A Talmud szövege

 Bává Möciá, 33. lap második oldalától
a 35. lap második oldalának közepéig.

Misná:

מִשְׁנָה. הַמַּפְקִיד אֵצֶל חֲבֵירוֹ בְּהֵמָה אוֹ כֵּלִים וְנִגְנְבוּ אוֹ שֶׁאָבְדוּ,

Ha valaki letétbe helyezett egy állatot vagy egy tárgyat valakinél, aki beleegyezett, hogy ingyen vigyáz rá, és ha a letétet az alatt az idő alatt, míg a megőrző gondjára van bízva, ellopják vagy elvész, a letéteményes két utat választhat:

(1) Esküt tehet, hogy nem sikkasztotta el a letétet, és nem volt hanyag a róla való gondoskodásban. Ha ezt választja, az üggyel kapcsolatban minden további felelősség alól mentesül, mivel az ingyenes őrző1 nem vonható felelősségre a tolvajlás vagy a baleset miatt, ha csak nem hanyagságért.

(2) Inkább nem teszi le az esküt, hanem megtéríti a letétbe helyezőnek a letét értékét.

A Misna mindkét eljárást elemzi:

שִׁילֵּם וְלֹא רָצָה לִישָּׁבַע – שֶׁהֲרֵי אָמְרוּ: שׁוֹמֵר חִנָּם נִשְׁבַּע וְיוֹצֵא –:

Ha a letéteményes kifizette a letétbe helyezőt, mert nem akart esküt tenni – mivel Bölcseink azt mondták, hogy az ingyenes őrző, ha kívánja, esküt tehet, ami után már nem tartozik kártérítéssel a letétbe helyezőnek –, ennek a döntésnek az alábbi következményei lesznek:

נִמְצָא הַגַּנָּב, מְשַׁלֵם תַּשְׁלוּמֵי כֵפֶל; טָבַח וּמָכַר – מְשַׁלֵּם תַּשְׁלוּמֵי אַרְבָּעָה וַחֲמִשָּׁה.

Ha később megtalálják a tolvajt, kétszeres értékkel tartozik2, azaz vissza kell szolgáltatnia a lopott holmit vagy annak egyenértékesét (ha már nincs meg a tárgy), ráadásul büntetésként még ki kell fizetnie a tulajdonosnak az ellopott holmi pénzbeli értékét is3. Továbbá: ha a letét egy bárány vagy egy ökör volt, és a tolvaj levágta vagy eladta, a bárány esetében négyszeres, illetve az ökör esetében ötszörös kártérítéssel tartozik4.

לְמִי מְשַׁלֵּם?

Kinek fizesse ki a tolvaj a kétszeres, négyszeres vagy ötszörös pénzbírságot, az eredeti tulajdonosnak vagy az újnak (a megőrzőnek)?

לְמִי שֶׁהַפִּקָּדוֹן אֶצְלוֹ.

Válasz: Annak, akinél a letétet elhelyezték, tehát a megőrzőnek. Mivel már kárpótolta a megbízót az elveszett letétért, ő tekintendő a letét tulajdonosának, következésképpen a letéttel kapcsolatos minden kárpótlást neki jár.

נִשְׁבַּע וְלֹא רָצָה לְשַׁלֵּם: נִמְצָא הַגַּנָּב, מְשַׁלֵּם תַּשְׁלוּמֵי כֵפֶל; טָבַח וּמָכַר – מְשַׁלֵּם תַּשְׁלוּמֵי אַרְבָּעָה וַחֲמִשָּׁה.

Ha azonban a letéteményes megesküdött, hogy nem volt hanyag (azaz nem az ő hibájából vagy gondatlanságából következett be a lopás), és nem akarta kifizetni az ellopott holmit, akkor ha később megtalálják a tolvajt, az kétszeres kártérítéssel tartozik, továbbá: ha levágta vagy eladta, a bárány esetében négyszeres, illetve az ökör esetében pedig ötszörös kártérítéssel tartozik.

לְמִי מְשַׁלֵּם?

Kinek fizessen ilyen esetben a tolvaj?

לְבַעַל הַפִּקָּדוֹן.

Válasz: A megbízónak, és nem pedig a megőrzőnek, mivel az az eskü letétele által mentesült a letéttel kapcsolatos felelősség alól, és egyúttal elveszítette az ahhoz kapcsolódó jogokat is.

Gömárá:

גְמָרָא. לָמָה לֵיהּ לְמִתְנֵי בְּהֵמָה, וְלָמָה לֵיהּ לְמִתְנֵי כֵּלִים?

Miért kell a Misnának az „állat” illetve a „tárgy” említésével két példát felhoznia a különféle jellegű letétekre? Nyilvánvalóan elegendő lenne annyi is, hogy „Ha valaki letétbe helyez valamit valakinél…”, és fölösleges két letétfajtát említeni.

צְרִיכִי,

Ezek jól megválasztott példák, és mindkettőre szükség van.

דְּאִי תָּנָא בְּהֵמָה – הֲוָה אָמִינָא: בְּהֵמָה הוּא דְּמַקְנֵי לֵיהּ כְּפֵילָא – מִשּׁוּם דְּנָפֵישׁ טִירְחָהּ לְעַיּוּלָהּ וּלְאַפּוּקָהּ, אֲבָל כֵּלִים דְּלָא נָפֵישׁ טִירְחַיְיהוּ – אֵימָא לָא מַקְנֵי לֵיהּ כְּפֵילָא.

Ha ugyanis a Misna csak az állat példáját hozná fel, akkor mondhatnám, hogy a letétbe helyező csak állatok esetében ruházza át az elveszett dolog után járó kétszeres kártérítésre való jogot a letéteményesre, tárgyak esetében pedig nem, mivel az állatokról való gondoskodás sok üggyel-bajjal jár. Ilyenformán joggal feltételezhető, hogy a tulajdonos hallgatólagosan megegyezett a letéteményessel, amikor az az állatot a gondjaira bízta, hogy ha az állat ellopása esetén a letéteményes önként kárpótolja a tulajdonost a veszteségért, akkor a tolvaj által később fizetendő kártérítés a letéteményesnek jár. A tárgyakról való gondoskodás azonban nem jár sok üggyel-bajjal, ezért mondhatnám, hogy a tulajdonos nem ruházta át a letéteményesre a kétszeres kártérítésre való jogot, még akkor sem, ha a megőrző kárpótolta. Ezért kellett a Misnában külön említeni a tárgyakat is, hogy mutassa: ez a törvény állatokra és tárgyakra egyaránt vonatkozik.

וְאִי תָּנָא כֵּלִים – הֲוָה אָמִינָא: כֵּלִים הוּא דְּקָמַקְנִי לֵיהּ כְּפֵילָא – מִשּׁוּם דְּלָא נָפִישׁ כִּפְלַיְיהוּ, אֲבָל בְּהֵמָה דְּכִי טָבַח וּמָכַר מְשַׁלֵּם תַּשְׁלוּמֵי אַרְבָּעָה וַחֲמִשָּׁה – אֵימָא לָא מַקְנֵי לֵיהּ כְּפֵילָא.

Másfelől pedig ha a Misna csak a tárgy példáját hozná fel, akkor mondhatnám, hogy a letétbe helyező csak tárgyak esetében ruházza át az elveszett dolog után járó kétszeres kártérítésre való jogot a letéteményesre ha a megőrző kárpótolta, állatok esetében pedig nem, mivel a tényleges kártérítésen felül járó összeg nem komoly. Mivel tárgyak esetén, ha el is fogják a tolvajt, az legföljebb kétszeres kártérítést köteles fizetni. Egy állat esetében azonban, mikor a tolvaj négyszeres illetve ötszörös kártérítést köteles fizetni, ha a lopott bárányt vagy ökröt levágja vagy eladja, az elméletileg lehetséges nagy összegre való tekintettel mondhatnám, hogy a letétbe helyező nem ruházta át a letéteményesre a kétszeres kártérítésre való jogot sem.

צְרִיכָא.

Következésképp a Misnának mindkét esetről – állatról és tárgyról – szólnia kellett, hogy leszögezze: ugyanaz a törvény érvényes mindenfajta letétre.

מַתְקִיף לָהּ רָמִי בַּר חָמָא: וְהָא אֵין אָדָם מַקְנֶה דָּבָר שֶׁלֹּא בָּא לָעוֹלָם.

Rámi bár Chámá kifogásolta a Gömárá fenti magyarázata mögötti előfeltételt: Miként ruházza át a tulajdonos a letéteményesre egy olyan kétszeres kártérítés felvételének jogát, amire még nem is köteleztek semmiféle tolvajt, hiszen nem lehet valaminek a tulajdonjogát átruházni, ami még nem is létezik!5

[Rámi bár Chámá tovább erősíti fenti kifogását:]

וַאֲפִילּוּ לְרַבִּי מֵאִיר, דְּאָמַר: אָדָם מַקְנֶה דָּבָר שֶׁלֹּא בָּא לָעוֹלָם – הָנֵי מִילֵּי כְּגוֹן פֵּירוֹת דֶּקֶל, דַּעֲבִידִי דְּאָתוּ, אֲבָל הָכָא מִי יֵימַר דְּמִגַּנְבָא, וְאִם תִּמְצֵי לוֹמַר דְּמִגַּנְבָא – מִי יֵימַר דְּמִשְׁתַּכַּח גַּנָּב, וְאִי מִשְׁתַּכַּח גַּנָּב – מִי יֵימַר דִּמְשַׁלֵּם, דִּלְמָא מוֹדֵי וּמִפַּטַר.

Ámbár ez az elv (miszerint egy még nem létező tárgy tulajdonjoga nem ruházható át) egy tanaita vita tárgya, de még rabbi Méir is, aki azt mondta, hogy „a tulajdonos igenis átruházhatja egy még nem létező valami tulajdonjogát”, ezt csak olyan esetekre értette, mint például egy rendszeresen termő pálmafa következő évi termése, ami minden valószínűség szerint létre fog jönni. Ennek folytán rabbi Méir szerint a következő évi termés előre eladható. Itt azonban a vita tárgya az, hogy a tulajdonos át tudja-e ruházni a letéteményesre azt a jogot, hogy az elveszett tárgy után járó kétszeres kártérítést felvegye. Nincs okunk feltételezni, hogy ez a jog valaha is létrejön, mivel ahhoz három bizonytalan feltételnek kell teljesülnie: (1) Ki mondja, hogy a letétet el fogják lopni? (2) De még ha feltételezzük is, hogy ellopják a letétet, ki mondja, hogy meg fogják találni a tolvajt? (3) És még ha feltételezzük is, hogy ellopják a letétet és meg fogják találni a tolvajt, ki mondja, hogy fizetni fog? Az is lehetséges, hogy még mielőtt bíróság elé kerül az ügy, beismeri bűnösségét, és ezáltal mentesül a kétszeres kártérítés kötelezettsége alól6. Mivel az imént ismertetett esetben három bizonytalan feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a kétszeres kártérítés átvételének joga felmerülhessen, miként ruházhatja át ezt a még nem létező jogot a letétbe helyező a letéteményesre, hiszen mindegyik Bölcs egyetért, hogy egy ilyen jog nem átruházható?

1 Háláchá: Ingyenes őrző. „Ha egy ingyenes őrzőtől ellopják a letétet vagy elvész, megesküdhet, hogy nem volt hanyag a róla való gondoskodásban, s ezáltal kivonhatja magát a letétbe helyezőnek fizetendő kártérítési kötelezettség alól. (Sulchán Áruch, Chosen Mispát, 291:1.)

2 Háláchá: Kétszeres kártérítés a letéteményes esetében. „Ha egy ingyenes őrzőtől ellopják a letétet vagy elvész, és kijelenti, hogy inkább fizet, mint esküt tesz, akkor a tolvaj a kétszeres pénzbeli kártérítést a letéteményesnek köteles kifizetni (illetve négyszerest vagy ötszöröst, ha a letét bárány vagy ökör volt, és azt a tolvaj levágta vagy eladta). Ha azonban a letéteményes inkább esküt tesz, mintsem fizet, a kiegészítő bírság (kétszeres, négyszeres vagy ötszörös) a letétbe helyezőnek fizetendő. (Maimonidész, A kölcsönvett és az őrzésre átadott tárgyak törvényei 8:1.)

3 2Mózes 22:3.

4 Uo. 21:37.

5 Háláchá: Valami, ami még nem is létezik. „Se eladás, se ajándékozás, de még örökül hagyás formájában sem lehet másnak átadni egy még nem létező tárgy tulajdonjogát. Ennélfogva ha valaki azt mondja: A termés, amit ez a mező hozni fog, el van adva neked (és hasonlók), az eladás vagy az ajándékozás nem lép érvénybe, és bármelyik fél elállhat tőle.” (Sulchán Áruch, Chosen Mispát 209:4.)

6 Háláchá: Aki beismeri bűnösségét, mentesül. „Ha a tolvaj előáll és elismeri bűnösségét, köteles visszaadni az ellopott dolgot vagy, ha az már nincs nála, annak értékét, de nem kell ezen felüli büntetésként másodszori kártérítést is fizetnie. Ugyanez a törvény minden más pénzbüntetés esetén, ha vallomást tesz, akkor csak a kárt magát kell megtérítenie” (Maimonidész, A lopás törvényei 1:5.)