit e a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el.
14. Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
15. Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
16. Barátom az enyimé én vagyok az övé, aki a liliomok közt legeltet.
17. Míg hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.
